Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-216
280 216. országos ülés márezins 4. 1880. a ezukornál 893,000 frtot, összesen tehát kikerekítve 7 millió frtot tett ki. Evvel szemben a pénzügyi bizottság 1880-ra előirányoz 7 mii. frt szeszadót és 1.633,000 frt czukoradót, összesen tehát 8.600,000 frtot, mi a fennti 7 millió frt 10 évi átlaghoz képest, 1.600,000 frt többletet tüntet fel. Tehát a 2 millió frt vámbevétel: többlet ezen 1.600,000 írttal együtt képezi 1880-ra a kiegyezésnek sokszor emlegetett pénzügyi eredményét. — 3V 2 millió frt, nem pedig 8—9 millió frt tehát azon fiskális eredmény, melynek hátterét egy, a nemzet mezőgazdasági erejét oly keservesenmegbénító vámügyi rendezkedés képezi. Mint már SzilágyiDezsőt. képviselőtársam hangsúlyozta, nekünk nincs semmi kedvünk és szándékunk még 8 éven át törvényben gyökerező állapotok ellen meddő harezot folytatni, de hát ne méltóztassannak a mi hallgatásunkat ugy feltüntetni, mintha magunk is beismerni kénytelenitetnénk, hogy eddigi álláspontunkat a tényleges eredmények meghazudtolták. Mi sem volna könnyebb, mint éppen ennek ellenkezőjét az elvitázhatlan tények egész hosszú sorával bizonyítani. Hisz a pénzügyi bizottság maga kénytelen constatálui, hogy például czukortermelésünk aránya, az osztrák termeléssel szemben folyton hanyatlik és egész 6.i6°/ 0-ig apadt le, más szóval Ausztria 94%-ot, mi csak már 6%-ot termelünk. Vagy nem megdöbbentő-e azon körülmény, hogy Ausztriában a szesz-, sör- és czukoradó 1880-ra 55.512,000 frttal, nálunk csak 9.613,000 frttal van előirányozva, tehát a mi jövedelmünk ezen fogyasztási adónemekből ugy aránylik, mint 15% a 85%-hez, mig a tényleges fogyasztási arányból, bizonyára ma már óriási károsodás háramlik Magyarországra* És nem-e hasznos dolog szemelőtt tartani azt, hogy az autonóm vámtarifa mily arányba jutotta a Magyarországra eső vámjövedelmet a többi államok vámjövedelméhez. Egyenesen Bismarck herczegtől kölcsönözöm az erre vonatkozó adatokat, melyek szerint az 1877-ig terjedő átlagokat véve, a vámjövedelemből esik egy fejre: az Egyesült államokban 8 frt 17 kr., Nagy-Brittániában 6 frt 30 kr., Dániában 5 frt 30 kr., Svédországban 2 frt 51 kr., Francziaországban 2 frt 44 kr., Olaszországban 1 frt 48 kr., Oroszországban 1 frt 33 kr., Németbirodalomban 1 frt 41 kr. és Magyarországban? az 1880-ra előirányzott nettó - vámjövedelmet, arany-ágiót és restituciót együtt véve, alig 50 kr.! Nem figyelemre méltó hatása Ausztriához való gazdasági viszonyainknak — hogy még csak egyet említsek fel, — a beterjesztett posta-statisztikában foglalt azon adat, mely szerint például a postaküldemények után 1878-ban 4 S A millió frt utánvételek fizettettek ki nálunk, Ausztria javára, ellenben csak V* millió frt fizettetett —- Lajthán túl, Magyarország javára. Nem kívánván, t. ház, a kiegyezésnek már is észlelhető közgazdasági kihatásával foglalkozni és csak azt tűzvén feladatomul, hogy rectificáljam az egyedül jogosult alapon azon számokat, melyek a vitában a kiegyezés pénzügyi eredményeként ismételten felhozattak, áttérek az elvtársaim által beterjesztett bizalmatlansági nyilatkozatnak azon indokolásához, melylyel különösen Jókai és Kautz képviselő urak is előszeretettel foglalkoztak, Értem a kormány közgazdasági politikáját, vagyis inkább teljes hiányát annak, a mit közgazdasági politikának szoktak nevezni. Jókai képviselő ur azon leleplezést tette a kormány kiegyezési actiójára vonatkozólag, hogy azt annak idején még titokban kellett tartani, nehogy az osztrákok neszét vegyék annak a csomó milliónak, mely Magyarország pénztáraiba beözönleni fog. Ugy látszik, a kormánynak nagy oka van az ő jelen közgazdasági politikáját is mély titokban tartani, ezért hallgat oly sokatmondólag a kereskedelmi minister ur és talán majd ismét csak egy-két év múlva fog bennünket Jókai képviselő ur ezen titokbantartás indokaival és fényes eredményeivel megismertetni. Kautz képviselő ur azonban már most elárult egyetmást, az igaz, nagyon keveset. Kautz képviselő ur igen beható és éles és a nála megszokott eloquentiával előadott bírálat tárgyává tette a gr. Apponyi képviselőtársam által kifejtett eszméket és teendőket. Difficultálja különösen azt, hogy gr. Apponyi sem az iparalapítás, sem az iparfejlesztés actualis jelentőségű problémáira tüzetesebben nem akart, vagy nem tudott kiterjeszkedni. Én nagyon örvendek annak, hogy Kautz képviselő ur, most már oly nagy súlyt fektet az iparfejlesztés kérdésére. Csakhogy engedje meg, hogy az ő beszédjéből merített impressiók alapján igyekezzek magamnak concret képet alkotni arról, mily állást foglal voltaképen ő el, miit szaktudós és mint gyakorlati politikus a nemzeti ipar kérdésével szemben. A védvámrendszert, tudvalevőleg ő egész tudományos irányánál fogva, nem ismeri el az iparalapítás és iparfejlesztés leghatályosabb és legnagyobb szabású eszközéül. Csakhogy Kautz képviselő ur megkülönbözteti itt a magyar ipart az osztrák ipartól, sejtette, hogy a tudományban is van quid jovi, non bovi. Ugyanis neki voltak ugyan annak idején bizonyos kételyei és aggodalmai, de mégis szavazatával nem ellenezte azon vámügyi rendezkedést és azon protectionisticus autonóm vámtarifát, mely erősen védi az osztrák ipart, de annál védtelenebbül kiszolgáltatja a fejlődés legelső stádiumaival küzködő magyar ipart egy korlátlanul pusztító szomszédos versenynek. Kautz képviselő ur, mint tudós számos kötető hírneves munkáiban lefektette a szabad forgalmi rendszer örökérvényű elveit és mint tanár, naponta
