Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-216

g78 216- országos üléi és ez által a magyar törvényhozásnak is, hogy nem kerül ki egy új törvény sem, mely a közigazgatás körében mozogna, mely miut új törvény, mint Minerva Jupiter fejéből készen, nagyterjedelmíí apparátussal együtt nem jelenne meg. Erdőtörvényt hoztunk, saját apparátussal, költséges hivatalokkal; akármily törvényt hozunk, az mindjárt nagy apparátussal intézkedik és ide czéloz az a javaslat is a közigazgatási bíráskodásra nézve, melyet Szilágyi Dezső terjeszt elő, a mely csak újabb terheket, hivatalok szapo rítását idézi elő, a helyett, hogy Magyarországon a közjóra eredményt és befolyást gyakorolna. Szilágyi Dezső képviselő ur ugyan nem késett azon aggodalmak ellenében, melyek felhozattak, biztosítékokra hivatkozni. A mi aggodalmaink egyik alapja az, hogy a magyar önkormányzat feltételeinek módosítása és feltételeinek megingatása által, megingattatik egyszersmind a magyar megyei municipium, mely az alkotmánynak kiegészítő része, mely a múltban, a magyar közéletnek zászlóvivője, mely a múltban a magyar alkotmányosságnak harczosa, sőt veszély idejében egyedüli harczosa s a magyar alkotmányosságnak megmentője volt. {Igaz! ügy van! a szélső halon.) A t. képviselő ur biztosítékokat igyekszik nyújtani, nevezetesen czéloz a felső ház rendezésére. Kár, hogy itt a t. képviselő ur bővebben nem részletezte, hogy miként érti a főrendiház rendezését, mert igy tervezetéhez nem is szólhatunk s ezen oldalróli biztosítását teljesen ignorálnunk kell. De ha már a t képviselő ur felemlítette e kérdést, én is említek egyet, azt, hogy éppen a felsőház rendezése Ötletéből, a magyar municipúimnak nagy hivatása van. (Igaz! XIgy van! a szélső balról.) Es midőn a magyar municipmmnak feltételeit meg akarja semmisíteni, akkor ezen nagy hivatásának is útját állja. (Igaz! ügy van! a szélső balon.) De azt a t. indítványozó ur már maga is elismeri, hogy tökéletlen dolgot terjesztett elő s midőn igy egyes tételek előadásába bocsátkozik, a közigazgatás általános szemléletének mégcsak indiciumait sem tünteti föl. Már t. ház, midőn valaki egy nagy közigazgatási reformot indítványoz, indítványának alapja kell, hogy legyen az e hogy a közigazgatás átnézetét szemünk elé tárván, mintegy mappát terjesszen elő, hogy megismerjük, hogy mik tehát azon részletek, melyeket eltörlendőknek és mik azok, a miket módosítandóknak tervez ? A képviselő ur beszél például a kormányzottak jogainak megvédéséről, az állami közigazgatásnak kinevezés utján kezeléséről, később maga is megengedi azt, hogy azért az állami márczins 4. 1S80. közigazgatásnak a kinevezés nem föltétlen szükségessége, mert azt mondja, hogy a városokra nézve az állami kinevezés szoros alkalmazását nem tartja szükségesnek. Már t. ház, a ki egy pontban elismeri azt, hogy az állami közigazgatásnak nem föltétlenül szükségessége a kinevezés, akkor azt hiszem, hogy érveink súlya alatt meg fogja engedni azt is, hogy általában sem szükséges ; (Igaz! Ügy van! a szélső balon) mert ha 8 egyes városok magán érdekeit, az 8 általa hangsúlyozott állami közigazgatás érdekeinek alárendeli, a mint hogy alárendeli indítványában, akkor csak megengedi azt, hogy az ország összes érdekeit azon félszeg eszmének, mely azon kifejezésben rejlik, „állami közigazgatás" szintén alárendeltnek tekintsük. Azon biztosítékokra akarok most rövid megjegyzést tenni, melyeket a t. képviselő ur különösen a hivatalnokkal szemben állít fel s a melyekre nézve az indítványozó azt mondja, hogy életfogytiglan választatván a tisztviselők, ez által biztosittatnak az államtól, a kormánytól való függés ellen. Egyszersmind pedig azon fegyelmi apparátust, melyben tért enged a kormányzatiak befolyásának, biztosításul tekinte a tisztviselők túlkapásai ellenében, hogy az, ha életfogytiglan nevezik ki a tisztviselőt, a kormánytól való függést nem oldatta meg; az bizonyos. Mert ha csak annyiban volna a dolog, hogy ha a tisztviselő helyére tétetik és ő ott akarna maradni, akkor ennek lenne értelme. De tudjuk az emberi törekvéseket, azok symptomáit ismerjük. Azért azt kérdezem, hogy azon tisztviselő, a ki nem akar helyén maradui, hanem felébb törekszik, nem fogja-e a kormánytól várni felebbvitelét ? s ez megállapítja a függési viszonyt. Ezek után t. képviselőház csupán arra akarok még észrevételt tenni, a mit az indítványozó képviselő ur a megyék múltjára nézve felhoz. Simonyi Ernő képviselőtársam felemlítette már, hogy legnagyobb baj az Magyarországon, hogy a magyar megyék önkormányzatát nem ismerik, íme, a t. indítványozó előadása szintén ezt sejteti, ámbár én nem hiszem, hogy ő sem ismerné a magyar megyei életet, azt én lehetetlennek tartom, hogy o nem ismerné. De ha ismerné, tudnia kellene a megyék életét a mostani század első évtizedeiben, a melyre hivatkozott Mocsáry Lajos t. képviselőtársam is. Ismernie kellene az 1825. országgyűlési időszaknak történetét, a melyről Horváth Mihály történetíró történetének, a genfi kiadás szerint 131. És 182. lapjain méltó sorokat szentel. (Halljuk!) És utalom a t. indítványozó urat annak megtekintésére, mert ott meg fogja látni, hogy a megyei élet nemcsak annyiból állott, a mint ő azt egy gúnynyal ismertetni kívánta, hanem annyiból, hogy azon történetíró, Horváth Mihály, (Halljuk!) a következő jellemző mon-