Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-215

£62 215. országos ülés márczins &. 1880. mert ezen czéloknak valósítása, mégis legközelebbről azt a szűkebb kört érdekli. És kell még egy másik is, az t. i., hogy a törvényhatóságok határozatai hatályosak legyenek és a kormány jogköre ne terjedjen túl egy vonallal sem azon ügyekben, melyek helyhatósági természetűek, a felügyeleti jogon. Ma, t. ház, a közgyűlések olyan kormányzati orgánumok, melyek bármit határozzanak is, mindig az illető ministernek akaratától függ, a kérdésnek miképen való eldöntése, mert hu annak ugy tetszik, a kérdés érdemében is ellenkezőleg határoz. (Igaz! balfelöl.) Ily felfogás mellett, t. ház, nagyon természetes, hogy önkormányzat nem képzelhető. Ám, t ház, ha a kormány jogköre, a legszorosabb értelemben vett helyhatósági természetű ügyekben túlterjed a felügyeleti jogon, túlterjed a törvényes formák megtartásánál és az ellenőrzésénél és ha joga van a ministernek ezen legszorosabb értelemben vett autonomicus jogkörbe tartozó ügyekben is döntő határozatokat hozni, azokat véglegesen, érdemlegesen elintézni, no akkor, t. ház, lehet kinevezni, lehet választani a tisztviselőt, akkor lehetnek bármily formái a közigazgatásnak és autonómiának, de akkor autonómia nem lesz, hanem lesz ministeri önkény és akarat, egyik esetben egyik ministernél több, a másiknál kevesebb, de lényegében mindig ugyan az. (Igaz! Ugy van! bal felöl) Mondjak példákat, t. ház? (Halljuk!) Ott van a brassói eset. Itt a házban is fölemlittetett a t. ministerelnök ur is nyilatkozott róla, én is nyilatkoztam. Mi volt ez ? Brassó vármegye törvényhatósága pályázatot hirdetett egy épület-, vagy valami műtárgyra. Kiküldött szakbizottságot, hogy itélje meg, melyik terv nyerje meg a díjat. Azon bizottság jelentést tesz a közgyűlésnek, ez pedig már nem tudom, elfogadta-e, vagy sem a bizottság javaslatát, ez a dolog lényegére nem is tartozik, de azt mondotta, hogy nekem, mint megyének ezen tervezet tetszik és ezen pályázatot fogadom el és annak adom ki a díjat. Két vagy három egyén a közgyűlésen, a kik talán egy másik tervezetet szerettek volna díjazni, megappellálta a határozatot a ministerhez. A minister nem azt mondotta, hogy a pályázatnál a törvényes formákat nem tartottátok meg, tehát tartsátok meg és hozzatok újabb határozatot, hanem azt mondotta, hogy én nem A-nak, kinek a törvényhatóság saját autonomikus jogkörében oda Ítélte a pályadíjat, hanem B-nek ítélem oda. (Derültség balfelöl) No hát, t, ház, ez nem autonómia, daczára minden külső formáknak, daczára minden választási rendszernek. (Igaz! baljelöl). Mondjak egy másik példát? (Halljuk!) Itt történt Pestmegyében, még pedig a minister ur kedvencz intézményének, a közigazgatási bizottságnak kebelében. (Halljuk!) Egy iparügyi eset forgott szőnyegen. Iparengedély kiadásáról volt szó egy gőzmalmi kérdésben. S mi történt? Az első fokú hatóság, t. i. a rendezett tanácsú város polgármestere határozatot hozott, az ellenfél megappellálta az alispánhoz, az alispán helyben hagyta az első fokú határozatot, a polgármester határozatát s igy két egybehangzó ítélet állott elő. Ebben nem nyugodtak meg azok, a kik először appelláltak, hanem fellebbezték a közigazgatási bizottsághoz. A közigazgatási bizottságban tárgyalás alá kerülvén a kérdés, valaki a bizottság tagjai közül felüti a közigazgatási bizottságról szóló törvénynek, gondolom 59. §-át, mely azt mondja, hogy két egybehangzó határozat ellen ily esetben appellátának helye nincsen. Mi történt erre t. ház? (Halljuk!) Nagyon sajnálom, talán személyes vonatkozásokat is kell tennem, de tartozik a dolog érdeméhez; (Halljukí) bizonyos pressióval azon felfogás hajtatott keresztül a közigazgatási bizottságban, hogy feloldható ezen két egybehangzó határozat és a közigazgatási bizottság tényleg fel is oldotta. Erre az alispán hivatkozva a közigazgatásról szóló törvény 59. §-ra, ezen határozatát a közigazgatási bizottságnak, mint a mely szerinte most már törvényen kivül helyezte magát, appellálta a ministerhez, hogy a közigazgatási bizottságnak ezen határozatát semmisítse meg. Mit mond a minister — nem a belügyminister, — de ez nem tartozik a dologra, hogy melyik minister, hanem a földművelés-ipar-és kereskedelmi minister? Megjegyzem, hogy 9 hónapjába került a közigazgatási bizottságnak és az illető érdekletteknek, mig a ministeriumtól e kérdésben választ kaphattak. Mert, a mint én legalább informálva vagyok s tudom, hogy ennyi idő volt szükséges arra, hogy ezen kérdésben, mint a mely bizonyos tekintetben praecedentiát fog képezni, egy véleményre jusson a belügyministerium a kereskedelmi ministeriummal — 9 hónap múlva tehát lejön a rendelet, a mely azt mondja: „Te közigazgatási bizottság, túllépted hatáskörödet, törvénytelenül jártál el, mert megszegted a törvény 59. §-át, neked nem lett volna jogod két egybehangzó ítélet ellen az appellátát elfogadni; én azonban mint minister, azt mondom, hogy feloldom a határozatot és felbontom mindazt, a mi eddig két egybehangzó Ítélet által megállapítva lett. (Felkiáltások balfelöl: Szép dolog !) Ha akarja a belügyminister ur e kérdést bővebben megvizsgálni, ha jól emlékszem, f. évi 80. sz. rendelettel érkezett a kereskedelmi ministeriumtól Pestmegye közigazgatási bizottságához. (Mozgás balfelöl). No, t. ház, hát mit tesz ez mást, mint a mit felállítottam tétel gyanánt, hogy megvannak a külső formák, megvan a burok, azonban a