Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-215
215. országos ülés márcztas 3. 18$©. SICJ lapoktól, sem a laikusoktól, sem a ministerelnök úrtól nem vettem rósz néven, de rósz néven veszem Dárday Sándor képviselő úrtól, a kitől azt vártam volna, hogy nemhogy ezen körülményt felhasználja az esküdtszéki intézmény ellen, hanem igyekezzék felvilágosítania tévedésben levő laikust. (Helyeslés a balfelöl.) A rendes bíróságoknál hány pert találunk, a hol igazolva van az objectiv, igazolva vau a subjectiv tényálladék és mégis, miután imputatio nincs, felmentetik a vádlott. Az esküdtszéknél az első kérdés.- „foglaltatik-e a fennforgó közleményben rágalom ?" ez a rágalom objectivumának megállapítása; a második kérdés: hogy „vádlott-e a czikk szerzője", ez ezélozza a subjeetiválladék megállapítását. A harmadik: „bűnös-e e szerint a vádlott" ? ezélozza az imputatio megállapítását. Lehet igen sok és van is igen sok eset, hogy helyre van állítva az objectiv és helyre van állítva a subjectiv tényálladék, de imputatio nincs. És há nyszor fordul ez elő, a rendes bíróságoknál is ? Én igen súlyos beszámítása bűneseteket tudok és előfordult eddigi bírósági gyakorlatomban több ilyen eset, melyek közöl csak egyet hozok fel, azt, hogy házasságtörés folytán előfordult emberölés esetében, meg volt állapítva miud az objectiv, mind a subjectiv tényálladék és a tettest felmentette mind a három biróság egyhangúlag. Tévedett itt a bíróság? Méltó a biróság arra, hogy kigúnyoltassék ? Azt hiszem, erre egyetlen jogász sem válaszolhat igennel. És Dárday képviselő ur ezt karolja fel az esküdtszék ellen, ezzel intéz ellene hadjáratot. Éppen a magán becsületsértések tekintetében, a rendes bíróságoknál azon elvet látjuk következetesen alkalmazva: „verba verbis compensantur." Tehát ha ezt alkalmazza az esküdtszék is, ez nem hátrányára, hanem előnyére hozandó fel az esküdtszéknek. Dárday képviselő úr Franeziaország példáját hozta fel, hogy ott a magánbecsület ki van véve az esküdtszék kezéből. Ez igen szép. De ha Dárday képviselő úr ugy akarja az esküdtszékeket nálunk e kérdésben szabályozni, mmt Francziországban van, akkor terjeszsze ki más irányban az esküdtszék hatáskörét ugy, a mint Francziországban van. (Helyeslés a szélső baloldalon. ) De ő ezzel mélyen hallgat. És én bátor vagyok megjegyezni, hogy ha most ezen indokolás alapján, a magán becsületsértések tekintetében az esküdtszékek competentiáját csoukittatni engedjük, akkor egy év múlva ismét elő állanak, a kik határozott ellenségei az esküdtszéknek és azt fogják mondani, hogy vétessenek el az esküdtszéktől a politikai bűntények is és majd fel fognak hozni oly eseteket, mint a nagyszebeni verdikt. És ezzel érvelnek az esküdtszék ellen. Pedig, t. ház, még azzal az esettel, mely bizonyára mindnyájunkat indignált, sem lehet előállni az esküdtszék intézménye ellen. Ha oly vidéken, a hol esküdtszék megbízható elemekből nem alakítható, politikai sajtó vétségek követtetnek el, arra nézve is van correctivum ; most is a politikai bűntények nem tartoznak az egyes törvényszékek hatáskörébe, hanem tartoznak csak a marosvásárhelyi és budapesti törvényszékek hatáskörébe. Lehet tehát a dolgon igy segíteni, de nem kell a vízzel együtt a gyermeket is kiönteni. Még csak egyet jegyzek meg ide vonatkozólag. Sajtóeljárásunkban meg van adva a bíróságnak azon jog, hogy az esküdtszék verdiktjét, ha lényeges hibát tapasztal — igaz, hogy csak elmarasztalás esetén —- felfüggesztheti. A biróság ezen jogot tudtommal eddig nem vette igénybe. Mit bizonyít ez? Bizonyítja azt, hogy a biróság ugyanazon réleményben volt az esküdtszékkel mindazon esetekben, melyekben a verdikt elmarasztalólag hangzott. Dárday Sándor képviselő ur azt mondja, hogy ez nem reactionárius tendentia. Már, t. ház, ha ő azt a csekély hatáskörét is az esküdtszéknek, melylyel az bir, meg akarja nyirbálni, a nélkül, hogy azt más irányban kiterjeszteni óhajtaná, például oly irányban, hogy a közönséges bűntényekre legalább is oly mértékben, mint az Ausztriában van, kiterjeszteni óhajtaná, akkor engedjen meg, t. barátom, de ez határozottan reactionárius irányzat. Akkor tehát mi az osztrák törvényhozás irányzata? mi volta 43-ki magyar államférfiak tendentiája, kik az esküdtszéknek oly óriási hatáskört óhajtottak adni ? Ha ez nem reactionárius irányzat, ha ez szabadelvüség, akkor azok legalább is nihilisták voltak. (Tetszés a szélső balon.) Azt hiszem, t. ház, ezzel megfeleltem Dárday t. képviselőtársamnak az esküdtszékek ellen felhozott támadásaira. Legyen szabad most pár szóval áttérnem a közigazgatási reform kérdésére. (Halljuk!) Midőn elolvastam Grünwald t. képviselőtársam beszédét és hallottam Szilágyi Dezső t. képviselő ur tegnapelőtti nagy szabású beszédét, azt láttam, hogy ők összes állami bajaink panaceájául a közigazgatási reformot tekintik, különösen Grüsswald t. képviselő ur, a közigazgatási tisztviselők állami kinevezését tekinti ily panaceául: megvallom, az jutott eszembe, hogy midőn 1849-ben a muszka invasio már benn volt az országban, megboldogult Horváth Mihály azzal akart segíteni a bajon, hogy három napi 32*
