Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-215

215. országos ülés márczias 8. 1880. 249 ÍWAI/. Vr Av k/JÜAX NJ ^/ ^ %J m á I I rí rr 1880. évi márczius 3-án. Szlávy József elnöklete alatt. Tárgyai: Jegyzőkönyv-hitelesítés. Elnöki jelentés gr. Karácsonyi Gnidó szabadságidő kéréséről. Éber Nándor felszólalása személyes kérdésbea. A pénzügyi bizottság jelentése a honvéd-menház ügyében. Gombár Tivadar és Urányi Imre interpellatioik bejelentése. Az 1880. évi állami költségvetés általános tárgyalásának folytatása. A fentebbi interpellaíiók megtétele. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Pauler Tivadar, Bedekovich Kálmán, Trefort Ágoston, gr. Szapáry Gyula, b. Kemény Gábor, Szende Béla, Péchy Tamás, b. Orczy Béla. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Antal Gyula, jegyző ur fogja vezetni; a szólni kívánókat egyrészről Baross Gábor, másrészről b. Mednyánszky Árpád jegyző urak fogják jegyezni. Fel fog olvastatni az utóbbi ülés jegyzőkönyve. Antal Gyula jegyző: (olvassa a márczius hó 2-án tartott ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Ha nincs észrevétel a jegyzőkönyv ellen, az hitelesíttetik. Bemutatom gr. Karácsony Guidó országos képviselő levelét, melyben egészsége helyreállítása végett hat heti szabadságot kér. Ha, a t. ház méltóztatik beleegyezni, a szabadságidő megadatik. (Megadjuk!) Éber Nándor ; T. ház ! Mielőtt a napirendre áttérnénk, kikérem a t. ház engedelmét, hogy személyes kérdésben nyilatkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: A t. képviselő ur tegnap személyes kérdésben szólott ugyan már, (Halljuk azért!) hanem, ha a t. ház megengedi, újból is szót emelhet. (Halljuk!) Éber Nándor: Méltóztatik a t. ház emlékezni, hogy Németh Albert képviselő ur tegnap EÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. X. KÖTET. második felszólalásában azt mondotta, hogy nekem privátim meg fogja nevezni a forrást, a honnan reám vonatkozó állítását merítette. Meg is nevezte előttem Schreiner bárót, mint kútforrása! Reám nézve ez, t. ház, nem prävátügy, nekem nincs mit e tekintetben eltitkolnom; a ház színe előtt mondhatok el mindent úgy, a mint van (Halljuk!) s a tisztelt házat csak arra kérem, engedje meg nekem, hogy a tényekről röviden nyilatkozzam. (Halljuk! Halljuk!) A tények a következők: Én 1849-ben nem Konstantinápolyba, hanem Egyptomba menekültem, hol 1850. októberig maradtam. Onnan a megboldogult Splényivel, Damakusba mentem Guyonhoz és azon a vidéken maradtam 1851 végéig, midőn visszamentem Parison át Angolhonba, honnan 1854 elejéig nem is mozdultam. Én az egész idő alatt tehát sem Konstantinápolyban nem voltam, sem báró Schreinert nem is láttam. Mellékesen mondom, hogy báró Prokesch, akkor nem is volt Konstantinápolyban, hanem Athénben. 1854-ben mentem, mint a „Times" levelezője, legelőbb Görögországba, Epirusba és Thessáliába és midőn a krimi hadjárat megkezdődött, mint levelező oda, hol 1856 tavaszig maradtam. Midőn a béke megköttetett, elmentem, mint a „Times" levelezője Konstantinápolyija. Itt láttam én báró Schreinert legelőször, mióta a keleti akadémiában együtt voltunk. Ő eljött hozzám a 32