Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-215

215. országos ülés márczias 8. 1880. 249 ÍWAI/. Vr Av k/JÜAX NJ ^/ ^ %J m á I I rí rr 1880. évi márczius 3-án. Szlávy József elnöklete alatt. Tárgyai: Jegyzőkönyv-hitelesítés. Elnöki jelentés gr. Karácsonyi Gnidó szabadságidő kéréséről. Éber Nándor felszólalása személyes kérdésbea. A pénzügyi bizottság jelentése a honvéd-menház ügyében. Gombár Tivadar és Urányi Imre interpellatioik bejelentése. Az 1880. évi állami költségvetés általános tárgya­lásának folytatása. A fentebbi interpellaíiók megtétele. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, Pauler Tivadar, Bedekovich Kálmán, Trefort Ágoston, gr. Szapáry Gyula, b. Kemény Gábor, Szende Béla, Péchy Tamás, b. Orczy Béla. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Antal Gyula, jegyző ur fogja vezetni; a szólni kívánókat egyrészről Baross Gábor, másrészről b. Med­nyánszky Árpád jegyző urak fogják jegyezni. Fel fog olvastatni az utóbbi ülés jegyző­könyve. Antal Gyula jegyző: (olvassa a márczius hó 2-án tartott ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Ha nincs észrevétel a jegyzőkönyv ellen, az hitelesíttetik. Bemutatom gr. Karácsony Guidó országos képviselő levelét, melyben egészsége helyre­állítása végett hat heti szabadságot kér. Ha, a t. ház méltóztatik beleegyezni, a szabadságidő megadatik. (Megadjuk!) Éber Nándor ; T. ház ! Mielőtt a napi­rendre áttérnénk, kikérem a t. ház engedelmét, hogy személyes kérdésben nyilatkozzam. (Hall­juk! Halljuk!) Elnök: A t. képviselő ur tegnap személyes kérdésben szólott ugyan már, (Halljuk azért!) hanem, ha a t. ház megengedi, újból is szót emelhet. (Halljuk!) Éber Nándor: Méltóztatik a t. ház emlé­kezni, hogy Németh Albert képviselő ur tegnap EÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. X. KÖTET. második felszólalásában azt mondotta, hogy nekem privátim meg fogja nevezni a forrást, a honnan reám vonatkozó állítását merítette. Meg is nevezte előttem Schreiner bárót, mint kútfor­rása! Reám nézve ez, t. ház, nem prävátügy, nekem nincs mit e tekintetben eltitkolnom; a ház színe előtt mondhatok el mindent úgy, a mint van (Halljuk!) s a tisztelt házat csak arra kérem, engedje meg nekem, hogy a tényekről röviden nyilatkozzam. (Halljuk! Halljuk!) A tények a következők: Én 1849-ben nem Konstantinápolyba, hanem Egyptomba menekültem, hol 1850. októberig ma­radtam. Onnan a megboldogult Splényivel, Dama­kusba mentem Guyonhoz és azon a vidéken maradtam 1851 végéig, midőn visszamentem Parison át Angolhonba, honnan 1854 elejéig nem is mozdultam. Én az egész idő alatt tehát sem Konstanti­nápolyban nem voltam, sem báró Schreinert nem is láttam. Mellékesen mondom, hogy báró Pro­kesch, akkor nem is volt Konstantinápolyban, hanem Athénben. 1854-ben mentem, mint a „Times" levele­zője, legelőbb Görögországba, Epirusba és Thes­sáliába és midőn a krimi hadjárat megkezdődött, mint levelező oda, hol 1856 tavaszig maradtam. Midőn a béke megköttetett, elmentem, mint a „Times" levelezője Konstantinápolyija. Itt lát­tam én báró Schreinert legelőször, mióta a keleti akadémiában együtt voltunk. Ő eljött hozzám a 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom