Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-214

246 214. országos ülés márcz/ns 2. 1880. omnipotentiáját megszüntetni. A kormány omnipotentiája megszüntetik; ha valóban népképviselet alapján szerveztetik a megyei mnnicipalitás. Ez felel meg a selvgouvernement elvének és igényeinek, nem pedig a virilis intézmény; ezen aristoeraticus, ma már nem is aristoeraticus, — mert, ha még az volna, hanem a pénzaristocratia nagy befolyása alatt álló intézmény. [Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. képviselő ur a ministerelnök úrhoz fordulva, neki szemrehányást tesz. Hát bizony, tisztelt képviselőtársam, én azt megakadályozni hivatva nem vagyok. De nem tudtam, hogy anynyira zenekedvelő t. képviselőtársam, hogy Tisza Kálmán ministerelnök urnák még speciális tulajdon nótát isattribuáljon. [Derültség a szélső balon.) De hát mi már Tisza Kálmán ministerelnök úrral régibb emberek vagyunk, mi a nóták korát is átéltük. Nem tudom, hogy a ministerelnök urnák az-e a nótája: Nem vagyok én oka semminek, az anyám oka mindennek. Hanem bocsásson meg a t. képviselő ur, én a t. képviselő urat ezen nótában solidarisnak tartom. Mert, midőn a megyeszervezési törvényjavaslatot Tóth Vilmos belügyminister ur beterjesztette, ki tartott mellette oly fényes szónoklatot, mint Szilágyi Dezső képviselő ur ? Szilágyi Dezső (közbeszól): Képviselő sem voltam! Németh Albert: Ellenezte Tisza Kálmán, Debreczen városának akkori képviselője. Midőn a közigazgatási bizottságokat megteremtő törvényjavaslatot Tisza Kálmán belilgyminister ur beterjesztette, annak legélénkebb és leghatalmasabb védője Szilágyi Dezső képviselő ur volt és most ugyanazt a közigazgatási bizottságot életbe léptető törvényt elitéli és ő akar behozni újabb reformokat, melyeknek üdvös voltáról és jóságáról, bizony azt hiszem, a gyakorlati életben és kinn a közvéleményben, még a közigazgatási bizottsághoz mérten is kevesebb sympathiákat fogunk találni. Hát mind a három beszéd monumentális volt, elismerem. De, t. képviselőtársam Ítéletére bizom meghatározni, melyik volt hát a monumentálisabb beszéd, az-e a midőn a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslat mellett oly ékesen perorált, ugy hogy a ministerelnök ur, mint akkori belügyminister hozzájárulván, kezet szorítva köszöntötte és gratulált neki, vagy pedig tegnapi beszéde volt monumentálisabb, melylyel most a ministerelnök urnák az ellenzéki padokról begratulált. [Derültség.) Nem vagyok én oka semminek, ebben a nótában való szolidaritásából a t. képviselő ur ki nem vonhatja magát. S hogy ezt meg is örökítsem [Derültség) s azért, mert nekünk a régi időkben szokásunk volt a lassú magyar nóta után a frisset is utána tenni [Derültség) és mert azt átellenben ülő t. barátaimnak in flagranti azon nótára meg is ígértem, kénytelen vagyok szavamat tartani és előhozni, hogy annak az újabb megyei vívmánynak megünneplésére azon szomorú nótához czélszerű" lesz csatolni a frisset, mely kifejezi az elmondott reformok hű jellegét, t. i.: Boczi, boczi tarka, se füle, se farka! [Hosszan tartó általános élénk derültség?) T. képviselőház! Mint előbb mondottam, nekünk nincs szükségünk az efféle szemfényvesztésekre ; mi a budg&tet, mert azt édes hazánk bel- és külügyeinek vezetésére, mert ezen kormány működésnek tovább folytatására, mert azt a budgetet a közösügyes osztrák helyzetnek további folytatására tudjuk nélkülözhetetlennek, meg nem szavazzuk. [Helyeslés a szélsőbalon) A mi programmunk oly világos, hogy az magyarázatot nem kivan, oly egyszerű, hogy az módosítást meg nem szenved. Minekünk az önálló Magyarország jelszavunk, nekünk az önálló Magyarország minden attribútumainak kivívására kell törekednünk és ezért törekednünk kell a megyei autonómiának visszaszerzésére. [Helyeslés a szélsőbalon.) T. ház! Az önálló, független Magyarország programmja, a mint e párt előadta, valóságos jóslatszeríí részletekben elmondotta mindazt, a mi bekövetkezett, mert elmondotta és részletezte, hogy ez alapon Magyarországot kormányozni nem lehet; és hogy egy csapással két legyet üssek, hogy t. i. alkalmam legyen e pártnak programmját egész terjedelmében emlékezetbe visszaidézni s egyszersmind a megyére szórt ama vádat, hogy csak a megye megközelíthetlen állapotában a sár, viz és rósz utaknál fejtheti ki a vis inerciáét, engedje, meg a t. ház, hogy felolvassam azon megyei határozatot, melylyel csaknem rögtön a közösügyes alku megkötése után, Heves vármegye nyilatkozott és mely akkor királyi biztos kiküldetését eredményezte. [Halljuk! Olvassa.) „A legközelebb befejezett hongyülése, nem felelt meg a megye s mint hinni merjük, a nemzet várakozásának sem. Az országos közvélemény első és mulhatlan postulatuma volt: a jogfolytonosság életbeléptetése mellett „Magyarország törvényes önálläsa" és függetlensége helyreállítása. Ámde az országgyűlés az elsőnek megszakasztása mellett — az ősi alkotmányt lényegében és formájában átalakította — sőt az új közösügyes alkotmány létrehozása által, édes hazánkat állami önállóságából kivetkőztetve, az osztrák birodalommal egy államtestületté összeolvasztotta. Nemzeti önállóságunk es függetlenségünk alapfeltétele — s legfőbb biztosítéka az 1848-iki törvénykönyvünkben rejlik, annak pedig mellőz-