Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-213
222 218- országos ülés márczíus 1. 1880. felvilágosíthatják róla, ha netalán elfeledte vo^i i s ő most ugyanazt a nótát énekli, ő nem oka a keleti eseményeknek, a rósz termésnek, nem oka semminek, csakis azon különbséggel, hogy azon kormányok igazolásukra arra hivatkoztak, de a martyrszenvedés panaszhangjait nem vegyítették — átallották ezt tenni, az igazolásba. E hangokat a ministerelnök úrtól ismételve hallottuk, Pedig ha valakinek, neki nem volna szabad erre hivatkoznia. (Felkiáltások jobbfelöl: nem mondta!) Én ugyan nagy súlyt nem fektetek rá, de nem egyszer hallottam a tövis koronát emlegetni a ministerelnök úrtól. (Igaz! Ügy van! balfelöl. Bálijuk! Halljuk!) — Mondóra, a többi kormányok átallották erre hivatkozni és legkevésbé szabadna ezt a ministerelnök urnák tennie, mert nem volt az ellenzékben senki, ki merészebben követelt és merészebben igért volna; nem volt a ki szigorúbb mértékkel mért és kérlelhetetlenebbül itélt volna : nem volt a kormányon senki, ki bőkezűbben igért volna és nem volt senki, a kinek Ígéretei és azok teljesítése köztt oly rettenetes ür támadt volna, mint a ministerelnök urnái, (ügy van! balfelöl.) Ezért, ha aéha netalán még igazságtalanul Ítélik is meg, de megítélik saját mértékével, saját követelései szerint, neki nem szabadna panaszkodni. Pátere legem, quem tulisti. Azt mondta a ministerelnök ur, hogy közé állott a nemzet és a veszély közé. De én, higyje el, nemcsak most, de kormányzatának egész ideje alatt egy jellemvonását ismerem, azt a jellemvonását, hogy soha azon nagy feladatoknak, melyekre vállalkozott, kellőleg előkészülve nem ment neki; talán —• bocsásson meg érte—azon feladatok egész hord erejét nem is értette és ezért sohasem tudta meghatározni, mit lehet helyesen ígérni és követelni és mihez kell aztán törhetleuül a valósításnál ragaszkodni. (Élénk helyeslés bal/elöl.) Ezért az egyikben ő tul ment a kellő határon, ezért mindig lejebb sodortatott a másikban a kellő határon. S azt mondja, a nemzet és a veszély közé állott. Ugyan mikor akart a nemzet veszélybe rohanni, hogy saját testével kellett fedeznie? A majoritás felirata tele van veszélyekkel, melyek az országot fenyegetik. Mondja meg, melyeket hárított el, mondja meg, melyik a veszély azok^ közül, a melyek ellen fedezé az országot? (Élénk helyeslés balfelöl.) Hanem igenis közé állott az országnak és a helyzet valódi felismerésének; közé állott igen gyakran és megsértette a nemzet iránti köteles őszinteséget, (ügy van! balfelöl.) Meghonosította a kormánynyilatkozatoknak egy oly nevét, a minő a régi diplomatia legkétesebfa hirű traditioiban fordul elő; tűrte, hogy nyilatkozatai ellenkező értelemben vétessenek, a melyeket majd meg kell hazudtolni; tíírte a megnyugvás egy hamis nemének keletkezését e házban, hogy azután azt kiábrándulás kövesse és az a leverő érzet a nemzetben, hogy önön legfontosabb érdekeire való befolyásától a kellő alkalom elzáratott, mert a helyzet valódisága sohasem fedeztetett fel. (Élénk helyeslés balfelöl.) Innen jő az a véghetetlen ür, a köztt, a mit mint kormány és ellenzék ajánlott és be tudott váltani; innen ministerkedése alatt a nemzetnek azon gyászos csuszamlása, a jugum caudiumon annyiszor átvezetése a nemzetnek és hog3 r ha ma az országban az ellenzék és kormány iránti bizalom, a miről panaszkodott Jókai Mór képviselő ur, megrendült, ha apathia fogta el az országot, ha a bizalom nemes ércze a nép kebeléből ki lett olvasztva — nekem nem válik Örömömre ezt mondani — de meggyőződésem, hogy abban legnagyobb része a ministerelnök ur ellenzéki és kormányi szereplésének van. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De egyet még nem hallgathatok el, ámbár nagyon előrehaladt az idő, (Halljuk!), azt hogyha valami jellemzi a ministerelnök ur kormányát, jellemzi bizonyára az, hogy a párt-kormányzatnak visszaélései és egyoldalúsága soha ebben az országban oly mértékben nem uralkodott, mint épp ő alatta. (Elénk helyeslés balfelöl.) Egyes ügyek elintézésénél, a ház vezetésénél, a kezdeményezési jognál, a pártérdeket mindenütt ott láttuk szerepelni és t. ministerelnök ur, a pártérdek ily felkarolásában fekszik talán azon talizmán, a melyet úgy méltóztatott kifejezni, hogy abban áll, hogy koronként megtagadta kérelmüket a t. képviselő uraknak és ezért ők ragaszkodnak hozzá. (Derültség balfelöl.) Egyébiránt hivatkozik arra, hogy birt és bir bátorsággal a kezdeményezésre. Már hogy miféle nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki az egyesülési jog reformját kezdeményezze némely amerikai államok, angol és franczia törvények alapján, én azt be nem látom, de azt a következtetést azután, hogy volt bátorsága a keleti kérdésben és a kiegyezésnél actióba belemenni, ezt nem fogadhatom el. Mikor a keleti kérdés eredményei ezen ház előtt fennforogtak, ki állította fel a kikerülhetetlen világeseményeket és azok következményeit; mikor a kiegyezésnek némely eredményeit megtámadtuk, ki hivatkozott a kikerülhetetlen kényszerűségre? ki az egyátalában, a ki kényszerhelyzetekkel és kikerülhetetlenség érvelésével szerette rendszabályait keresztül vinni ? Én megengedem a t. ministerelnök urnák, hogy cuncta etiam fortaita in glóriám vertat, hogy minden, még a véletlen h, dicsőségére váljék, de hogy egy és ugyanazon dologra egyszer, midőn a ház előtt igazolni kell, mint kényszerűségre és azután büszkén hivatkozzék reá, mint kezdenie-
