Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-213

213. országos ülés márczins 1. 1880. CM J állapotát és a pessimismust alap nélkül táplálták, mert hisz a pénzügyminister a deficitet 18 millióra szállította le, a mi lényeges javulást mutat pénz­ügyi rendezkedésünkben. Ha valamit eltörült az időnek vaskeze, t. képviselő urak és Jókai tisztelt képviselő ur, bizony nem az ellenzéknek ellenzéki alapjait vette el, hanem azon biztatásokat és reményeket és kellett volna, hogy^ az azokra alapított bizal­mat is megrendítse. (Élénk tetszés balfelöl.) Én nem akarom a t. pénzügyminister urat igazságtalanul megtámadni. Azon határozati javas­latban, melyet t. barátom gr. Apponyi beterjesz­tett, az első pont neki van szentelve, tehát joggal megvárhatja, hogy ezen pont értelme és alapja iránt teljesen felvilágosítsuk. (Halljuk!) Mi nem tartjuk a t. pénzügyminister urat bizalmunkkal megajándékozhatónak nemcsak azért, mert nézetünk szerint könnyelműen jár el hiva­talában az ország pénzügyei rendezésénél — s erre nézve bátor leszek majd bővebb adatokat felhozni •— hanem azért is, mert megtörtént vele az, hogy összes pénzügyi politikáját önmaga cserben hagyta. Már pedig engedjen meg a ministereliiök ur, a ki Angliára hivatkozott, hogy ott megtörténik, hogy a ministerek javas­latokat visszavonnak, a nélkül, hogy ebből oly rettenetes megrovást formálnának ellenük, mint a milyent mi itt formálunk és én is formálok; engedjen meg a t. ministerelnök ur, ha azt mon­dom, hogy én egyenesen az angol gyakorlatra és azon politikai maximára hivatkozom, hogy fontos törvényjavaslatoknak, melyekben a kor­mány politikája meg van testesítve — a mint ezen fedezeti törvényjavaslatokban a kormány pénzügyi politikája volt megtestesítve, — az ily törvényjavaslatok elvetése a ház áltai, akár előzetes stádiumokban, akár utóbb, a bi­zalmatlanságnak félreismerhetetlen kifejezése. (Ugy van! Ugy van! a hal- és szélső baloldalon.) Mert, ha valami tartja a ministereket a kormányon; ha a politikai bizalomnak van egyéb alapja, mint a melyet Jókai képviselő ur mondott, hogy t i. a leghosszabban szidott kor­mány legérdemesebb a bizalomra; ha mondom, van ezen kivül valami alapja, akkor a bizalom­nak abban kell állnia, hogy a kornány az or­szág ügyei vitelében, ugy az irányok kitűzésére, mint az előterjesztett eszközökre nézve a helyeset megtalálja. Ha bebizonyul, hogy helytelenek, lehetetlenek, sőt károsak voltak, a kormány po­litikája el van Ítélve és ezzel a bizalom tény­leges alapjai vannak szétrombolva. (Helyeslés a baloldalon.) Már most, t. ház! ha nézzük azt, hogy mi lett hát azon csodálatos javaslatokból, melyekkel a pénzügyminister ur a deficitet 18 millióig le­szállittatni akarta, akkor, uraim, én ezeket a ja­vaslatokat három kategóriába osztom. Elő'ször ezek olyanok, melyek a ház által elfogadtattak. Ilyen van kettő. Az egyik a petroleumadó, má­sik a védelmi adó, mert a nyereményadó, mint­hogy az az eltörölt fényűzési adó pótlásául lett behozva, külön új forrásnak nem tekinthető, legalább nem olyannak, a melynek része van a deficit ilynemű leszállításában. Már most a két elfogadott javaslat közül az egyik, a petroleum­adó, a kiegyezés maradványa, a másik pedig, a védelmi adó, a 67-ki kiegyezés maradványa; ugy hogy e tekintetben — megengedem, úgyis rájött volna — de semmi iuventióra szükség nem volt. A másik kategóriába tartozik a szállítási adó, meiylyel a legesodálatosabban bánt el a minister ur. Először benyújtja, felveszi a költ­ségvetésbe, ott szerepe] a deficitet leszállító té­telek köztt; akkor a házban nem veszik elő, itt nem tárgyaltatik; következik a pénzügyi bizott­ság általános jelentése és az oda állítja, azzal fenyegeti a világot, hogy még az 1880-iki de­ficit lehető fedezéséül szerepel ott, akkor előáll a minister ur felfedezni azt, a miről sem a pénzügyi bizottság, sem ő addig — legalább jelét nem adta —- nem tudott semmit, hogy ok­tóber óta közgazdasági válság van s aztán oda állítja ezen törvényjavaslatot a szegletbe, az idén nem lett belőle fedezet, de leskelődik a pénz­ügyminister ur egy jó termésre és ha ez meg­látogatja az országot, akkor lesz szerencséje azon javaslathoz 1881-ben. (Tetszésnyilatkozatok bal felöl). Á harmadik kategóriába tartoznak a t. pénz­ügyminister ur azon javaslatai, melyeknek, uraim, sorsuk a lehető legszomorúbb, mert már többé nem is javaslatok, hanem egészen eszmévé vé­konyultak meg. Ilyen a kereseti adó, ilyen az ut- és hídvám, melyek sorsáról a pénzügyi bi­zottságban, a házban nem akarok beszélni; csak azt akarom kiemelni, hogy a pénzügymiaister ur, ezeket ma már eszmének tekinti és berakta azon zsákba beszéde végén, melyet megtöltött neki a pénzügyi bizottság minden képzelhető fe­dezeti módokkal és melyekre hivatkozik nagy biztosan, hogy jövőre hatályosak lesznek. Ezek az eszmévé vékonyodott javaslatok is ott szere­pelnek. (Tetszésnyilatkozatok balfelöl.) Nem szólok a praeliminált jövedelmeknek általa elfogadott leszállításáról, hanem engedje meg, hogy szóljak azon javaslatokról, melyeket férfiasan visszavont, t. i. a földtehermentesítési és szőlődézsmaváltságí adósság törlesztésének el­halasztásáravonatkozókról. Itt engedje meg a pénz­ügyminister ur, hogy egj 7 re figyelmeztessem, hogy t. i. nyilatkozata a házban, a mely hatá­rozottan tagadja azt, hogy jogsértés volna azon törlesztések felfüggesztése, nézetem szerint oiy­37*

Next

/
Oldalképek
Tartalom