Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-212

212. országos ülés február 28. 1880. |gj köztt helyeseknek elismert vidéki érdekek által támasztott igényeknek. Vájjon kitértünk-e ezeu nehézségek elől? Ott voltak az összes kiegyezési kérdések a monarchia másik felével. Könnyő kérdések voltak-e ezek? Talán a képviselő ur sem állítja. Azután kénytelenek voltunk az adókat felemelni. Könnyű kérdések ezek? Már bocsásson meg a t. képviselő ur, én azt gondolom, hogy minden kormányra nézve ezek a legnehezebb kérdések; de mert szükségesnek láttuk, megtettük ezt is. És utoljára itt volt a keleti kérdés és minden, a mi azután jött. Nem mertünk-e az actióba belemenni ? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Éppen az a baj!) Én azt hiszem, hogy mertünk, hogy belementünk és igaza van a képviselő urnák, hol az egyik, hol a másik kérdésnél is vesztett a kormány azok közül, a kik előbb támogatták, de éppen maga az, hogy annak daczára hogy látta, hogy némelyek nem fogják támogatni, mégis belement, — mert kötelességének tartotta, — az actióba: bizonyítja, hogy azt a vádat, hogy a nehézségeket kikerülte, nem érdemli meg. (Elénk helyeslés jobb/elöl.) A t. képviselő ur arra, mit az egyleti jogra nézve előadtam, azt mondja, hogy ez ugyan minden esetben korlátozás, minden esetben reactionarius színezetű, meglehet, hogy szükséges is lenne, de neki az lenne kivánsága, — mert csak ugy várhat valóban jót tőle, — ha más tenné, nem én. Először is, hogy már magában véve reactionarius törekvés volna, az egyleti és gyülésezési jogot szabályozni, határozottan tagadom. Mert én legalább nem hiszem, hogy a franczia mostani köztársaságot reactionariusnak tartsa a tisztelt képviselő ur; a gyülésezési jogra nézve pedig talán tudja a t. képviselő ur, mint a ki könyveket olvas, — mert egy képviselő ur beszédjéből ugy láttam, hogy nem egészen tudja, — nemcsak a régi időből vannak ily franczia törvények, hanem éppen most fogadtatott el a franczia törvényhozásban erre nézve egy törvény. Tehát ugy látszik, hogy ott is szükségesnek tartják, hogy a jog egyfelől biztosítva legyen, másfelől meg legyen vonva azon korlát, melyet minden jognál meg kell vonni, azon korlát, mejyen túlmenve, a mások jogának megsértése következnék be. Hogy a képviselő ur ennek előkészítését nem reám akarja bizni, arra csak egyet mondhatok és ez az egy az, hogyhigyje el, hogy én részemről nagyon örülnék —- nem akarom azt mondani, nehogy hitetlenkedjen a képviselő ur, ha nem én lennék minister, ámbár, meglehet, ennek is örülnék — mondom nagyon örülnék, ha a viszonyok követelménye nem tennék kötelességévé annak, a ki most itt van, hogy ezen irányban intézkedjék. Mert méltóztassék elhinni, hogy habár én, minden ő általa ugy reámutatólag jelzett politikai multam daczára is sem kortes-szónok, utazó kortes, piaczi, népgyűlési szónok sohasem voltam, hanem mindig megmaradtam abban a körben, melyben hittem, hogy maraduom kell, mindamellett ezen dolgokkal törvényhozásilag, mint kormánynak foglalkozni nekem is igen kellemetlen — de hiába, miután „én bennem nincs meg a bátorság az actióba belemenni", miután „én minden nehéz kérdést ki akarok kerülni", átlátva, hogy eljött az ideje ezekkel is foglalkozni, én a minden nehézséget kikerülni kivánó gyáva ember, foglalkoztam és foglalkozom ezeu kérdéssel is. (Élénk derültség és helyeslés a középen.) De még csak egyet t. ház! (Halljuk!) A közigazgatásra vonatkozólag (Halljuk!) a t. képviselő ur azt mondja, hogy ugy látja, hogy a közigazgatási kérdésekre nézve nincs megállapodás sem a kormányban, sem a kormánypártban. Ez, t. képviselő ur. meglehet. Hiába, nem minden párt oly szerencsés, mint az egyesült ellenzék, hogy ebben már oly régen megállapított positiv programmja legyen. (Zajos hosszas derültség jobb/elöl.) Hanem közttünk, közttem és a t. képviselő ur köztt még egy más különbség is van; és hogy ezzel a themäval be is fejezhessem beszédemet, máskorra tartom fenn, ha ugyan fenntartom, a képviselő urnák némely egyéb, a szabadelvüséget illető vádjai iránti előadására reflectálni és csak azért említem meg ezt most, nehogy azt higyje, hogy nem szólottam róla, mert nem tudtam mit felelni reá. Mondom tehát, az administrátió szempontjából is nagy különbség van közttünk, a képviselő ur köztt. és közttem. Én meg vagyok róla győződve — és ez az első különbség, a mit most fogok jelezni — hogy vannak a t. képv. urnák positiv nézetei ez iránt épp ugy, a mint vannak nézeteim nekem is; de a különbség ott kezdődik, hogy a képviselő ur, ugy látszik, azt mondja: nekem van positiv nézetem s ez az egyedüli, a mi jó lehet, ezt keresztül kell vinni, nem kell megkérdezni senkit, mert legalább a képviselő ur — a ki pedig azt hiszem, maga is azok közé tartozott, kik az összes administrátió kérdésénél talán mégis kevésbbé fontos kérdésben is, enquete tartását követelgették, — a t. képviselő ur most megró éppen ezért s azt tartja, hogy mi szükség azokat, megkérdezni, kik az ország különböző vidékein praxisból ismerik az administrátiót. Az én felfogásom podig az, hogy nem egyes részletekről, de az administrátió egész rendszeréről beszélve, oly valamiről tehát, a mi érezhető az ország határszélén lévő legkisebb kunyhóban is: nem szabad senkinek a saját ismeretei iránt oly elfogultnak lenni, hogy mielőtt ezen nagy munkát