Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-212

212. országos üiés február 28. 1880. 189 mert ha nem beszélek és nem beszélnék is a deficitnek kisebb voltáról, pedig ezt sem fogják 1875 óta megtagadhatni; de én azt gondolom, mindenki, a ki egy állam pénzügyi helyzetéről gondolkozni tud, mégis azt fogja találni, hogy annak pénzügyi helyzete akkor, midőn rövid lejáratú, nagy összegű függő adósság van feje fölött, midőn összes állam vagyona zálogjogilag le van kötve: csakugyan rosszabbul áll, mint akkor, midőn ily függő adósság nem fenyegeti; midőn, mint minden rendezett állam, járadék utjáu tudja szükségleteit — a mennyiben hitelre szorul — fedezni s midőn államvagyoua feletti szabad rendelkezését visszanyerte. {Élénk helyeslés a jobboldalon.) Itt az ellenkezőt bebizonyítani senkinek sem fog sikerülni. Mondhatja valaki, — meglehet, helyesen, — hogy lehetett volna többet is tenni, de hogy roszabb a mai helyzet, mint volt az akkori, nem hiszem, hogy valaki, ki e kérdésekkel komolyan foglalkozik, mondhassa. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur vádolja a kormányt az anyagi téren elkövetett mulasztásokkal. Teljes őszinteséggel beismerem, hogy magam is óhajtottam volna s óhajtanék e téren többet tenni; de engedjen meg a képviselő ur, államilag ily irányban sokat tenni, és ugyanakkor a deficit leszállítására igyekezni, egyidőben, egyszerre senkinek sem fog sikerülni. Es higyje el a képviselő ur azt is, hogy nem hogy érzéketlen volnék ezek iránt, de ha nevezhetek valamit áldozatnak, akkor leginkább azt vagyok hajlandó áldozatnak tekinteni, hogy ezen a helyen állottam akkor, a mikor érezvén, mennyire jó volna, hasznos volna, kormányzati szempontból kellemes volna több irányban sokkal többet tenni; ezt tennem nem lehetett, hacsak az ország pénzügyeit igazán megzavarni nem akarom. (Mozgás a baloldalon.) A képviselő ur megtámadja a kormány reformmtíködését a közigazgatási bizottságot, a bagatelltörvéuyt s azt mondja hogy igy van a többivel is. A nézetek, t. ház, eltérők lehetnek. Én ma is azon meggyőződésben vagyok — és ha átaláuos megtámadásnál egyebet, részletes bírálatot fogok hallani, kész is leszek ez iránt a vitába bemenni — hogy maga ezen, a képviselő ur által említett két törvény is határozottan helyes volt az ország érdekében. De ha megengedi a képviselő ur, bátor volnék megkérni, hogy mielőtt ezt tüzetesen fogjuk tárgyalni, nézzen utána a többi törvényeknek is, melyek hogy szükséget ne pótoltak volna az országban, azt hiszem, maga sem mondhatja. Ne két törvényt tagadjon ki, meb, ek ugy Játszik, magas tetszését nem nyerték meg, de ha már ily módon bírálni akar, terjeszkedjék ki az ez irányban kifejtett összes működésünkre. (Ugy van! ugy van! a jobboldalról.) A képviselő ur még azt is, mondhatnám, reám fogja, hogy én, mint egy lenézőleg nyilatkoztam a könyvekből merített tanulságokról, S tán — ugy vettem ki szavaiból, —• azt is akarta értetni, mintha én a könyveknek, az olvasásnak, a tanulásnak ellensége lennék. Bocsásson meg a képviselő ur, de nagyon igazságtalan irányomban ; én soha azt, hogy nem szükséges könyvekből a felállított tbeoriákat tanulmányozni, nem mondottam és mondani nem fogom. Életemben igen sokat, legtöbbet, — ha ugyan tudok átalában valamit, minthogy nincsenek nekem sem az administratió részleteire menő inuata ideáim, — a könyvekből tanultam. De igenis mondtam és mondom azt, hogy nem egyszerűen könyvekbői merített tudás, nem is az ország egyes vidékének ismerete, hanem a kérdésnek az országminden vidékét ismerő egyének által való megvitatása az, a minek alapján lehet csak helyesen a közigazgatás reformjához fogni, ha azt nem csak egyes részeiben, hanem a maga egészében gyökeresen javítani akarjuk. (Ugy van! ugy van! a jobboldalon.) Egyet azonban megjegyzek. Halljuk!) A képviselő ur igen élezésen hasonlította Össze a homeopathicus patikával a könyveket. Bocsásson me:, de nem olyan bántó ez a hasonlat ; mert igenis annak, a ki valamii igazán tudni, akar, még pedig nem ugy, hogy elrecitálja, hanem hogy saját meggyőződése legyen, annak igenis a legellentétesebb könyveket kell olvasnia, mert én igazat adok azon mondásnak, melyet rég hallottam egy öreg úrtól, hogy nagy baj van azzal, a ki soha könyvet nem olvasott, de legtöbb baj azzal van, a ki csak egy könyvet olvasott. (Derültség és tetszés a. jobboldalon.) Mivel nem lehet oly irányú egy könyvet olvasnia, legyen bár ez a legokosabb, hogy félre ne vezesse, egyoldalúvá ne tegye, a ki olvasta. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Jó tehát a különböző szereknek egymás elleni reagaitatása, mert a reactió után állapodhatik meg az ember aztán saját egyéni nézete felett, összehasonlítván saját hazája életszükségleteivel. (Elérik helyeslés a jobboldalon.) A képviselő ur bécsi lapokból felolvasott egy pár kivonatot, hogy igazolja, hova sülyedt Magyarország alkotmányos tekintélye azon kormányzat alatt, melynek tagja vagyok. Én igen sajnálom, hogy nem tudtam, hogy a t. képviselő urnák ilyen szándéka van, mert én régebbi, közelebbi és legközelebbi időkből hozhattam volna és hozhatnék nyilatkozatokat bécsi lapokból, hol megtámadtatom azért és tűrhetetlennek mondják, hogy suprematiát gyakorol a magyar befolyás a közös ügyekre, hol tűrhetetlennek mondják, hogy miuta én itt vagyok, a duálismus hátrányára a magyar hegemónia mennyit erősödött, ügy vau! jobbfelöl. Mozgás és derültség balfelöl.) Nehogy azt tessék hinni t. ház, hogy én erre túlságos nagy súlyt fektetek, (Egy hang