Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-211

170 211. országos ülés február 27. 1880. remélhetőleg ez oldalról is fokoztatuék az adóképesség. Végre a szegény nép terheinek könnyebbítésére szolgálna, ha az elemi tauodák, (nemcsak az állami tanítók) a vallási felekezetek adóaránya szerint, az állampénztárból segélyeztetnének: ezt az adózók nemcsak óhajtják, de méltán követelhetik is, mert az iskolák segélyezése nem egyéb, mint megközelítése azon czélnak, melyet az állam, a nép minden rétegében eléretni óhajt. Azonban, t. ház, nehogy türelmével visszaéljek, a sok köztt még csak egy fontos és az áliam életébe vágó ügyet akarok röviden érinteni. T. ház! A katholika egyház jogállása a keresztény közjog alapján és a magyar királyok apostoli jogkiváltságain nyugodott mindaddig, mig a parlamentaris kormány behozva nem lett. De megváltozott ezen állapot akkor, midőn az állam a konfessionalis helyzetből kilépve, meghozta 1848-ban a III. és XX. és 1868-ban a XXXIX. és LM. törvényézikkeker, melyeknél fogva, az apostoli király mintegy kötve van a felelős minister ellenjegyzéséhez, valamint a kormány a parlamenthez. T. ház! Nehogy ezen új helyzet s a felekezetek köztti féltékenység viszály ürügyéül szolgáljon —boldogult b. Eötvös József minister lelkes kezdeményezése folytán — a katholikusok vallási függetlenségöket és szabadságukat biztosítandók, (Elénk helyeslés) az egész országban képviseleti alapon megválasztották képviselőiket, kik együttes tanácskozmányaikban a nagymélt. püspöki kar hozzájárulásával, az autonomicus szabályzatot megállapították és 1871-ben azt a magas helyre megerősítés, illetőleg beczikkelyezés végett — mint köztudomású —• fel is terjesztették. Hol rejlik ennek oka, hogy az óhajtott autonómia — ezen drága tetszhalott — eddig életbe nem lépett, tudomásom nincsen, miért is a t. kormányhoz azon kéréssel bátorkodom járulni, hogy befolyását latba vetve, a katlioiíkus autonómia életbeléptetését előmozdítani méltóztatnék. Nem kivannak a katholikusok sem kiváltságot, sem kegyeliaet, hanem csak a tiszta igazság, egyenlőség és szabadság érvényesítését. (Elénk helyeslés.) T. ház! Mindezt tájékozás végett bátorkodtam röviden előterjeszteni és a t. kormány figyelmét ezen irányban felhívni. Azon biztos reményben, hogy szavam egészben elhangzani nem fog és küldőimnek óhaja kiérdemlett figyelemben részesülend, bizván a t. ministerelnök újév napján mondott válaszszavaiban, ki azt mondta: nem lehet reánk nézve fontosabb feladat, mint felhasználva az időt, saját belrendezésüuket minden irányban a lehető gyorsasággal kezdeményezni. A költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobbfelÖl.) Elnök : T. ház ! Az eddigi gyakorlat szerint a holnapi — szombati — ülés napirendjén a kérvények tárgyalása volna; minthogy azonban e kérvények köztt van olyan, melynek tárgyalása előreláthatólag hosszabb időt fog igénybe venni, (ügy van!) azt volnék bátor javaslatba hozni, hogy a kérvények holnap ne tárgyaltassanak, (Élénk helyeslés) hanem a t. ház méltóztatnék elhatározni, hogy a költségvetés általános tárgyalását félbenszakítás nélkül folytatja s a mennyiben a pénzügyminister ur, miként tudomásomra van, a költségvetés részletes vitája előtt némi pénzügyi törvényjavaslatokat kivan tárgyalás alá vétetni, a t. ház az általános vita befejezte után intézkednék a további napirend iránt s ekkor határozná el azt is, hogy a kérvények mikor tárgyaltassanak. (Elénk helyeslés.) Csanády Sándor: T. ház! én egyáltalában nem látok okot arra, hogy a már egyszer napirendre kitűzött kérvények tárgyalása elhalasztassék, annyival inkább nem, t. ház, mert miként a kérvények jegyzékéből kitűnik, azoknak tárgyalása alig vesz egy órát igénybe, de különösen azon oknál fogva nem helyeselhetem az elhalasztást, mert az iskolai dolgokban beadott kérvények tárgyalásának elhalasztása, magára az iskolai ügyre nézve lenne káros befolyással. Oly régen halasztatik már ezen kérvények elintézése a képviselőházban, hogy valóban pirulnunk kell, midőn ismét ezen kérvények tárgyalásának elhalasztása szándékoltatik. Én ugyan ezért kérem a t. házat, méltóztassék a már egyszer napirendre kitűzött kérvények tárgyalását holnap megtartani. Elnök: Engedje a képviselő ur megjegyeznem azt, hogy először is a kérvények napirendre kitűzve még nem voltak. Midőn a kérvényi bizottság legutóbbi jelentését benyújtotta, a tisztelt ház azt méltóztatott határozni, hogy a kérvények jegyzéke kinyomatik, szétosztatik és annak idején napirendre tűzetik. Csak azért voltam bátor a kérvényekről ma említést tenni, mert az eddigi gyakorlat szerint, a szombati nap rendszerint a kérvények tárgyalásának van szánva. Egyébiránt a képviselő ur kívánsága alig teljesülhetne, illetőleg a kérvények tárgyalása holnap alig fejeztethetnék be, ha a ház határozatán alapuló eddigi gyakorlatot követjük. A gyakorlat ugyanis az: hogy a kérvények félkettőkor tárgya Itatnak. Már pedig a t. képviselő ur legyen meggyőződve, hogy ha félkettőkor megkezdődik a tárgyalás, kettőre be nem fejeztetik (ügy van!) s igy a tárgyalás folytatása a jövő szombatra maradna. Sokkal közelebb áll tehát a képviselő ur kívánságának teljesedése