Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-211

211, országos ülés február 87. 1880. 153 honvédség a közös hadseregnek kiegészítő része lesz. A minister ur ezt neveti

t és ugy látszik, hogy szavaimban kételkedik. Én tehát ezennel felkérem a minister urat, habár tudom is, hogy az ordre de bataillet nem terjesztheti elő, hívjon össze egy titkos bizottságot, mutassa be azt annak és ha engem megnyugtat, hogy a dolog ugy van, mint ő állítja, akkor ezen helyről fogok a minister úrtól bocsánatot kérni. E szerint Grünwald képviselő ur a honvédségre sem támaszkodhatik: hátra marad tehát a kinevezett alispánok és szolgabirák serege. Megengedem, hogy keresztülviheti, de mikor és miként? Az alispánok és a szolgabirák 6 évre választatnak. Mit csinál velők ez idő alatt, vagy talán 6 év múlva akarja rendszerét életbe léptetni? A kormány addig megbukik és ők is megbuknak kétszeri és ha ugy gazdálkodnak, mint a jelenlegi kormány, a haza is megbukik akkoráig. T. ház! A"költségvetési vita, mint mondám, a ministeriumnak ez alkalommal nagyon kényelmes helyzetet teremtett, mert mindenki e kérdéssel foglalkozik, a meglevő bajokat pedighagyják nyugodni. Sok mondani valóm volna még, de minek ismételjem azokat, hiszen elmondtam tavaly és harmad éve, azóta pedig a viszonyok mitsem változtak, hacsak roszszabbra nem, de jobbra semmiesetre. Az igazságszolgáltatás éppen olyan drága, éppen olyan rósz és lassú, mint azelőtt. A legtöbben foglalkoztak eddig a közigazgatás és a korruptió kérdésével; egyről azonban mindenki megfeledkezett, ez pedig semmi más, mint a rendőrség. Egy jól rendezett államban, t. ház, a rendŐrségre épp oly szükség van, mint a jó bírákra és tisztviselőkre, a mi rendőrségünk pedig otromba, élhetetlen és ingyenélő. {Igazi Ugy van! a szélső balon.) A múlt költségvetési vita alkalmával kimutattam annak a roszszaságát és tarthatatlanságát a vagyonbiztonsággal szemben. Az idén pedig bebizonyult, hogy a személybátorsággal szemben éppen oly élhetetlen és rósz, mint a vagyonbiztonsággal szemben. A hatvani utczában egy 80 személyből álló kis zavargást nem volt képes maga lecsendesíteni, hanem a katonasághoz kellett fordulnia. Ez szülte az elkeseredést s mert minden ok okozatot szül, ennek következménye volt azon szomorú katastropha és vérengzés, a mi, ha a 80 emberből egy párt elfognak és beperelnek, elmaradt volna. A zavargások és a tüntetések nem most történnek először, hanem voltak a régi időben is. Ilyen volt az 1843-iki országgyűlés alatt is. Ily demonstrátió alkalmával is beverték az ablakokat és József főherczegnek mindenesetre állott annyi katonaság dispositiójára, mint Thaisz Elek urnák; de ő a katonasággal nem élt — KÉPVH. NAPLÓ X. KÖTET. 1878—81. vége volt a zajongásnak, egy pár embert a jurátusok közül becsuktak és vége volt. így volt akkor,* midőn Hontmegye főispánjának nagy fáklyászenét adtak : beszorították az egész közönséget az utczába, kioltották a fáklyákat, vége volt az egész dolognak. De igen sokan emlékezhetnek reá, 1848-ban a fiatalság Magyarország hadparancsnokánäk b. Lederernek macskazenét adott, — pedig annak volt katonasága, ágyúja és égő kanócza, még sem folyt vér. De a legutolsó időben is Gorove ministernek a terézvárosi választók épp oly macskazenét adtak, mint a kaszinónak, — vége volt a macskazenének, Gorove minister épp oly tisztességes ember maradt, épp oly jellemes ember s ugy azontúl is minister maradt, mint az előtt és vér nem folyt. Csak a Tisza rettenthetetlen és szigorú kormánya mutatta meg, hogy az ilyen utczai zajongásokat annyi véráldozattal kell elnyomni, a mennyi nem folyt a belga forradalom alatt Ezeket kívántam csak indokolásképen elmondani, hogy én a jelen törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául el nem fogadom, hanem Simonyi Ernő határozati javaslatához járulok. [Helyeslés a szélső balon.) Kautz Gyula: T. ház! Ha felszólalok, ezt semmiféle más czélból nem teszem, mint azért, mert a vita eddigi fotyamában a t. ellenzék részéről sok, igen sok mondatott, a mit ez oldalról, — azok után is, a miket a ministerelnök és a pénzügyminister urak s mások képviselőtársaim közül elmondottak, — észrevétel nélkül hagyni nem lehet; [Halljak!) s mert azon erős mondhatnám kiméi étlen támadással szemben, mely a kormányt ellen intéztetett, a hallgatást az e kormány támogatók részéről magamra nézve én is többnek tartanám kötelességmulasztásnál. {Halljuk!) Nem lesz különösen fölösleges még egy némely ellenészrevétel megtétele erről a részről, ha, mint hiszem, ez a dolog tisztázásához s tárgyilagos megítéléséhez valamit conferálhat, s másfelől bebizonyítható az, hogy az igen tisztelt ellenzék által felhozottak csak arról tesznek tanúságot, hogy —• eltekintve egyes, meleg hazafiságot, legjobb intentiót és nemes aspiratiót jelző eszmétől és pium desederiumtól : a tisztelt ellenzék a situátió óriási nehézségeit nem kellő mérvben veszi számba; támadási hevében az ország és a kormány rendelkezésére lévő erőket és eszközöket figyelmen kivül hagyja; hogy az, a mit positiv orvoslásként ajánl, az ország előtt álló nagy feladatnak a pénzügyi rendezésnek, nem csak megoldására nem vezet, de azt egyenesen megnehezíti; hogy könnyebb bírálni, mint alkotni! — s hogy az eddig hallottak után nekem is ugy látszik, hogy a tisztelt ellenzéknek jóval nagyobbak aspirátiói mint conceptiói. [Helyeslés a jobboldalon) 20