Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-209

120 209 « országos ülés február 25. 1880. hamarkodott szavával „az ügye-fogyott diplo­matia férez müvének" nevezett, nézetem szerint már eddig is megtenné üdvös eredményét. [Derültség a szélső baloldalon. Halljuk!) Egyrészt ' a békét egy időre biztosítva, az európai hatal­mak csoportosítását oly irányban fejleszté, mely­ben a monarchia minden polgára kell, hogy meg­nyugvást találjon; másrészt — és itt talán egyéni nézetemet fejezem ki — kereskedelmi összeköt­tetéseinknek új tért*, nemzetgazdászati fejlődé­sünknek új irányt nyitott, mely kellőleg kihasz­nálva hiszem, hogy idővel —• bár lehet távolabbi időben csak, — az occupatió súlyos anyagi ter­heiért kárpótolni fog bennünket. (Ellenmondások balfelöl.) Közhitelünk a külföldön , mint ezt sokszor jósolgatni hallottuk, nem hogy meg semmisült volna, ellenkezőleg azon annyira ellenzett politika folytán, virágzásnak indult. A közgaz­dászat! életünk izmainak mondható, közlekedési hálózatunk tökéletesítése, kereskedelmi érdekeink­nek javára ezélszerű kihasználása és tarifa­politikánk szabályoztafása érdekében a Romániá­val két irányban létesített vasúti csatlakozás, a Szerbiával folyamatban lévő nagyfontosságú alku­dozások, a tiszai vasútnak az állam kezelésébe leendő átvétele, úgy a déli és erdélyi vasúttal folyamatba lévő tárgyalások, a kassa-oderbergi vasút ügyének rendezése, ezek mind kétség­telenül a jövőre sikert igérő haladást jeleznek. Hogy a közoktatásügyi kormányzat, a minden haladás első feltételét képező nevelés ügyének terén, daczára korlátolt eszközeinek, mégis nem jelentéktelen eredményeket mutathat fel, azt talán az sem fogja tagadni, a ki az érvényben levő rendszert különben változtatni óhajtja. Hogy igazságszolgáltatásunk terén is sok kívánni való van, készséggel elismerem ; de csak néhány rövid évvel tekintve vissza, oly mérvű örvendetes haladást látunk, hogy lehetetlen biza­lommal nem nézni a jövő elé. Azt mondják, hogy a gazdaság, az ipar érdekében nem tétettek meg a kellő intézkedések. Hát intézkedések, melyek a kivánt sikert eddig eredményezték volna, kétségtelenül nem tétettek meg, mert meggyőződésem, hogy ipar, keres­kedelem és a gazdászati állapotok fejlesztése ott, hol az első legszükségesebb tényezők, a tőke és munkáskéz hiányzanak, rövid néhány év alatt, hol még az utóbbi időben általában kedvezőtlen viszonyok voltak, teremteni lehetetlen. De hogy e téren sem volt egészen tétlen kor­mányunk, azt az ipari szakoktatás, a házi-ipar terén a magán támogatáson alapuló segélyezés és gyakorlati szakközegek alkalmazása, a gaz­dászat különféle ágaiban a lótenyésztés fényes eredménye; a szarvasmarha - tenyésztésben az ország egyes vidékeinek leginkább megfelelő minta-fajok beszerzése; a talajjavítás érdekében a kultur-mérnök intézménynek meghonosítása, borászatunk érdekében szakképzett vándor-tanárok alkalmazása és a kisebb birtok hitelviszonyainak fejlesztésére az utóbbi időben tett kisérletek tagadhatlanul bizonyítják. Hogy a pénzügyi közigazgatás terén, minden irányban a közönség sérelmére felmerülő hiányok orvoslására positiv javaslatok ez ideig nem terjesztettek be, kétség­telenül sajnos körülmény; de méltányolva az előre nem látható akadályokat, melyek a pénz­ügyminister működését e téren gátolták, mint a feladat nagy terjedelmét és nehézségét, bizalommal elvárom azon javaslatokat, melyek úgy az adó­kivetés és kezelés, mint az illeték-kiszabás és a földadó-szabályozási munkálatokra nézve a hiányok orvoslása szempontjából, a legközelebbi jövőre kilátásba helyeztettek. Kétségtelen, hogy az általam röviden érintett intézkedések csak mint­egy kezdeményezését, úgyszólva csak magvát képezik ama nemzetgazdászati viszonyok emelé­sére és igy pénzügyeink javítására irányzott nagyszabású tevékenységnek, melyet a jelen viszonyok között kormányunktól méltán elvárunk. De ha a kormány elhintette a magot akkor, midőn egész tevékenységét, egész tetterejét, bel­ügyeink keretén kivül eső, nagyfontosságú kér­désekben kellett, hogy szakadatlanul megfeszítse, akkor most, midőn valahára közvetlenül érintő bajaink orvoslásával foglalkozhatunk, az e téren való sikeres működést, az elvetett mag fejlesz­tését méltán elvárhatjuk. Es mert remélem és mert egyúttal meggyőződésem, hogy az árvizek és az inség kevésbbé veszélyes ellensége e haza jóvoltának, mint maga a szigorú erkölcs és erény látszata alatt magán czélokat szolgáló elemek, a melyek hivatásokul látszanak választani: fel­keresni a rothadt anyagot, ha van; és ha nines, teremteni azt, hogy beszennyezve, vagy legalább beszennyezni megkísértve ez ország jó hirét és becsületét, hogy utóbb a zavarosban önérdekük­ben halászhassanak : támogatni fogom a kormányt ugy közigazgatási intézményeink, mint közgaz­dasági viszonyaink javítására való törekvésében és támogatni fogom ott, hol ezen szabadság czége alatt rakonczátlankodó üzelmeket korlá­tozni kívánja. (Helyeslés a jobboldalon.) Csak egy van még, a mit elmondani óhajtok. (Halljuk!) Ez a közigazgatási reform kérdése. Sokkal fontosabb e tárgy, sem hogy azt néhány rövid szóban tárgyalni akarnám, de miután köz­igazgatásunk hiányos állapotainak átalakítását, az ezt sürgető közvélemény sokkal jobban előtérbe helyezte, semhogy azt mellőzni lehetne, kény­telen vagyok ezen tárgyról magam is néhány szót, elmondani. (Halljuk!) Gr. Apponyi Albert t. kép­viselőtársam saját és elvtársai nevében kijelenti a közigazgatási reform-kérdést politikai törek­vése czéljának. Én a tekintetben a nélkül, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom