Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-209
120 209 « országos ülés február 25. 1880. hamarkodott szavával „az ügye-fogyott diplomatia férez müvének" nevezett, nézetem szerint már eddig is megtenné üdvös eredményét. [Derültség a szélső baloldalon. Halljuk!) Egyrészt ' a békét egy időre biztosítva, az európai hatalmak csoportosítását oly irányban fejleszté, melyben a monarchia minden polgára kell, hogy megnyugvást találjon; másrészt — és itt talán egyéni nézetemet fejezem ki — kereskedelmi összeköttetéseinknek új tért*, nemzetgazdászati fejlődésünknek új irányt nyitott, mely kellőleg kihasználva hiszem, hogy idővel —• bár lehet távolabbi időben csak, — az occupatió súlyos anyagi terheiért kárpótolni fog bennünket. (Ellenmondások balfelöl.) Közhitelünk a külföldön , mint ezt sokszor jósolgatni hallottuk, nem hogy meg semmisült volna, ellenkezőleg azon annyira ellenzett politika folytán, virágzásnak indult. A közgazdászat! életünk izmainak mondható, közlekedési hálózatunk tökéletesítése, kereskedelmi érdekeinknek javára ezélszerű kihasználása és tarifapolitikánk szabályoztafása érdekében a Romániával két irányban létesített vasúti csatlakozás, a Szerbiával folyamatban lévő nagyfontosságú alkudozások, a tiszai vasútnak az állam kezelésébe leendő átvétele, úgy a déli és erdélyi vasúttal folyamatba lévő tárgyalások, a kassa-oderbergi vasút ügyének rendezése, ezek mind kétségtelenül a jövőre sikert igérő haladást jeleznek. Hogy a közoktatásügyi kormányzat, a minden haladás első feltételét képező nevelés ügyének terén, daczára korlátolt eszközeinek, mégis nem jelentéktelen eredményeket mutathat fel, azt talán az sem fogja tagadni, a ki az érvényben levő rendszert különben változtatni óhajtja. Hogy igazságszolgáltatásunk terén is sok kívánni való van, készséggel elismerem ; de csak néhány rövid évvel tekintve vissza, oly mérvű örvendetes haladást látunk, hogy lehetetlen bizalommal nem nézni a jövő elé. Azt mondják, hogy a gazdaság, az ipar érdekében nem tétettek meg a kellő intézkedések. Hát intézkedések, melyek a kivánt sikert eddig eredményezték volna, kétségtelenül nem tétettek meg, mert meggyőződésem, hogy ipar, kereskedelem és a gazdászati állapotok fejlesztése ott, hol az első legszükségesebb tényezők, a tőke és munkáskéz hiányzanak, rövid néhány év alatt, hol még az utóbbi időben általában kedvezőtlen viszonyok voltak, teremteni lehetetlen. De hogy e téren sem volt egészen tétlen kormányunk, azt az ipari szakoktatás, a házi-ipar terén a magán támogatáson alapuló segélyezés és gyakorlati szakközegek alkalmazása, a gazdászat különféle ágaiban a lótenyésztés fényes eredménye; a szarvasmarha - tenyésztésben az ország egyes vidékeinek leginkább megfelelő minta-fajok beszerzése; a talajjavítás érdekében a kultur-mérnök intézménynek meghonosítása, borászatunk érdekében szakképzett vándor-tanárok alkalmazása és a kisebb birtok hitelviszonyainak fejlesztésére az utóbbi időben tett kisérletek tagadhatlanul bizonyítják. Hogy a pénzügyi közigazgatás terén, minden irányban a közönség sérelmére felmerülő hiányok orvoslására positiv javaslatok ez ideig nem terjesztettek be, kétségtelenül sajnos körülmény; de méltányolva az előre nem látható akadályokat, melyek a pénzügyminister működését e téren gátolták, mint a feladat nagy terjedelmét és nehézségét, bizalommal elvárom azon javaslatokat, melyek úgy az adókivetés és kezelés, mint az illeték-kiszabás és a földadó-szabályozási munkálatokra nézve a hiányok orvoslása szempontjából, a legközelebbi jövőre kilátásba helyeztettek. Kétségtelen, hogy az általam röviden érintett intézkedések csak mintegy kezdeményezését, úgyszólva csak magvát képezik ama nemzetgazdászati viszonyok emelésére és igy pénzügyeink javítására irányzott nagyszabású tevékenységnek, melyet a jelen viszonyok között kormányunktól méltán elvárunk. De ha a kormány elhintette a magot akkor, midőn egész tevékenységét, egész tetterejét, belügyeink keretén kivül eső, nagyfontosságú kérdésekben kellett, hogy szakadatlanul megfeszítse, akkor most, midőn valahára közvetlenül érintő bajaink orvoslásával foglalkozhatunk, az e téren való sikeres működést, az elvetett mag fejlesztését méltán elvárhatjuk. Es mert remélem és mert egyúttal meggyőződésem, hogy az árvizek és az inség kevésbbé veszélyes ellensége e haza jóvoltának, mint maga a szigorú erkölcs és erény látszata alatt magán czélokat szolgáló elemek, a melyek hivatásokul látszanak választani: felkeresni a rothadt anyagot, ha van; és ha nines, teremteni azt, hogy beszennyezve, vagy legalább beszennyezni megkísértve ez ország jó hirét és becsületét, hogy utóbb a zavarosban önérdekükben halászhassanak : támogatni fogom a kormányt ugy közigazgatási intézményeink, mint közgazdasági viszonyaink javítására való törekvésében és támogatni fogom ott, hol ezen szabadság czége alatt rakonczátlankodó üzelmeket korlátozni kívánja. (Helyeslés a jobboldalon.) Csak egy van még, a mit elmondani óhajtok. (Halljuk!) Ez a közigazgatási reform kérdése. Sokkal fontosabb e tárgy, sem hogy azt néhány rövid szóban tárgyalni akarnám, de miután közigazgatásunk hiányos állapotainak átalakítását, az ezt sürgető közvélemény sokkal jobban előtérbe helyezte, semhogy azt mellőzni lehetne, kénytelen vagyok ezen tárgyról magam is néhány szót, elmondani. (Halljuk!) Gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam saját és elvtársai nevében kijelenti a közigazgatási reform-kérdést politikai törekvése czéljának. Én a tekintetben a nélkül, hogy
