Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-209

269. országos ttlés február 25. 1880, 113 neveznek, hogy télen is dinnyeföld. De én azt gondolom, hogy a mi feladatunk nem az, hogy saját ízlésünk szerint azt iktattuk törvénybe, a mi nekünk tetszik, hanem azt, a mi a nemzet jólétét előmozdítja. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Tibád Antal képviselő ur nem mondja, mint Grünwald Béla képviselő ur, hogy nem vettük be az administrativ reform kérdését prograrnmunkba, hanem azt, hogy apró szövetségek foszlányává akarjuk tenni az országot. Megvallom, hogy a régi megyei intézménynek voltak hibái, még pedig nevezetes hibái, de a sors ugy akarta, hogy majdnem 20 évig alkalmam volt mindenféle országban az institutiókat tanulmányozni, de én a magyar megyéket Európa bármely instirutiójával fel nem cserélem, mert ez jobban biztosítja a nemzet jólétét és szabadságát, mint bármely más intézmény. (Ugy van! a szélső balfelöl.) Szerencsétlenség azonban, hogy naprólnapra kevesebb lesz azok száma, a kik a megyéket ismerik és szerencsétlenség az, hog)^ még az irodalomban sem örökítették meg e megyéket. Egyesek, például Eötvös József a „falu jegyzője" czímű regényében a megye kinövéseit nagyon jól rajzolja, de épp úgy tévúton járna az, a ki magának a megyéről ebből akarna képet formálni, mint az, ki különben kitűnő irónk, Jókai regényeiből akarná a megyét ismerni tanulni. A szerencsétlenség úgy akarta, nogyazok, a kik a fővárosban éltek, még a legintelligensebbek is, fogalommal sem bírtak a megyéről s igy történt, hogy Jókainak pl. fogalma sincs a magyar közjogról s ez nem csupán neki, hanem az egész különben intelligens fiatalságnak hibája volt, a mely a 48-as korszakban élt; mert ezek általános politikával foglalkoztak, de úgy látszik a megyei életet nem ismerték s ez nagy baj, mert, a kik nem ismerik, hajlandók azt hinni, hogy csakugyan igaz mindaz, a mit ez institutiónak német ellenségei mondottak. Hogy azok, kik e rendszert felforgatták s egészen más hatalmi rendszert állítottak helyébe, olyat, mely Grünwald Béla képviselő urnák tetszik, jót nem mondottak felőle, az természetes; de sajnos, hogy az újabb nemzedék nem ismervén a régibb megyéket, azt gondolja, hogy a haladásnak szolgál, mikor a régi slendriánt megtámadja és új korszakot, új eszméket karol fel. E nézetnek, melyet Grünwald képviselő ur különben oly szép szónoklatában előterjesztett, első volt, a ki felült, gr. Apponyi Albert. Igaz, hogy nem egészen neki ült fel, mert emlékezhetnék az egész ház, hogy Apponyi grófot a ház legszélsőbb szélén láttuk akkor, mikor báró Sennyey azon elveket, melyekre most Grünwald képviselő ur reflectált, hirdette, mint programmját. Nem jól mondtam teiiát, hogy Apponyi képviselő ur felült Grünwaldnak, inkább Grünwald képKÉPVH. NAPLÓ X. KÖTET. 1878 — 81. viselő ur ült fel gr. Appoiryinak, egyik felült a másiknak, a mennyiben egyik a tisztviselők kinevezését fogadja el, a másik pedig elhiszi, hogy a közigazgatási reform oly panaeea, mely mindent orvosol s a kérdések legelsőbbike. Azért történhetett, hogy gr. Apponyi határozati javaslatában a bizalmatlanság indokául, éppen az administrativ reform kérdését jelenti ki egyik oknak. Igen sajnálom, hogy ez igy történt, mert az csak nem titok, hogy sem én, sem elvbarátaim a jelen kormány iránt bizalommal nem viseltettünk s ez részletesen indokolva is van Helfy barátom határozati javaslatában, hol elő vannak számlálva az okok, melyek miatt a költségvetést részletes tárgyalás alapjául el nem fogadjuk. Mondom, sajnálom, hogy ez igy történt, mert én bizalommal nem viseltethetem a jelen kormány iránt, azon eredmények és tapasztalatok után, melyeket öt év óta tettem, valamint azon alapnál fogva sem, melyen a kormány áll. De, ha sr. Apponyi határozati javaslatát azzal indokolja, hogy az administrativ reform kivitele szükséges, akkor én ő vele sem érthetek egyet, mert én azon magyarázatot, melyet ő és Grünwald képviselő ur adtak, el nem fogadhatom s azok után, miket itt, mint pro grammunk részleteit felolvastam, magammal s előbbi nézeteimmel ellentétbe nem jöhetek. A mit kárhoztattam akkor, kárhoztatom most is. A centralisatió seholsem hasi-máit egy államban sem, mert a szabadságot mindenütt elnyomta. Én a centralisatiónak határozott ellensége vagyok. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Hogy a kormány szereti a centralisatiót, az természetes, hiszen mikor az első administrativ reformot beterjesztette, nem úgy állt a dolog a megyékkel, mint most, hanem már a kormány azon reformban, melyet előterjesztett, nem azt terjesztette elő, mit a 48-iki törvény neki meghagyott, hogy a közszabadság összhangzásba hozatala végett, a népképviselet alapján való rendezésével a megyének, terjesztett volna elő törvényjavaslatot, hanem behozta a virilis intézményt, a mi egyáltalában nem fér össze a népképviselettel. Tehát éppen azon törvény ellen tette azt, a mely neki meghagyta, hogy az iránt törvényjavaslatot terjeszszen elő. De ezen virilis intézmény, akkor erősen ostromoltatott nemcsak mi általunk és azok által, a kik szigorúbban elvbarátaink közé tartoznak, hanem az akkori egész ellenzék által, olyannyira, hogy csak 13 szavazattöbbséggel ment keresztül. A mostani kormánypárt, äz akkori ellenzék egy részét felöleli ugyan magában, de azért ott senkinek sem jutott eszébe ezen intézményről lemondani. Miért? Azért, mert a hatalom szereti, hogy ha oly eszközöket találhat fel, a melyek hatalmát gyarapítják. Mielőtt az ellenzék azon tagjai a hatalom polczán ültek volna, ellenezték annak 15