Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-182

182. országos ülés deczember 4. 1879. 85 ügyi eredmény, a mit ezen törvényjavaslat foly­tán a kincstár elérni szándékozik, az eddig szer­zett adatok alapján, tenne körülbelül 3 millió 600 ezer forintot. Ha ebből levonatik az a 800 és néhány ezer forint, a mely az általam előbb említett segélyalap képzésére fogna fordíttatni, marad a többi czélokra mintegy 27 ä millió frt, a mi azt hiszem, nem megvetendő összeg. Tar­tozom kijelenteni, hogy azon számítási alapok, melyekre a pénzügyi kormányzat ezen pénzügyi eredményt fekteti, nem tökéletes biztossággal bír­nak a mennyiben még eddig az, hogy a katonaság alól kiszabadultak, mily adóviszonyok köztt van­nak, micsoda jövedelmi képességgel bírnak, soha össze nem íratott, ennélfogva itt csak a való­színűség számításával kell megelégednünk; hanem azt mondhatom a t. háznak, hogy meglehetős beható számítások alapján hozatott ki ezen való­színűségi calculus. De különben is, a dolog ér­deme nem abban fekszik, hogy néhány 100,000 frttal több, vagy kevesebb jön-e be, hanem az, hogy bejő oly összeg, mely államháztartásunkra nézve számba vehető. Ha már most tekintetbe vesszük azon leg­kisebb összeget, pl. azon 3 frtot, vagy az azon felül álló 4 frtot, mely összeget az illetők len­nének kötelesek fizetni, erre nézve, habár ez a mai pénzviszonyok köztt és hozzá azon áramlat mellett, mely körülbelül mindenfelé megvan, bizon fizetni senki sem szeret, azt lehetne mon­dani, hogy bizon az nagy. Mert tudom, t. ház, hogy bizon fizetni senki sem szeret, tudom, hogy kit e törvény súlya találni fog, hogy a ki e teherrel megterheltetik, annak szükséges lesz összébb vonni bizonyos élvezeteit azért, hogy ezen terhet is viselhesse. De másfelől azt is tudom, hogy ha szembeállítjuk e terhet azzal, a mit ez helyettesít, akkor ez valóban egyen­értéknek egyáltalában nem nevezhető, szemben azon szolgálattal, a melyet a hadseregbe besoro­zottak a valóságban teljesíteni tartoznak. így véve a dolgot, ezen teher, a szolgálat nehézsé­geihez és sanyarúságaihoz képest, igen kicsi. És midőn ezen szempontot kiemelve, bátor vagyok a t. házat arra kérni, hogy ezen tör­vényjavaslatot elfogadni méltóztassék, bátor va­gyok egyszersmind hangsúlyozni azt is, hogy ez által legyenek kegyesek megadni az alkalmat azoknak, kik személyesen nem teljesítik a hon­védelmi kötelezettséget, azon erkölcsi érzést, hogy ők azon szolgálat helyett, a maguk részéről teljesítik a haza irányában azt, a mit tehetnek. (Helyes a jobboldalon.) Szederkényi Nándor : Tiszt, ház! Midőn ezen törvényjavaslat tárgyalása a napirendre tűzetik, engedelmet kérek, hogy ha e törvény­javaslatot azon szempontok szerint fogom meg­bírálni, a mely szempontokat maga a törvény­javaslat felidéz. Ha, a mint a t. előadó ur mon­dotta és többször emlegette, de be nem bizonyí­totta, e törvényjavaslat tisztán azon keretben maradt volna, a mely keretet az 1868-dik évi XL. törvényczikk 56. §-a kijelöl és ezen tör­vényjavaslat tisztán azon keretben mozogva, hatá­rozta volna meg a — nem bánom, akárminek nevezzük, mondjuk, hogy — „hadmentességi díjat", akkor más szempont alá esett volna és bírálatom is más lett volna. De miután ezen tör­vényjavaslat nem maradt ezen határok köztt, hanem igenis a rendes adózás természetét öltötte fel akkor, midőn ezen törvényjavaslat elhagyva azon határt, melyet az 1868. évi XL. t.-czikk 56. §-a kijelöl, igenis és a legkézzel foghatóbb adózási terhet rójja az ország adózó népei egy részére, akkor igen természetes azon kérdés, hogy mi indokolja ezen új adónemnek, mely adónem nem mozog a törvény keretében, mon­dom, mi indokolja ezen törvényjavaslatnak ily alakban való benyújtását? Tudom, hogy a t. ministerelnök ur a napok­ban említette és többen azon véleményben van­nak, hogy ezen törvényjavaslathoz és általában a benyújtott többi adójavaslatokhoz, nem szük­séges az általános budget ismerete, hanem ezeket magukba véve kell megítélni. Részemről ezt nem fogadhatom el. Itt egy egészen új adónemről van szó, melynél ki kell terjeszkedni azon viszo­nyokra, melyek ezen új adónem behozatalát pa­rancsolják. A t. pénzügyminister ur exposéjában általánosságban felemlítette a deficitet és törvény­javaslatokat helyezett kilátásba ennek fedezésére. Ez egyike azon törvényjavaslatoknak és én azokkal tartok, a kik azt mondják, ezt a budget tárg3 T alását megelőzőleg tárgyalni nem lehet, ennek mérlegét a budget tárgyalás eredménye fogja csak nyújtani, mert csak akkor fog eldőlni, vájjon csakugyan olyan-e a deficit, a minőnek feltüntetve van és olyanok-e a viszonyok, hogy ezen új adónem behozatala szükséges. A tiszt, ministerelnök ur említette tegnap, hogy ő a 2l-es bizottság tárgyalásainak sem 1875-ben, sem most nagy súlyt nem tulajdonít. Azt hiszem azonban, hogy a kik emlékeznek azon tárgyalásokra, igazat fognak nekem adni abban, hogy ha azon tárgyalások eredménye nem is jelentkezett a házban egy concrét javaslat alakjában; az, mintegy a ház közvéleményének kifejezése jelentkezett és figyelemre méltónak tartották és azt hiszem, hogy a ház többsége által ma is kell, hogy figyelemben tartassék. A kilenczes albizottság jelentésében foglal­tatik egy fontos pont, mely elősorolván azon nagy mérvű alkotásokat, melyek az akkori viszo­nyokhoz képest feltétlenül szükségesek és elmond­ván azon combinatiót, mely újabb adónemek behozatalára vonatkozik, azt mondja, hogy azokon

Next

/
Oldalképek
Tartalom