Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-182
182. országos ülés mat; mert habár gr. Apponyi s más előttem felszólaltak hatalmas érvei összezúzták is szarvas okoskodásait, mindazonáltal pár perczig mégis foglalkoznom kell beszédével, mely sértette a maoyar népet, mely alaptalan vádak árnyát akarja nemzetünkre borítani. Hogy ez árnyat még inkább elsötétítse, a nagy franczia nemzet csodás áldozatkészségével s állam iránti kötelmeinek teljesítésével hozta párhuzamba népünk állítólagos fizetési hanyagságát. Senki nagyobb elismeréssel nem viseltetik a franczia nép nagysága és áldozatkészsége iránt, mint én, csakhogy ott az állam mindent megtett és megtesz az adózó honpolgárok fizetésképességének fejlesztésére, mig a mi kormányunk mindent megtesz annak megbénítására és kimerítésére. Ott az állam az adóképesség gazdag forrásait bőven csergedezteti, nálunk a kormány azokat mind elzárta a bank- és vámszerződés által s kimerítő a tökét megtámadó adórendszere által. Aztán Francziaország ama bámulatos áldozatokat azért hozta, hogy az idegen invasJótól mentesüljön, hogy szabadságát és függetlenségét biztosítsa. A mi népünktől pedig fel csikarják az utolsó fillért is azért, hogy az idegen invasiót örökösítsék, hogy eszközöket szolgáltassanak szabadságunk és nemzeti érdekeink háttérbe szorítására. A francziák fizetnek önmagukért, önmaguknak, mi fizetünk önmagunk ellen, másnak. De hát mit akar ön s mit akarnak hason véleményű s népünket minden alkalommal vádoló és insultáló társai e szegény, önök igenlő szavazatai folytán vég Ínségre juttatott magyar néptől többet? hisz ezen túlságos adók alatt görnyedő népnek öltözetre mi sem jutván, régi elnyűtt ruháinak foszlányaiban éhezik őseinek bús lakában, melyben maholnap önök szavazási készsége miatt, világot gyújtani se lesz módjában. De jobb is talán, ha sötétben marad, legalább nem fogja látni adóvégrehajtóktól kifosztott lakában éhező gyermekeit, nyomorban sinlődő családját. Önök itt a jólétben nem ismerik a magyar nép szívrázó nyomorát, a melyet leginkább szavazataikkal idéztek elő. Menjenek, tekintsék meg a kunyhók titkait, vagy ha e fáradságot sajnálják, vegyük kezükbe a hivatalos lap csőd- és árverés-hirdetésének rémletes rovatait, a melyeknek mindenik tétele e 8'ye gy kipusztult család, egy-egy feldúlt otthon fejfáját jelöli, nézzék a sok öngyilkost, a sok koldust, a kiket önök rendszere dobott az utczára a kényelem öléből s akkor nem fogják e jó népet folytonosan sértegetni és kisebbíteni s nem fognak más jólétben levő népre, csak azért hivatkozni, hogy saját nemzetünket leránthassák. Jó lesz, ha a fiatal urak a nép leczkézteKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. VIII. KÖTET. sfezember í. 187ít. 73 lésének, vádolásának és gyanúsításának rósz szokásáról lemondanak, mert ezen Senecai és Catoi szerep legkevésbé illeti meg önöket. Ha már felszólaltam, még egy pár észrevételt koczkáztatok a bizottsági és a ministeri indokolásra. A külországok példájára hivatkozásra, már fennebb megtettem észrevételeimet. Azok mind önmaguknak, mi idegennek adózunk; ott az állam sokszorosan visszaadja, a mit a polgároktól kap ; nálunk az állam idegennek adja ki. Azon észrevétel, hogy ez adó a gazdagot is úgy sújtja, mint a szegényt, az intensivebb világítás alapján, szintén nem áll, mert, a gazdagok a petróleum szagot nem szeretik s rendszerint másnemű meg nem adózott világítási anyagot használnak. Az, hogy Ausztriában nagyobb a petróleum vámja, nem lehet érv reánk nézve, mert a petróleum-vámból befolyó nagy haszon őtet illeti s ez gazdagon kárpótolja. Valamint szomorú vigasztalás az is, hogy a mi törvényhozásunk kezdeményezése folytán, ott is fel fog emeltetni ezen első szükségleti czikk adója, mert az ottani népek terhelése nem enyhíti a mi bajainkat. Azt mondja továbbá az indokolás, hogy az ásványolajadó, védvámot képez reánk nézve. Minő kegyesség egyszerre? Védvámmal biztosítani egy nálunk nem létező iparágat, mikor létező iparvállalatainkat egyről-egyik megbénították, tönkre tették a vám- és kereskedelmi szerződés által. De ha még védvám jellegével birna is az, úgy, a hogy szervezve van, nem éltetni, hanem meg fogja buktatni azon néhány petróleum finomító gyárunkat, a mely az erdélyi részekben létezik, a melyek fizetni fogják a behozatali vámot, de vissza nem kapják, mert belfogyasztásra dolgoznak; és fizetik kilogrammokként a 7 frt fogyasztási adót s igy versenyképtelenné tétetvén, működésüket folytatni képtelenek lesznek. E zsenge vállalatokat nem védni, hanem meg fogja ölni e törvényjavaslat: ez okok alapján én azt általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát berekesztem. Szó illeti még a minister urat és az előadót. Tisza Kálmán nimisterelnök és belügyminister: T. képviselőház! A magam részéről szükségesnek tartom néhány sióval hozzászólani ezen törvényjavaslathoz, (Halljuk!) nem azért, hogy azokra reflectáljak, a mik előttem épen legközelebb elmondattak, de igenis, hogy reflectáljak némelyekre, a mik már a tegnapi napon 10
