Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-181

181. országos ülés deezember 3. 1879. 63 magát nemcsak az alapszabályok pontozatait — hanem még alakiságát is bírálat alá vonni, sőt önkényüleg azt visszautasítani. Avagy nem könnyen felismerhető szándékos boszantás rejlik abban: hogy a belügyminister által javasolt szöveg nem a 23-ik §-hoz, melyre értelemzavarókig hat, hanem a 27-ik §-hoz csatoltatott és mégis a basáskodó alispán által visszautasittatott. Ennyi sérelmek, visszaélések és önkénykedésekkel szemben kérdem a belügyminister urat: 1-ször. Mi által tartja magát jogosítottnak arra: hogy az egyéni szabadságon alapuló egyesületi jogot ily meg nem engedett módon korlátozza? több esetben lehetetleníti? 2-szor. Szándékozik-e Csongrádmegye utján Stammer Sándor alispánnak feltűnő önkénykedése ellen a szükséges intézkedéseket megtenni? Budapest, 1879. évi deezember 1-én. Beadja : Nóvák Gusztáv országos képviselő." Ajánlom ezen interpellatiómat a t. ház figyelmébe. Elnök: Közöltetni fog az interpellatió a belügyminister úrral. Ugrón Gábor: T. ház! Az erdélyi birtokviszonyok rendezése tekintetében óhajtanék kérdést intézni az igen t. föklmívelési-, ipar- és kereskedelmi minister úrhoz. Az ügy, melyben szólni akarok, nem új, köztudomású, oy ügy, a mely az egész hazát átalánosságban érdekli, mert általános közérdekű az, hogy az országnak egyik része s az ezen részekben levő mezőgazdaság belevonatván a vasutak által a világforgalomba, versenyképességét el ne veszítse és az ott levő mezőgazdaság tönkre ne menjen. A vasutak behozatala alkalmával Erdélynek mezőgazdasága, mely eddig gabonatermelésre volt fektetve, a magyarországi jobban és bővebben termő talajnak concurrentiája következtében arra van utalva, hogy az állattenyésztési gazdasági rendszerre menjen át. "De az lehetetlen mindaddig, mig a birtokviszonyok rendezve nincsenek, mig a tagosítás végrehajtva nincs, mig a közlegelők és erdők felosztva nincsenek és még némi hátramaradt úrbéri kérdések is megoldást nem találnak. Ha részben lehetetlen is a jelenlegi törvények mellett ezen birtokrendezést keresztülvinni s részben, a hol megkísértették azt, az oly lassú, oly költséges és akkora tőkét kíván meg, hogy a földbirtokosok tartózkodnak, hogy szabad birtokhoz jussanak, mert a tagosítási eljárás éveken át elhúzódik, ez alatt nem trágyáznak és midőn a tagosítás kieszközöltetett, megtörténik, hogy az őszi, vagy a tavaszi gabona nem vettetik. ' de ha a tagosítás keresztül megy is, mi történik? Az, hogy a nagyobb birtokos előlegezi a költségeket tehát kényszerkölesönt ad, a kisebb birtokos pedig, midőn átveszi és szüksége volna, hogy beruházásokat tegyen, ezt nem teheti, mert terhet kap birtokával, azt a tagosítási költségeket, mit vissza kell fizetnie. S miután a jelen törvények mellett lehetetlen, vagy nehéz a kibontakozás, általánosságban hangsúlyoztatott, hogy az erdélyi birtokviszonyok rendezésére nézve okvetlenül szükség van törvényhozási intézkedésre. Mint tudva van, az erdélyrészi képviselők — s ezt minden országgyűlési ciklus elején megtették— összegyűltek és bizottságot küldtek ki s ennek megbizása nyomán Lukács Béla képviselőtársam elkészítette a munkálatot, mely a kormányhoz benyujtatott. A kormány azonban soha erre választ nem adott. Az 1875. országgyűlés kezdetén ismét értekezlet tartatott, mely bizottságot küldött ki, ez a bizottság azonban rövidebben járt el, mint a másik, mert soha össze nem ült; és igy az erdélyi részi érdekek, a múlt országgyűlés alatt nem adtak hangot. A jelen országgyűlés alatt e kérdések ismét felvettettek, a kormány orvoslást igért és enquéíe-t hívott össze, melybe ahhoz értők és nem értők meghivattak, földbirtokosok, a földbirtokaik viszonyairól, a biríoktalanok pedig nem létező birtokaik viszonyáról hallgattattak ki. Ezen enquéte következtében azt várhattuk, hogy valahára mégis történik valami, de nem történt semmi. Most újabban felmerült, hogy az erdélyi képviselők e kérdés megoldását sürgetik. De miután ugy látom, hogy képviselőtársaim a helyett, hogy mint a törvény rendeli, itt e házban lépnének fel, elkerülik a házat, hanem a helyett anti-chambriroznak; és a helyett, hogy erélylyel és követelőleg lépnének fel a házban és a kormányt érdekeik figyelembevételére szorítanák ; a helyett most új év felé, midőn az adakozási ívek közkézen forognak, koldulási ivvel járulnak a tainister elé: ezekből azt látom, hogy ismét csak az fog történni, a mi a múlt évben történt, mert az erdélyrészi képviselők ezen zaját, mint a molnár^ a malom kelepelését, megszokja a kormány (Élénk derültség a szélső balon) és annak jeléül veszik, hogy az állami gépezet jól mozog. Az erdélyi képviselők a sokszoros mellőztetés után, a helyett, hogy oly erélylyel lépnének fel, mint a horvát képviselők, alázatos petitiókat bocsátanak ki és tovább támogatják a kormányt, ugy tesznek, mint a gummi labda, a mely minél jobban földhöz ütik, annál nagyobbat ugrik. (Elénk derültség.) E jelen kérdést azért intézem a kormányhoz, mert az év végével a predeal-plojesti vasnt megnyittatván, az erdélyi mezőgazda két felől fog a világforgalom concurrentiájába bele vonatni és