Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-181

58 181. országos ülés dcczcmber 3. 1S79. vei és a hatalmasak magukhoz ragadták azt, hogy azt drága pénzen adják a szegény népnek, íme itt vannak sóhegyeink és a szegény ember sótalan kenyérrel él és marhájának nagy része só hiányában elvész. így akarnak tenni a petróleummal is. Ezt is el akarják venni a szegény néptől. Egy napon még arra ébredünk fel, hogy törvényjavaslatot fognak a ház asztalára tenni a kenyérmonopoliumra nézve is. Azt mondja Láng Lajos képviselő ur, hogy Francziaország sok, aránylag sokkal több adót fizetett, még pedig a legszomorúbb katastrophák alatt. Igaz, t. ház, erején felül sokat fizetett; de miért fizetett? Azért, hogy hazáját az idegen invasiótól megmentse, hogy az idegen katonákat határain túl lássa. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi pedig miért fizetünk annyi adót? Igen sok mondani valóm lett volna még Láng Lajos képviselő ur előadására; de oly előharczos, minő Apponyi Albert gróf, valóban nem szerencse, mert ő megveri az ellenséget úgy, hogy azután alig marad valami az utána jövőknek; azért sokkal jobban szeretem, ha az oly erő, mint Apponyi gróf, arriére gardé-ban marad. Egyébiránt részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Zay Adolf: Ha egy kormány, mely arra vállalkozott, hogy az ország pénzügyi viszonyait rendbe hozza és ezen czél elérésében létjogát bebizonyíthatta volna, — pedig már régen bebizonyította az ellenkezőjét, — mondom, ha ily kormány az adóemelés minden ágához hozzáfog, akkor elkerülhetetlen erkölcsi kötelessége arról is gondoskodni, hogy állampolgárainak adóereje-, munka- és keresetképessége emeltessék, vagy legalább ne esonkittassék, ne bénittassék meg. Pedig azon törvényjavaslat, mely előttünk van, ezen utóbbi hatást a legkellemetlenebb, legkíméletlenebb módon fogja gyakorolni. Az előttünk fekvő törvényjavaslat egy eddig fennálló vám-tétel tetemes felemelését és eddig nem létező magas fogyasztási adót indítványoz; mindkét tekintetben nagy a tétel, melylyel az eddigi teher növeltetik. Én azt állítom, hogy ezen árfelemelés által az adózó polgárok keresetképessége lényegesen megbénittatik. A vita alatt kétségbe vonatott, hogy a petróleum fogyasztása és annak ára elválhatlan kapcsolatban állana a munkaképességgel. És, t. ház, még is úgy áll a dolog, a mint az előttem szólott ellenzéki képviselő urak állították. Már régen túl vagyunk, t. ház, azon boldog időn, melyben azon munka, a melyet napvilágnál lehet végezni, elég lehetett arra, hogy a polgár abból adóját fizesse, és házát családját abból fenntarthassa; most azon kérdés, hogy fenntartható-e e család, megélhet-e a munkás ember, nem azon múlik, hogy mennyit dolgozik nappal, hanem azon, hogy mennyit dolgozik a nap vége után este és éjjel, tehát arról van szó, hogy a munkás ember nem a napi, hanem esti és éjjeli munkájával tartja fenn családját s erre legnagyobb részt a petróleum szolgál segítségül. Ha most a petróleum árát aránytalanul felcsigázzuk, annak természetszerű következménye az, hogy jelentékenyen megnehezittetnek azon felltételek, melyek alatt a munkás ember adóját fizetheti és családját fenntarthatja. Ezen logikai összeköttetésben tehát igen nélkülözhetetlen a világítószer, a petróleum, mint munka-eszköz, mert e nélkül nem képes azon munkát végezni, melyre önfenntartása végett rászorul. De azzal szemben azt állítják, hogy hiszen a legutolsó években már megkettőztetett a petróleum, különösen a külföldi petróleum nélkül, hogy a fogyasztás, vagy bevitel csökkent volna. Ezt igenis elfogadom, de más következtetést vonok belőle, nem azt, hogy a petróleum árát továbbra is lehetne in infinitum emelni, hanem azt, hogy a petróleum oly nélkülözhetetlen czikk, hogy a munkás ember a legnagyobb áldozatot is kénytelen hozni a petróleum vásárlásánál, mert petróleum nélkül nem élhet. Következik ebből egy másik, igen figyelembe veendő körülmény is; ha valóban szaporodott a petróleum fogyasztása, a mint tényleg szaporodott, ennek oka az, hogy mindinkább tágul azoknak a köre, a kik kénytelenek esteli munkánál kenyeröket keresni. Ezelőtt, midőn olcsóbb volt az élet, csekélyebb volt azoknak száma, kik esteli munkára szorultak. Most podig a mindinkább emelkedő adó és más terhek mellett nagyon emelkedik azok száma, kik csak akkor tarthatják fel magukat és családjukat, ha este petróleum-világítás mellett is dolgoznak. Felhozatott továbbá az is, hogy ha a petróleum ára kilogrammonként agy pár krajczárral drágább lesz, mindamellett igen csekély, összehasonlítva más világítási eszközök árával. Ez igenis áll, de ha a munkás ember eddig beérhette egyszerű faggyúgyertyával, most nem érheti be azzal és pedig azért nem, mert ezelőtt elég volt életének fenntartására azon kevesebb és kevésbbé intensiv munka, melyet nappal s talán este egy két órán át faggyúgyertya mellett végzett. Elég volt azért, mert csekélyebb volt az adó és sokkal olcsóbb volt az élet mindenféle szükséglete. Miután ezen két főtényező ára annyira felcsigáztatott, hogy azon embernek, ki addig beérhette azon munkával, melyet sokkal elégtelenebb világító eszköz mellett végzett, jobb, kielégítőbb világítási eszközre van szüksége, hogy keresse a mindennapi kenyeret. A t. előadó ur azzal szemben azt hozza fel, hogy ezen adó nem annyira és nem oly aránytalan mértékben sújtja a szegény osztályt, mint-