Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-202
370 202. országos ülés ftlmsár 5. 1880. ményt és most is, midőn alkalmunk és jogunk j van, minden alkotmánvos eszközzel küzdünk az j ellen ; s ha megszüntetését nem birjuk kieszkö- I zölni, legalább azt igyekszünk megakadályozni, hogy még károsabbá ne tétessék. [Helyeslés a szélső baloldalon^ Elnök: Szólásra nem lévén senki feljegyezve, a vitát berekesztem. A szólás az előadó urat I illeti. Emmer Kornél előadó: Tisztelt ház! Én valóban elismerésemet vagyok kénytelen kifejezni, hogy ezen oldalról a közjegyzői díjakról szóló ezen ártatlan törvényjavaslatot {Derültség a szélső haloldalon) méltóztattak felhasználni arra hogy a nép érdekeit oly melegen képviseljék, (Derültség jobbfelöl) hogy korteskedést és pártszempontot hoznak a vitába, különösen pedig, hogy akkor, mikor az előadó kérte a t. házat, hogy egy paragraphus ne most, hanem máskor tárgyaltassék, méltóztattak ezen kérdés mellett magába a tárgyalásba is beboesátkozni. (Tetszés jobbfelöl.) Azokra nézve, a mik felhozattak, csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy ezen határozati javaslat semminemű pártszempontból nem keletkezett, hogy az igazságügyi bizottságegész objeetive fontolván meg azon kérdést, melyet már előbb voltam bátor megvilágítani, hogy t. i. a közjegyzői intézmény és a hagyatékok helyes letárgyalásának érdeke itten összevágván, revisióját kívánja a gyámsági törvénynek. Mondhatom, csak nehezen bírhatta a bizottság rá a jelen volt belügymiuistert, hogy ő a gyámsági törvénynek ily irányú módosításába beleegyezzék. Egyáltalában itt tisztán egy ezélszerüségi kérdés forog fenn. Az a kérdés: jobban birják-e a közjegyzők, mint a túlterhelt közigazgatósági hatóságok a hagyatékokat letárgyalni? Pártszempontról itt szó sem lehet. Azt méltóztatott felhozni, hogy az üg3 T védi és executori csapáshoz még ezen közjegyzői csapást is hozzá teszszük. Már bocsánatot kérek, de annyi tény, hogy akár a közigazgatási hatóság jár el, akár más orgánum, dijak nélkül a hagyatéki eljárás meg nem történik és a szegény nép, mint magukat a t. képviselő urak kifejezni szeretik, az által valóban nagyobb mértékben nem sujtatik, ha ezeket a díjakat a helyett, hogy a közigazgatási hatóságoknak fizetné, a közjegyzőknek fogja fizetni. S éppen a nép érdekében van az, ha már erről van szó és kell, hogy legyen, hogy a reform keresztülvitessék, hogy azon törvényjavaslat, melyet a határozati javaslat eonteinplál, mihamarább benyujtassék. Akkor lehetséges, hogy azon olcsó díjtételek, melyek a mostani praxis alapján, mint az olcsóság véghatárai megállapittattak, közjegyzőkre átvitt ssenek. De tévedett Simouyi képviselőtársam, midőn azt mondta, hogy az igazságügyi bizottság elébb agy határozati javaslatot formulázott, melynek alapján egy törvény volna benyújtandó és már beiktatott egy paragraphust a közjegyzői díjakról szóló törvényjavaslatban, mielőtt ezen javaslat beadaíott volna. Nem ugy van a dolog. Méltóztatott kellő figyelemmel nem kisérni ezen tárgyalást, mert nekem szerencsém volt megmagyarázni azok számára, a kik nem olvassák a jelentést, hogy ezen törvényjavaslat 22. §-ában, a mai állapotot tartja szem előtt, mert nem tudhatta a bizottság, mikor a határozati javaslatot, formulázta, hogy a belügyminister ur rövid idő alatt szándékozik egy törvényjavaslatot előterjeszteni. És csak most, miután biztosítva vagyunk arról, hogy a legrövidebb idő alatt elő lesz terjesztve ez a törvényjavaslat, indítványozzuk a 22. §. felfüggesztését, hogy azon törvényjavaslat beadása után ennél sokkal alacsonyabb, sokkal olcsóbb tételeket proponálhassunk a t. háznak. Méltóztatott felhozni azt is, hogy a közjegyzők minden tekintetben pártoltatnak egyrészt a kormány által, másrészt az igazságügyi bizottság által, sőt. hogy az igazságügyminister ur egy rendeletet is bocsátott ki, mely felhívja a közönséget, hogy minél nagyobb mértékben használja fel a közjegyzői intézményt, Én ezt nagyon természetesnek tartom. Igaz, hogy senki sem lett kisorsolás utján belekényszerítve a közjegyzői állásba. Azonban szemben állunk azon I ténynyel, hogy igen sok állampolgár, ki előbb | más, mint ezen oldalon igen helyesen megjegyeztetett, igen szép állásban volt, bízva a törvényhozás azon emmciációjában, hogy ezen intézményt szükségesnek tartja, ezen állomásra vállalkozott és most tényleg azon állomásban vau. Mi tehát egyrészt azon meggyőződésben, hogy ezen intézmény fenntartandó, helyesen cselekszünk. midőn másrészt lehetővé teszszük, hogy ezen emberek, a kik erre az állomásra vállalkoztak, legalább megélhetésnek minimumát nyerjék, a nélkül, hogy az állampénztár megterheltessék. Irányi Dániel t, képviselő ur ismételve állította, hogy panaszokat hallott a közönség köréből a díjtételek magassága iránt. Én kénytelen vagyok újólag is kijelenteni, hogy ha ily panaszokat hallott a t. képviselő ur, ezek a díjtételek meg nem tartásából származhattak, mert ugy ezen, mind a rendeletben foglalt díjtételek valóban azon demokratikus elven alapulnak, hogy az olcsóság által a közönség rábirassék, hogy a közjegyző közreműködését igénybe vegye, mert ez által nagyobb garantiákat nyer. A mi azon rendeletet illeti, a melyről szó
