Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-202

202. orsjs/igos ftlés lebrnór 5. 1880. 357 a ministertől, tolmács közbenjövetele nélkül, megnyerni a felvilágosításokat, {Mozgás a balon és szélsőbalon. Halljuk!) melyek szükségesek voltak arra, hogy magukat elhatározzák, éppen azért, ilyen esetekben, magán természetű megbeszélésképen intézték a kérdéseket azon a. nyelven, a melyet a minister is megértett és kérték tőle a felvilágosításokat azon a nyelven, a melyen a minister beszélt. Ez a factum, a melyre nézve nem is tartom szükségesnek, hogy bővebb commentárt adjak. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Csak azt akarom mondani, hogy a jelen eset nem is sorolható szigorúan a ház szabályai alá és igy az eljárásnál sem követbetők szigorúan a házszabályok. Megjegyzem egyúttal, hogy ha úgy vesszük Madarász indítványát, a mint ma kifejtetett, a ministernek nyilatkozata után, mint ez már más alkalommal is megtörtént a házban, az indítványt tevő képviselő urnák is joga van a visszonválaszra. Azt hiszem hogy a t. ház ezen jogot megadja. (Helyeslés.) Madarász József: T. ház! Nem kívánok a házszabályokra hivatkozni, mert azon házszabályok sokféleképen értelmeztetnek, hanem kértem a ház engedélyét, hogy nyilatkozhassam, mert a háznak joga van ezt mindig megadni. íme világos, hogy tökéletesen igaz és nem fogják megezáfoIhatni a t. képviselő urak, hogy helyes volt felfogásom ; hogy ezt, mint indítványt a napirendre kitűzni nem volt helyes; természetesen azért, mert én nem akartam mást, mint hogy a t. ministerelnök ur által tudjam meg, hogy miben van az eset. Hogy miben van, elfogom olvasni a t. ministerelnök ur kifejezéseit. Én részemről megtudván nagyjából azt a mit óhajtottam, szükségtelenné vált, hogy a képviselőház határozzon a felett, hogy vájjon napirendre tűzzük-e, vagy nem. Mert hát majd ha elolvastam a ministerelnök ur nyilatkozatát, fogok azon képviselői jogommal élni. hogy indítványozzam azt a mit szükségesnek fogok tartani, hogy megtörténjék. Most tehát én magam is azt látom, hogy nincs tárgya annak, a mit önök a múltkor ide tartozónak határoztak s a következés is megmutatta azt, hogy úgy van, hogy ezt nem kellett, mint indítványt tárgyalni. Bocsánatot kérek, nagyon régen vagyok már tagja a képviselőháznak és nagyon jól tudom, hogy mi tartozik a ház belrencljéhez s ez ahhoz tartozik; nem jogos és helyes tehát az indítványok közé tenni, hogy lehessen szavazni a felett, tárgyaljuk-e vagy nem. Én tehát megelégedvén most a minister ur válaszával, elállók attól a kérelemtől, hogy a t. ház az általam beadott indítványt tárgyalás alá vegye. (Helyeslés.) Elnök; Határozatkép kimondhatom, hogy a ministerelnök ur válasza következtében Madarász képviselő ur indítványa tárgytalanná válván, annak további tárgyaihsának szüksége nem forog fenn. Következik napirend szerint, a királyi közjegyzők díjairól szóló törvényjavaslat tárgyalása. Ha a jelentést felolvasottnak méltóztatnak tekinteni, az első szó az előadó urat illeti. Emmer Kornél előadó; T. ház! A királyi közjegyzők intézményét nálunk meghonosított törvény, t. i. az 1874: XXXV. t.-ez. nem intézkedett a királyi közjegyzők tarifájára nézve, vagyis azok díjtételeinek megállapítására nézve máskép, mint úgy, hogy a 210. §-ban utasitás adatott az igazságügy ministernek, hogy ezen tarifát rendeleti utón állapítsa meg és három évi tapasztalás után, törvényjavaslatot terjeszszen elő, hogy ezen tarifa törvényileg legyen rendezhető. A három év letelt és a tapasztalás azt mutatta, hogy az igazságügyminister által rendeletileg szabályozott tarifa, nagyban és egészben helyes és nagyobb szabású változtatásokat nem igényel. Igaz, hogy a közjegyzői intézmény tekintetében, nagymérvű panaszok voltak hallhatók most is. Az igazságügyi bizottság áttanulmányozván a közjegyzői kamarák felterjesztéseit, arról győződött meg, hogy csakugyan a közjegyzői intézmény úgy, a mint az ma szervezve van, nemcsak hogy nem felel meg azon várakozásoknak, melyek ahhoz köttettek, de sok tekintetben javítást igényel, minek folytán a közjegyzői törvény revisió alá vétetni szándékoltatik is, mint arról értesültem. De ezen bajokat orvosolni ezen törvényjavaslat keretében alig lehet. Itt csak arról van szó, hogy a közjegyzői intézmény mai fennállása szerint, a díjtételek emelése, vagy leszállítása által volna-e javítandó, vagy pedig nem. Minthogy azonban, mint említeni szerencsém volt, a díjtételek a tapasztalás által helyesnek bizonyultak, azok felemelése inkább elriasztaná a közönséget a közjegyzői intézmény igénybe vételétől, a díjtételek leszállítása pedig sem a közjegyzők, sem a közönség részéről nem kívántatik, de le sem szállíthatók alacsonyabbra, — ezen díjtételeken jelentékeny változás nem tétetett; hogy azonban a közjegyzői intézményei! némileg segítve legyen, az igazságügyi bizottság egy határozati javaslatot formulázott, a melyet a t. ház már ismer s a mely mindössze oda törekszik, hogy a közjegyzők, a hagyatékok tárgyalásával olykép bízassanak meg, hogy azok erre nézve a rendszerinti közeget képezzék. Kívánatossá teszi ezt egyrészt a hagyatékok helyes letárgyalása, a mennyiben a máris túlterhelt közigazgatási hatóságok, e tekintetben talán jogászi szakértelemmel sem birnak mindig — és tőlük 46*