Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-196

254 ISO. országos ülés január 23. 1880. matik s a t. ház engedelmével a szombati ülés napirendjére kitűzetik. {Helyeslés.) Baross Gábor jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy sem az indítvány-, sem az interpellatioskönyvben újabb bejegyzés nem foglaltatik. Elnök : Következik a napirend: a Mocsáry Lajos képviselő ur által benyújtott határozati javaslat tárgyalásáuak folytatása. Orbán Balázs: T. ház! Elismerem, hogy a higgadtság és hidegvérüség is az államférfiúi tulajdonok közé tartozik; de vannak oly kebellázító események, a melyek felkorbácsolják a leghiggadtabb ember minden csepp vérét. Vannak népjogsértések, a melyekre a büntető törvénykönyvek még nem tudták a büntetésnek kellő szigorát feltalálni. Ilyen, t. ház, az eset, melyet most tárgyalunk. Alkotmányos országban még soha sem észlelt merénylet követtetett el a durva erőszaknak védtelenül oda dobott honpolgárok élete és testi épsége ellen. A legdurvább anarchia vérre] áztatta az utezák kövezetét; és ezt nem a fékvesztett népszenvedély tette, hanem tették azok, kik a nép véres verejtékével szerzett filléreiből vannak fizetve azért, hogy a rend és csend őrei legyenek. Ezek hivatalosan gyilkoltak az utczákon. botozták, szúrták, vágták, taposták és gázolták a népet, a békés polgárokat, kik távol minden kihágás és tüntetéstől, békés foglalkozásaikban mozogtak, színházból, vagy étkező helyekről, messzeeső utczákra kerülve, igyeztek lakjaikhoz érni, biztonságot keresve ott, melyet az utczán, a társadalomra szabadított brávok miatt, találni nem tudtak. Az ilyeknek elálltak minden oldalról utjokat, összeterelték egy gomolyba, hogy kegyetlenségüket gyakorolják a honpolgárok ezrein, kiknek még fogalmuk sem volt azon ablakok beveréséről, melyhez ministerelnök ur basibozukjai, embervérrel kevert ragacsot szükségeltek. Ministerelnök ur, — anacronismus és alkotmánykáromlásnak tetszik — gyakran szokott Angliára hivatkozni. Én egy hasonló esetben szemtanuja voltam a követett eljárásnak. A krimi háború előtt, egy monstre-meeting volt a Hydeparkban, hol a nép százezerre csoportosult össze ; izgató beszedek tartattak, a népszónokok kicsúfolták a kormányt és az aristokratiát s a befejezés az volt, hogy a nép beverte nem egy ház, hanem az aristokrata negyedek összes ablakait. A rendőrség, — mely mint tudjuk, kis zsebbotnál más fegyvert nem hord — ekkor közbelépett s azok közül, kiket tetten ért, többeket befogott, a többi szétszaladt és szent volt a békesség. A kihágók rendő'rileg megfenyíttettek a nélkül, hogy katonaság — mely ott nem a honpolgárok bántalmazására, hanem védelmére való — beleelegyedett, vagy esak mutatkozni is mert volna. Ministerelnök ur és közegei nem Anglia, hanem a Napóleoni korszak példáit követték; minden eljárás olyan volt, mint a minők Parisban az államcsíny alkalmával inseeniroztattak, azért, hogy nők, gyermekek, aggok legázolása és lemészárlása által, a népet ellenállásra ingereljék s a készületlenül provocált forradalom vértengerével fessék biborszinre a császári palástot. És én a történtekért egyenesen a minister urat teszem felelőssé, mert a budapesti események nem egyszerre váratlanul, rohamosan történtek, az napokig tartott és provocáltatott közegeinek durvasága által. Első napon csak zúgott a megbotránkozott nép haragja s csak harmadnap fokozta kihágásokká a rendőrség és katonaság durva kihívása; negyedik nap éppen a kíváncsiak távoltartózkodó tömegét rohanták meg vadak módjára s azon követtek el indokolatlan embertelenséget és gyilkosságot. (Helyeslés a szélső balon.) Ministerelnök ur nem volt oly messze, hogy már az első nap híreire rögtön haza ne siethetett volna; de Bécsben nyugodott babérjain, engedte itten durva lictorait kegyetlenkedni s csak akkor érkezett meg, a midőn egy iszonyatos bevégzett ténynyel állott szemben s midőn többé nem felelős ministerre, hanem a sebesülteket ápoló orvosokra és a halottakat temető sírásókra volt szükség. A magyar Tisza Bécsben vigan banquetíezett, míg altér egoja a német Tisza Budapesten teljhatalommal gyilkoltatta a népet, ő csak a torra jött meg. (Igaz! a szélső balon.) S haza jött nem azért, hogy kegyetlenkedő, hatáskörüket túllépő Muravievjeit, Protmanjait felelősségre vonja és példásan megfenyítse, hanem eljött azért, hogy megbotránkoztató cynysmussal üljön ott pirosló bársonyszékében, mint ha mi sem történt volna. (Igaz! JJgy van! a szélső balon.) És a midőn mi mulasztásait akarjuk pótolni, midőn a bűnös elnézés, a megtörténni engedés s igy a bünrészesség vádjától legalább a parlamentet akarjuk óvni: akkor mesterkélt sophismákkal igyekezik kibúvó ajtókat nyitni. Mi uraim megtettük és megtesszük kötelességünket s én részemről Isten és ember előtt ministerelnök urat teszem felelőssé az ártatlanul kiontott vérért, a nép durva bántalmazásáért, mert ily válságos napokban nem Bécsben, hanem itt lett volna helye. A közegei által kiontott vér az ő fejére száll vissza. (Helyeslés a szélső balon.) Azt mondja a ministerelnök ur, hogy Mocsáry indítványa a parlamentárismus keretébe nem illeszthető be, hogy itt a hatóságoknak és törvénykezésnek kell a vizsgálatot megtartani. Minister-