Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-187

94 187. országos ülés deczember 11. 1S79. csak a ministeriumban, de a pénzügyi bizottságban is folytatott komoly megfontolás után állapíttattak meg: kérem a t. házat, méltóztassék ezen díjtételeket ugy, a mint itt bennfoglalvák, elfogadni. {Helyeslés jobbfelöl.) Molnár Aladár: T. ház! Tökéletesen egyetértek a t. ministerelnök úrral abban, hogy a védkötelezettség egyéni, személyes kötelezettség, de hogy itt a hadmentességi díjnál nem egyenlő, bármily rangú egyénre nézve egyenlő kötelezettség vétetett alapul, azt maga a ministerelnök ur kénytelen volt elismerni a törvényjavaslat azon tételei által, melyek szerint a különböző vagyonú egyénekre különböző díjak rovatnak ki, pedig ezen különböző díjakkal megrovott egyének, egyenlő kötelezettség alá vannak vetve a védkötelezettségnél fogva. Az igen t. ministerelnök ur azt mondja, hogy fiscális szempontból történt a díjtételek ilyetén megállapítása. Én azt hiszem, hogy nem, vagy legalább nem csak ez a szempont volt irányadó, hanem az, hogy tekintetbe kellett venni azon egyének különböző vagyoni erejét és ezen egyéni kötelezettséget, a különböző egyének különböző vagyoni erejéhez mérten kellett kiróni. És Bereczky t. képviselőtársam éppen azon jogos kifogást tette a díjtételek ellen, hogy ezek nincsenek kellő arányban azon egyének vagyoni erejével, a kikre kirovatnak; az egyik, a szegényebb osztály túlságos magas tétellel, a gazdagabbak, különösen a 3000 frton felüli adót fizetők, aránytalanul csekély tételekkel vannak megróva. És ezen tulajdonképeni kifogás ellenében, egy szóval sem méltóztatott a t. ministerelnök ur igazolni, vagy védelmezni a törvényjavaslatot. És éppen azért, mert ezen egyéni kötelezettség az egyének vagyoni erejéhez mérten kell, hogy módosittassék s ezen adó kivettessék s mert ezen tételek, az egyének vagyoni erejéhez képest nincsenek arányosan megállapítva sem a minimumot, sem a maximumot illetőleg, éppen ezért szükséges, hogy elfogadjuk a módosítványt, hogy e §. azon alapon leendő módosítás végett a pénzügyi bizottsághoz visszautasittassék. {Helyeslés balfeWL) Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy éppen mivel egyéni kötelezettség a katonáskodás, éppen azért nem lehet tekintetbe venni, ha egy családnál több egyén fizeti a díjat, mert hiszen nem a családnak kell azt fizetni, hanem az egyes egyéneknek. Ez csak ugy elvontan, elvben állhatna talán, de a gyakorlatban egyátalában nem ; hiszen tudjuk, hogy éppen a szegényebb néposztály, ha egy apának 3—4 gyermeke van, ki e díjat fizetni tartoznék, tulajdonképen az apa fizeti azt, mert a vagyon még osztatlan; tehát e teher a családra nehezedik, ugy hogy a mely apának három-négy gyermeke van, a melyért tartozik a mentességi díjat fizetni, azon apa nem három, hanem 9, vagy 12 frtot fizet évenkint. így tehát, akár miként álljon in theoria az egyéni kötelezettség, a teher súlya tulajdonképen a családfőre nehezedik. Ide járul azon körülmény, hogy a katonaságtól való mentesség igen sok esetben a munkaképtelenség, miatt történik; az tehát, a ki otthon marad, mert katonának nem viszik, nemcsak hogy nem keresetképes a család számára, hanem igen sok esetben eltartja őt a család, tehát teher, mert keresetképtelen és ezért még fizetni is kell. Ezen igazságtalanság folytán szükséges a minimalis tételt is kiigazítani. A hol egy emberért fizetendő csak, az az egy ember még napszámos munkával is előteremtheti azt az összeget; de a hol több ilyen családtag van, ott a családnak 9, vagy 12 frtot fizetni sokkal nehezebb. Ez az egy tény már magában mutatja, hogy itt a díjtételek, bármily megfontolással állapíttattak is meg, nem helyesen állapittattak meg és ez okból ajánlom Bereczky t. képviselőtársam indítványát. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Szavaim félreértetvén főleg csak azokat kívánom megmagyarázni. A t. képviselő ur először abból indul ki, hogy én azt mondtam volna, hogy nem a család fizeti a hadmentességi díjat. Én ezt egy szóval sem mondtam. Hanem én azt kérdem, hogy ha munkaképes ember a katonasághoz elvitetik, a helyett, hogy a családnak őt még segíteni kell a katonaságnál, hát azt nem a család viseli ? Én azt tartom, kérdezzen meg, akár más, akár melyik azon helyzetben levő családapát, ha 3 fia van: mit akarsz, azt-e, hogy fizetni fogsz évenkint 9, vagy 12 frtot, de azután fiaid neked otthon dolgozni fognak; vagy pedig azt, hogy nem fogsz fizetni, de elviszik őket katonáknak? nem egyszer, de százszor az elsőt fogja választani. És itt az igazságot helyre kell állítani, a mennyire lehetséges, azon családok köztt, melyeknek elviszik a fiait, mert elviszik, ha három van is és azok között, a kik ezen szempontból szerencsésebb, helyzetben vannak az által, hogy fiaik a katonaságra alkalmasak nem levén, otthon hagyatnak és a helyett hogy, — véve a legszegényebb osztályt, — elvesztenék a család azon 19—20 éves tagjainak 150—200 frtot érő munkáját, fizetik érte a három forintot. (Felkiáltások szélső balfelb'l: Hát ha nem keresi meg!) Én eddig ugy tudtam, hogy a dolgozó és munkaképes ember Magyarországon el tudta tartani magát és talán a t. képviselő urak sem fogják állítani, hogy a munkaviszonyok nálunk olyanok, hogy a munkaképes embernek megélni nem lehet. Nem akarok a beleszólásokra sem reflectálni, hanem ismétlem kifejezett kérésemet, méltóztassék a szakaszt elfogadni. (Helyeslés jobbféló'l.) Lukács Béla: T. ház! Azt hiszem, a kérdést nem ugy kell felállítani, mint a minister-