Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-186

i Q4Í> 186. országos ülés deezember 10, 1879. seket intézni, melyeket a t. ház kegyes eBge(leimével felolvasni szerencsés leszek: ,Interpellatió a pénzügyminister úrhoz: 1. Mikép tartja a minister ur összeegyeztethetőnek az 1878: XXIV. t. ez. 26. §-ával f. évi augusztus 28-ikán 50250. sz. a. körrendeletének azon intézkedéseit, hogy a c) alatt fölemlített mezőgazdasági szeszfőzdék a törvényes 20, illetőleg 10%-nyi adóleengedésnek igénybe vétele esetében, a többiekkel közös föltételeknek teljesítésén kivül, még az ezen rendelet II. részének 6., 7. és 8. pontjaiban elősorolt körülményeket is kimutatni tartozzanak; továbbá hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék vállalkozói, a kedvezménynek különben elvesztése terhe alatt, adóleengedési igényüket, legkésőbb négy héttel a szesztermelési idény megnyílta előtt, tehát minden év aug. 1-sejéig bejelenteni kötelesek legyenek? 2. Hajlandó-e a minister ur az idézett rendeletnek fönnjelzett pontjait minél előbb, mindenesetre pedig még oly időben hatályon kivül helyezni, hogy az általuk netalán már jelenleg is sújtott mezőgazdasági szesztermelők, még a jelen teli szeszégetési idény folyama alatt az őket törvényesen megillető 20, illetve 107°-nyi adóleengedésben részesülhessenek ?" Spóner Andor. Elnök: Az interpellatió közöltetni fog a pénzügyminister úrral. Perczel László: T. ház! Midőn interpellatióm által a t. kormány figyelmét vasutainkra irányozni óhajtom, teszem ezt azért, mert meg vagyok győződve, miszerint pénzügjn bajunkat, közlekedési és kereskedelmi viszonyainkat gyökeresen javítani képesek nem leszünk mindaddig, míg azoknak kutforrását, vasúti rendszerünket rendezni, azt állami érdekeinknek megfelelően reformálni nem fogjuk. Jól ismerem azon sensibilitást, melylyel a parliament vasúti dolgok irányában viseltetik, értem, sőt némileg indokoltnak tartom azt, hogy a nemzet bizonyos óvakodással fogad minden vasúti tervezetet, de ha volt értelme ezen magatartásnak a múltra nézve, ha igazolható volt az a múlt tapasztalatai folytán, a jelen viszonyok között azt érteni, sot menteni alig lehetne; mert: Midőn mindinkább látjuk káros hatását annak, hogy legfőbb, legfontosabb vasutaink több társulat birtokában van, hogy ezeknek egymásközti! versenye, rivalitása és érdekösszeütközése nagy nehézségeket és akadályokat gördít kereskedelmi forgalmunk elé, midőn tapasztaljuk, hogy vasúti politikánk téves keresztülvitele folytán, vasutaink szerencsétlen pénzkezelés, építkezési pazarlás miatt roppant összegeket nyeltek el, melyeknek kamatait, az állami és kereskedelmi érdekek ignorálásával, egyedül fiscalitási szempontokból, sokszor téves és káros üzleti és tarifa rendszer által iparkodnak előterem^ teni; midőn hagyományos nagylelkűséggel, vagy jobban könyelműséggel, oly pazarul és bőkezűért osztogattuk a vasúti garantiákat, hogy most már állandó tételt képez államköltségvetésünkben azon 11 millió forint, melyet kamatbiztosítorítás fejében fedeznünk kell; akkor alig vélek tévedni, midőn kimondom, hogy ez állapot ugy pénzügyi, mint kereskedelmi érdekünk miatt tovább alig" tartható, hogy egy az állam összes érdekeinek megfelelő vasúti csoportosítás, a hiányzó vonalak kiépítése az, melyre a kormánynak jövendő forgalmi politikáját alapítani kell. Annál inkább is, miután látjuk a szomszéd német birodalom* ban a törekvést azon messzeható vasúti rendszabályokra, melyek a mi közlekedési viszonyainkra nem maradhatnak hatás nélkül. Nem tartozom azon tan követőihez t. ház! kik a vasutakat mintegy monopóliumnak tekintvén, azt tartják, hogy az állam érdeke követeli

5 hogy vasutaink egyáltalában az állam birtokában veendők, sőt ellenkezőleg éppen itt látom szükségét annak, miszerint a magánvállalatnak lehető tág tér nyittassék; de egyet az általános állami érdekek szempontjából okvetlenül szükségesnek és elkerülhetlennek tartok, azt, hogy az állam irányozza és dominálja a közlekedési viszonyokat, hogy azon vonalaknak, melyek az ország kereskedelme alapját, a közlekedés legfőbb és legfontosabb irányát képezik, üzleti éstarifa rendszerére döntő és határozó befolyással legyen. De éppen e tekintetben hiányzanak hazánkban majd minden kellékek, már magában azon körülmény, hogy államvasutaink négy isolált csoportot képeznek, hogy aközbeneső társaságok külön érdekviszonyainál fogva, sokszor gátolják a kormányt, az állam összes érdekeinek megfelelőleg intézni és vezetni forgalmunkat, egy oly anomália, melyek káros hatását bizonyítani felesleges, hozzájárul azon körülmény, hogy az egyes társulatoknak engedélyezett autonóm jogaiknál fogva, a kormánynak igen korlátolt befolyása van azoknak üzleti és tarifa rendszerére, elegendő ok arra, hogy iparkodjunk megszerezni azon döntő befolyást, melyeket állami érdekeinkért szükségeseknek tartunk. Nézetem szerint erre két mód kínálkozik: az egyik, hogy az állam birtokába vegye, vagy saját költségén építse ki azon vonalakat, melyek kereskedésünk és forgalmunk főbb irányait képezik; megvallom, ez lenne nézetem szerint a legelőnyösebb, de egyúttal nem tagadhatom azt sem, hogy tekintve pénzügyi viszonyainkat és azon nagy áldozatot, melylyel azt létesíteni lehetne, jelenleg annak kivitelére képesek nem vagyunk : választanunk kell tehát a másik eszközt, melylye