Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-185

185. országos ülés dcczember 9. 1879. ^4,7 német birodalom kereskedelmi politikájában, ma túlságosan engedékeny, hogy ugy mondjam meghunyászkodó irányzatot veszünk észre kormányunk minden propositiójában és folyvást azt a túlságig hangsúlyozott aggodalmat, hogy valahogy a tárgyalásoknak gyenge csemetéjét, valami északi szél ne bántsa; teljesen igazolva azt, a mit a kiegyezési tárgyalások végén egy beszédemben voltam bátor a t. kormány eljárásának jellemzésére mondani, hogy hasonlít azon katonatisztéhez, a kinek conduite-lisztájába véletlenül tévedésből beleírták: „Mit dem Civil tapfer, vor dem Feind verträglich." (Derültség.)" Én, t. ház, ezt igen nagy hibának tartom és erre való tekintettel is nagyon czélszerünek vélném, hogy ha a t. ház magának a betekintést abba, a mi Németországgal szemben megállapíttatik, minden körülmények közit reserválja. És, hogy minők lehetnek a hiba következményei, arra nézve csak egyet említek. A t. előadó ur már utalt azon sérelmünkre, mely a marha- és húskivitelnek Németország tiltó intézkedései által fennáll. Hallom újabban, hogy a német birodalmi kormánynak ugyanez [irányban tett intézkedései már addig mennek, hogy mégfa plomhirozott vaggonokban szállított husneműeket sem akarja, még a fränczia forgalomba sem bocsátani. Én, t. ház, nem habozom kijelenteni, hogy én, mint a törvényhozás tagja, kénytelen volnék, ha csak valami nagyon praegnans indokokkal az ellenkező eljárásra nem kapacitáltatnám, ellene szavazni minden kereskedelmi szerződésnek Németországgal, mig ez a sérelem orvosolva nincs, a mig Németország velünk állategészségügyi conventiót kötni nem hajlandó, úgy a mint az Olaszországgal megköttetett. Hasonlóképen tudjuk, hogy a koteléki tarifák érvényen kivül helyezése, szintén nem a legjobb dispositiókat mutatja. Ily helyzetben nem tudok és senki sem tud jót állni az erő azon mértékéről, melyet a kormány a tárgyalásokban kifejteni képes lesz, ha kezében van a carte blanche, ha nem hivatkozhatik a törvényhozásra, mely előtt megállapodásait 'igazolni s általa elfogadtatni tartozik. Én tehát azt tartom, t. ház, hogy már a tárgyalások sikerének érdekében is szükséges az, hogy ezen monarchia törvényhozásainak részéről manifestáltassék az a határozott akarat, hogy mindent, a mi leköttetni akar, előbb jól nézzenek meg ; jól vizsgálják meg, nem mulasztatott-e valamely életbevágó érdek biztosítása. Ezen szempontokból kiindulva, t. ház, nem véltük sem alkotmányilag correctnek, sőt magára a dolog érdemére nézve hasznosnak, sőt egyenesen károsnak, ha elfogadtatik egy oly javaslat, mely szerint a törvényhozásnak minden befolyása a Németországgal fennforgó kereskedelmi viszonyokra nézve, hat teljes hónapra hatályon kivül helyeztetik és igy minden remediumnak kizárásával, esetleg kénytelenek volnánk vitális érdekeink elejtését szemlélni, a felett meddőén tűnődni, bánkódni és nézni, mikép alkotnak talán a jövendő megállapodásokra nézve is káros praejudiciumokat. Miután az általam beadott javaslat megadja a felhatalmazást azon határig, a melyig az a törvényhozás szünetelése idején okvetlenül szükséges és csak azt tagadja meg, a mi egyfelől nem szükséges, de másfelől káros és veszedelmes: kérem a t. házat, ne méltóztassék a kormány által benyújtott és a bizottság által ajánlott javaslatot elfogadni, de méltóztassék a részletes tárgyalás alapjául azon ellenjavaslathoz járulni, melyet báró Simonyi Lajos t képviselőtársam és én beadni bátorkodtunk. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök : T. ház! Minthogy azok az indokok, a melyeket gr. Apponyi Albert t. képviselő ur felhozott, sokkal nagyobb mértékben politikaiak, mintsem szakszerűek, legyen szabad ez alkalommal ezekre vonatkozólag, egy pár szóval nekem nyilatkozni, illetőleg válaszolnom. (Halljuk!) Én azt gondolom, t. ház, hogy a meghatalmazás éppen csak egy indokból és azért szükséges, mert nem követhető azon mód, a mely különben az ily szerződéseknél követendő volna, hogy azok életbeléptetésük előtt a törvényhozás jóváhagyása alá bocsáttatnak; mert ha lehető volna addig, mig életbe kell valamely dispositióuak lépni, a törvényhozások tárgyalásait provocálni, meghatalmazásra sem volna szükség. A kormány az utóbbi esetben az ily szerződéseket megköti, előterjeszti a törvényhozásnak és a törvényhozás határoz felettük. Az indok tehát, a miért jelenleg meghatalmazásra szükség van, abban rejlik, mert nem sikerülvén eddig ideiglenes egyezményt Németországgal létrehozni, lejárván pedig decz. 31-én az eddigi érvényes szerződésen alapuló állapot: nincs kilátás az általam jelzett rendszeres utou czélt érhetni; annak pedig kitenni kereskedelmi viszonyainkat, hogy deczember 31-étől fogva semmi néven nevezendő megállapodások ne létezzenek — legyenek azok formaszerű szerződésben lefektetve, vagy egyszerű megállapodások, — ennek kitenni, mondom, kereskedelmi viszonyainkat, a magam részéről legalább azt gondolom, hogy igen nagy hiba volna. (Helyeslés jobbfelHl.) Es itt annak indokolásául, hogy a kormánynak miért van e tárgyban nézetem szerint szüksége szélesebb körű meghatalmazásra, a mely mellett az eljárási módozatok között is választhasson, kénytelen vagyok csak felemlíteni, — mert nem tartanám helyesnek itt nagyon magyarázgatni — azon különbséget a helyzetben a melyben, Németország van és mi vagyunk. Nekünk vau egy kereskedelmi szerzőig*