Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-185

185. országos ülés deezember 9. 1879. 145 magam részéről és a bizottság nevében, a különvéleményt előterjesztő t. képviselő uraknak azon indítványát nem volnék képes magamévá tenni. És, t. ház, kötelességemnek tartom itt felemlíteni a különvéleményt beterjesztő t. képviselő uraknak egy igen jelentékeny tételét, a melyet szintén annak bebizonyítására hoztak fel, hogy milyen czélszeríí lesz a kormány intézkedéseit haladék nélkül az országgyűlés elé hozni. Méltóztatnak hivatkozni azon nehézségekre, melyek Németország részéről különösen az által s a húskivitelt illetőleg monarchiánk ellen, kiválóan hazánk ellen tétetnek. Már a bizottságban előfordult ezen kérdés és hangsúlyoztatott ott is a panasz, különösen a magyar gazdaközönség és a kereskedelmi világ által szenvedett, mondhatnám igazságtalan eljárás felett. És a bizottság ezt teljesen méltányolja. Ezen eljárás ugyanis az eddigi konveutió alapján alig indokolható. Magyarországnak egyfelől az 1874. évi 20. tvezikkben szakférfiak által is teljesen megfelelőnek elismert egészségügyi törvénye van; az 1878: XXXVIII. t. ez. első ezikkeíyében, valamint a pótjegyzőkönyvben is világosan ki van zárva mindezen nehézség, a mely eddig Németország részéről gyakoroltatott e tekintetben az osztrák-magyar monarchiával szemben, fennhagyatván a tilalom egészség, — rendőri szempontokból csak oly ezikkekre, a melyekre vonatkozólagkűlönbenis, éppen egészségügyi szempontból kifejezést nyer azon tétel, hogy a szállítási eszközöknek a fertőztelenítésre kell szorítkozni. És ezen kötelezettség nemzetközinek mondatott ki. Ismétlem tehát, hogy azon panaszolt intézkedéseknek velünk szemben jogos alapjuk nincsen. De lehetnek talán más indokok, melyek Németországot ez eljárásra indítják és ezen okokat itt nem kutatom. A t. képviselő urnák méltóztatott említeni, hogy a bizottságban határozott nyilatkozatok történtek erre nézve és igazuk van, mert a bizottság a maga részéről kijelenti, azon óhajtását, hogy Ausztriában is létesüljön az egészségügyi törvény, melynek létesítése már különben sincs messze. Kifejezi továbbá a bizottság azon reményét, hogy másrészről a t. kormány felhasználja befolyását, hogy a Németország részéről behozott tilalom, a mi gazdaságunkat ne terhelje. De ez még nem indok arra, hogy az ideiglenes intézkedések a ház elé terjesztessenek, mert ez annyit tenne, mint foltenni a magyar kormányról, hogy az a magyar érdekeket Németországgal szemben elhanyagolja és azok rovására eoncessiókat ad Németországnak. Ezt pedig ismétlem, azt gondolom, a magyar kormányról feltenni nem lehet. Mindezeknél fogva kérem a t. házat, méltóztassék ezen törvényjavaslatot úgy, a mint az KÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. IX. KÖTET. a ház elé terjesztetett, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Mindenekelőtt reflectálva a bizottsági előadó urnák imént elmondott beszédére, szükségesnek látom praecizirozni, hogy miről van itt tulajdonképen szó és praecizirozni egyúttal azon különbséget is, mely a bizottság jelentése és a különvélemény álláspontja között van. (Halljuk!) Szükségesnek látom ezt annál is inkább, mert a t. bizottsági előadó ur előadásában azt látom, hogy ő ezen különbséget teljesen félreértette. Szó van itt arról, hogy olyan teendők, melyek természetüknél fogva törvény által intézendők el, tehát csakis a törvényhozás által intéztethetnek el; — mert arra, a mit a kormány rendeleti utón különben is megtehet, törvényhozási meghatalmazás nem kell — mondom, hogy oiy jogkör, mely a törvényhozást illeti, ideiglenesen a kormányra ruháztassék. Mi most a különbség erre nézve a t. bizottsági többség és a bizottsági kisebbség közti, a melynek nevében szerencsém van felszólalni ? A t. bizottsági többség, elfogadván a kormánynak e részben beterjesztett törvényjavaslatát, hat hónapi időtartamra teljes carte blanche-t akar adni a kormánynak Németországgal való kereskedelmi viszonyaink rendezésére. Mi, a kisebbség részéről rnit mondunk? Mi azt mondjuk: igenis, tagadhatatlanul szükséges, hogy bizonyos felhatalmazás adassék a kormánynak, minthogy a törvényhozás szünetelésének idején fog beállni az a dátum, január elseje, midőn szükséges lesz bizonyos átmeneti intézkedéseket megtenni. De, minthogy itt törvényhozási jogköröknek a kormányra átruházása, tehát egy, az alkotmányosság szelleméből mindenesetre aggályos és csak a szoros szükség által indokolható intézkedésről van szó, ezen felhatalmazásban, a szoros szükség határain túl, egy lépéssel sem akarunk menni. S azért, t. ház, mi nem három hónapra, a mint azt a t. előadó ur érteni és magyarázni méltóztatott, akarunk a t. kormánynak felhatalmazást adni. Mi azt akarjuk, hogy abban a pillanatban, a melyben a törvényhozás ismét összeül, ennek összes törvényhozási jogai feléledjenek, hogy azok gyakorlásában e fontos ügyre nézve gátolva ne legyen, hogy a kormánynak adott diseretionális hatalom azon pillanatban megszűnjék, minthogy annak, azon pillanattól kezdve szüksége nem forog fenn s ennek folytán értelme sincs. Nem arról van tehát szó, hogy hat hónapi, vagy három hónapi felhatalmazás adassék-e, de arról van szó, hogy a kormány minden intézkedést, melyet időközben felhatalmazás alapján tett ! és a mely törvényhozásilag elintézendő tárgyakra 1 vonatkozik, — mert csakis erről lehet szó, mi19