Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-184

184. országos ülés deczember 6. 187!). ílí Elnök: A jegyzőkönyv ellen észrevétel nem tétetvén, az hitelesíttetik. Bemutatom Szatmárnémeti sz. kir. város közönségének föliratát, a közadók kezeléséről szóló Í876:XV. t. ez. II. R. IV. fejezetét rész­ben kiegészítő és magyarázó 1879. július 26-án kelt 39,710. sz., különösen pedig az 51,174. sz. pénzügy ministeri rendelet tárgyában. Kovács Imre, Csukás Lajos és társai kis­újszállási lakosoknak, Csanády Sándor képviselő ur által beadott kérvényét, melyben a fegyelmi eljárást akként kérik módosíttatni, hogy mindenki saját személyében, ügyvédi képviseltetés nélkül jelenhessék meg a fegyelmi bíróság előtt. Mindkét kérvény kiadatik a kérvényi bizott­ságnak. Következik az indítvány- és interpellatiós könyvek felolvasása. Baross Gábor jegyző: Jelentem a t. ház­nak, hogy az indítvány-könyvben újabb bejegy­zés nem foglaltatik. Az interpellatiós könyvben a következő bejegyzések vannak: deczember 4-én, Tischler Vineze, az Abauj­megyei ínség tárgyában, a belügyminister úrhoz ; deczember 4-én. Bernáth Dezső, az árú­forgalmi statistika ügyében, a földmívelés-, ipar­és kereskedelmi roinisterhez; deczember 5-én, Spóner Andor, az 1879. évi augusztus 28-án 50250. szám alatti, a mező­gazdasági szeszfőzdéket illető adókedvezményre vonatkozó körrendelet tárgyában, a pénzügy­ministerhez; deczember 6-án, Perczel László, a vasutak csoportosítása tárgyában, a közmunka- és közleke­dési ministerhez; deczember 6-án, Szalay Imre, a hamisított és gyártott borok elleni törvényjavaslat tárgyá­ban, a földmívélés-, ipar- és kereskedelemügyi és a belügyministerhez. Elnök: A képviselő urak a szokott időben meg fogják tehetni interpellatióikat. Emlékeztetem a t. házat, hogy Trefort Ágoston minister ur a múltkor kinyilatkoztatta, hogy Csatár Zsigmond képviselő ur interpella­tiójára a mai napon szándékozik válaszolni. Következik a napirend, a hadmentességi adóról szóló törvényjavaslat tárgyalásának foly­tatása. Pnlszky Ágost: T. ház! Sajnálom, hogy azon hosszas discussió után, mely e tárgyban már folyt, kénytelen vagyok a törvényjavaslathoz hozzászólni; de midőn azt tapasztaljuk, t. ház, hogy ily törvényjavaslattal szemben, mint az előttünk fekvő, a bizottság, melyhez az utasítva volt, mind indokolásában, mind azon változtatá­sokban, melyeket a törvényjavaslatra tett, mily mellékesen, hogy ne mondjam fukarul járt el, lehetetlen, hogy a házbeli discussió tüzetessége ne pótolja a hiányokat, melyek a bizottság tár­gyalásaiban netalán még fennmaradtak. A egész törvényjavaslat jelleme iránt hosz­szas ideig nem lehettünk tisztában. A bizottsági tárgyalások, magának a ministernek nyilatkozatai a bizottságban és a bizottság indokolása nem állottak minden részükben összhangzásban. A törvényjavaslat czíme és a törvényjavaslat álta­lános intézkedései első pillanatra, ugy tüntették fel a dolgot, mintha csakugyan nem czéloztatnék egyéb, mint az 1868. törvény 56. §-áuak megfelelő intézkedés. A bizottság tárgyalásai alkalmával azonban már kitűnt, hogy más szem­pont is vezérelte ezúttal a kormányt, vezérelte nevezetesen a fiskalitási szempont. Mindazon­által, a kormány e tekintetben nem akart őszinte vallomásokat tenni; s annak daczára, hogy az indokolásban a fiskalitási szempont már érintve volt, a pénzügyminister ur, a mint a tegnap fel­szólaltak közül Lukács t. képviselőtársam is megemlítette, nem akart beleegyezni abba, hogy ennek, magában a törvényjavaslat szövegében kifejezés adassék, s igy azon hypocriticus arcz­czal jutott a törvényjavaslat elénk, melyet már annyiszor észleltünk a jelen kormány előterjesz­téseiben és mely szerint a törvényjavaslat szö­vege egészen mást mond és jelez s az indoko­lásban ismét más szempontoknak adatik kifejezés. S ugy látszik, hogy a kényszerűségnek, hogy ugy mondjam, a gyengéd kényszernek bizonyos nyomása kellett ahhoz, hogy tegnap a minister­elnök ur megvallja, hogy e törvényjavaslatnál csakugyan nem egyedül a hadügyi, hanem a fiskalttási szempont is az, melyből a kormány kiindul. Mindazonáltal ezen vallomás, mint a törvényjavaslat sorsára és intézkedéseire vonat­kozó, kell, hogy számba vétessék s reméljük, hogy e kijelentés ntán a ministerelnök urnák, ha talán a törvényjavaslat — mit nem remény­lek — a részletes tárgyalás alapjául el fog fogadtatni, — nem lesz kifogása az ellen, hogy világosan a törvény szövegében, nevezetesen magában az 5. §-ban is kiemeltessék ezen szem­pont, melynek ő beszéde egy részét szentelte. Ha tehát a fiskalitás szempontja minden­esetre olyan, melyet a kormány ma már előttünk bevall és melyből indokoltatik ezen törvény­javaslat intézkedéseinek opportunitása, ne mél­tóztassanak a túloldalról rósz néven venni, ha a fiskalitási szempontnak megfelelő mértéket is kell a törvényjavaslat megbirálásánál alkalmazni, ha talán nagyobb szigorral kell ezen megbiráláshoz fogni, mint más törvényjavaslatnál. Mert ha valamikor, ugy itt áll a római jog azon elve: in dubiis semper contra fiscum judicandum est. Kétség esetében a fiscus ellen kell dönteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom