Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-183

183. országos ülés deczcmbtr 5. 1S79 \Q§ kik elbocsáttatnak, különböző családi körülményeknél fogva, ezek sorsa sem éppen irigylésre méltó. Mert azért maradnak ki, mert egy tehetetlen és elöregedett anyát, vagy pedig mások, neveletlen gyermekeket kénytelenek táplálni. Én ugy látom, hogy ezen kiegyenlítést nem szükséges keresni és nem is lehet teljesen elérni ily elven. Azt mondják, hogy sújtani kell és pedig az ezen törvény által czélba vett módon azon urnákat és azon más élelmes osztálybelieket, kiket megnevezni nem akarok, a kik leginkább menekülnek a hadiszolgálat alól. Elismerem, hogy ez baj. De ezek közül 10—15 vau egy megyében, amazok közül pedig van 150, tán 250. Mármost azért, hogy az a néhány egyén megkapja megérdemlett büntetését, tönkretenni egy nagy, népes osztályt, ezt én az igazsággal megegyezőnek nem tartom. A mi a rokkantakat illeti, kötelessége az államnak azokról gondoskodni; de legyen szabad megjegyezni, hogy a mostani szűk időt, midőn ínséggel és deficitekkel küzd az állam, arra, hogy most emeltessék ezen alap, éppen valami nagyon alkalmasnak nem tartom és ha ez mégis történik, csakis azon nagy előszeretet kifolyása, melylyel a legmagasabb körök a katonaság iránt viseltetnek. (Igaz! a szélső baloldalon.) Azok nem gondolnak semmivel, csak saját előszeretetük és szenvedélyük kielégítésével és akkor, a mikor erről van szó, a nép nyomora és maga az állam pénzügyi zavara oly tekintetek, melyeknek háttérbe kell szorulniuk. (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon.) Elvben elismerem, hogy az állam kötelessége, a hadügy ezen részéről kiválóan gondoskodni ; de hogy ezt épp azok nyakába kell hárítani, kik nem hadkötelesek, czélszerűnek nem tartom. Ezek erre maguk nem képesek s az ország többi lakosai erre épp úgy vannak kötelezve. Egyébiránt nem erről van itt szó, mert, a mint bátor voltam kimutatni, ezen adónak legnagyobb része egyszerűen csak, mint roppantul felemelt egyenes adó tekintendő s mintán én egyátalán nem egyezhetem abba, hogy az országnak már is túlterhelt adózói, még újólag ily roppant teherrel megnyomoríttassanak, én e törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a széhb' baloldalon^ Lukács Béla: T. ház! (Halljuk!) En teljesen egyetértek Irányi Dániel képviselő úrral ezen adónem elvi jogosultságára nézve; nem vonom kétségbe, hogy a megadóztatásra nézve a katonai szolgálat alól való felmentés valóságos jogczímet ad. Egész más kérdés azonban, hogy ezen elv helyesen van-e alkalmazva az előttünk fekvő törvényjavaslatban. S e tekintetben is KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. IX. KÖTET. egyetértek vele, valamint Szontágh Pál t. képviselőtársammal és a törvényjavaslatot ugy, a mint itt előterjesztetett, tekintetbe véve az ország ugy pénzügyi, mint közgazdasági s egyéb érdekeit, el nem fogadhatom. Bátor leszek ezt indokolni s egyszersmind reflectálni azokra, a miket ugy a t. előadó ur, mint a ministerelnök ur e tárgyban elmondott. Kiemelte a t. előadó ur azt, hogy lényeges eltérés van ezen javaslat és az 1868: XL. t. ez. 56. §-a köztt, a mennyiben ezen törvényjavaslatban, a védelmi adóból befolyt összegekre utalt szükségletek, kiterjesztetnek. Azt mondja a t előadó ur, hogy ezen változás csak előny. Megvallom, hogy kerestem az indokokat, bogy miért tért el a kormány ezen törvényjavaslat előterjesztésénél azon intentiók és rendelkezésektől, melyek a 1868: XL. törvényezikkben vannak ; s azon eredményre jutottam, hogyha netán van ezen változásban némi előny, az nem a t. kormánynak érdeme; de a mi hátrány van ezen változásban, ez már a t. kormánynak kezdeményezése folytán vétetett be a törvényjavaslatba. Kiterjeszti a törvényjavaslat az ellátást nemcsak, mint a 68-ki törvény megállapította, a rokkantakra, de kiterjeszti a háborúban elesettek, vagy a katonai szolgálatban keresetképtelenekké váltaknak családjára, hátrahagyott munkaképtelen özvegyeire és árváira és kiterjeszti a mozgósítottak családjaira is. Ezen kezdeményezés azonban nem a jelenlegi t. kormány érdeme. Az osztrák pénzügyministernek előterjesztéséből, melyet a birodalmi tanácshoz intézett ugyanezen törvényjavaslatra nézve, megtudjuk azt, hogy a törvényjavaslat változást szenvedett ezen irányban azért, mert azt az osztrák birodalmi tanács ugy kivánta. Az osztrák birodalmi tanács határozta el május 29-én tartott ülésében azt, hogy, a mint a határozat mondja: „Die hohe Regierung wird aufgefordert, bei der zu Beginn der nächsten Reichsrathssession zu gewärtigenden Vorlage, betreffend das Wehrgesetz, gleiebzeitig in Ausführuug und entsprechender Erweiterung der Bestimmungen des §. 55. des Wehrgesetzes deu Entwurf eines gesetzes einzubringen, dur welches die Verpíliehtung zur Entrichtung, der Militärtäxe, das Ausmass, dann die Art der Einhebung, der Venvaltung und Verwendung dieser Taxe, bei Feststellung der dreifachen Widmung derselben und zwar: a) fiir die Ausbesserung der Invalidenversorgung; b) für die Versorgung der Witwen und Waisen von Gagisteu und Mannschaften des stehenden Heeres (Kriegsmarine) und der Landwehr, welche vor dem Feinde gefallen, oder in Folge von Verwundungen oder von Kriegsstrapazen gestorben sind; 14