Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-183
102 183. országos ülés deczember 5. 1579. nál történt megvesztegetési esetek n r törvényszékek által meg nem fenyíttettek. Én magam tudok eseteket, a hol, különösen orvosok, az ilyen cselekmények miatt, a bíróság által meg lettek büntetve, de mindenekelőtt szükséges, hogy az ily megvesztegetés, a törvény rendje szerint be legyen bizonyítva. Ha az illetők vallomásaikat visszavonják, vagy vallomásokat nem tesznek, akkor a biró az illetőt el nem ítélheti. Mert azt csak nem fogja követelni a t. képviselő ur, hogy a mi az állam minden polgárára nézve áll, hogy t. i. törvényes bizonyíték alapján lehessen csak büntető ítéletet hozni, a szolgabiróra ne álljon, vagy pedig, hogy azon jogelvtől eltérjünk, hogy senkit sem szabad elitélni, kire a bűntett annak rendje szerint bebizonyítva nincs. Ha pedig be van bizonyítva és felmentetnék — hiszen a mi eljárásunk nyilvános, a sajtó az ily eseteket felemlitené és ha mindez nem történnék s bebizonyított tényálladék mellett történnék a felmentés, hiszen módjuk van ezt az illetőknek bejelenteni s a királyi ügyésznek kötelessége fellebbezni s a felsőbb bíróságoknál e tekintetben orvoslást keresni. Ha nekem ily eset bejelentetnék, én mind azt megtenném, a mit e tekintetben tennem lehet, t. i. az ügyészt utasítanám fellebbezésre, mert hiszen a bíróságok ítéletére magára befolyással nem lehetek. A mi a törvényt illeti, az új büntetőtörvénykönyvben mindennemű megvesztegetések megfenyitésül igen szigorú intézkedések foglaltatnak. És e tekintetben nincs semmi aggály, hogy az új büntető-tör vénykönyv behozatala után ne legyenek szabályok azon bűntett megfenyitésére, melyet felemlíteni tetszett; de másrészről azt is méltóztatik megengedni, hogy alaptalan vádak alapján, melyek kellőleg bebizonyítva nincsenek, intéztessenek bár azok akár szolgabíró, akár más egyén ellen, a törvény által megállapított büntetés, a hamis vádra nézve alkalmaztassék. [Helyeslés jobb felöl.) Mocsáry Lajos: T. ház! Mindenek előtt szükségét érzem annak, hogy igazságot szolgáltassak az igen t. előadó urnák, midőn nem titkolhatom el azon megjegyzést, hogy ő a gondjaira bizott törvényjavaslatot igen lanyhán, hogy ne mondjam kelletlenül védelmezte. (Derültség a szélső balon.) Én ezt érdemül rovom fel az előadóurnak, mert az ezen alkalommal tanúsított magatartása igen előnyösen tér el sok másokétól, kik abban a kathedrában ültek, kiket már nem egyszer hallottunk a meggyőződés hangjának negélyezésével desperátus ügyeket védelmezni. Mily kevés bizalma van magának az előadó urnák az általa adoptált ügynek igazságában, azt hiszem eléggé bebizonyította az által, hogy nem tartotta fölöslegesnek még azon argumentumot is felhozni beszédjének végén, mely szerint csak azért is meg keli szavazni ezen törvényjavaslatot, hogy azok, a kik nem képesek személyesen teljesíteni a hadi kötelezettséget, megszerezzék maguknak azon megnyugvást, hogy ők is eleget tettek honvédelmi kötelezettségöknek. (Derültség a szélső' balon.) Azt hiszem, hogy nagyon sok ember szívesen el fogja engedni ezt a gondoskodást; és ha nagyobb szemrehányást nem fog magára vonni ezen képviselőház ezen mulasztásnál, azt hiszem nagyon szerencsésnek fogja magát tarthatni, mert a közvélemény egyéb, igen alapos panaszokat emelt már ellene. (Tetszés a szélső balon.) Ezt előlegesen megjegyezve, bátor vagyok azon nézetnek kifejezést adni, hogy én az összes adótörvények közül, melyek e ház elé kerültek, ezt tartom a legfontosabbnak. Fontosabb ez, mint a petróleum-adóról szóló törvény, sokkal fontosabb még annál is, melyre sokan igen nagy súlyt látszanak fektetni, t. i. a másodosztályú kereseti adóról beterjesztett törvényjavaslat. És miért tartom én ezen törvényjavaslatot fontosabbnak ? Azért, mert itt nem kevesebb, mint legalább 4 milliónyi adó-emelésről van szó. 4 millióval kell többet az adóprés utján az adózó közönségből kifacsarni. És ezen 4 millió mind egyenes adó, melyre nézve pedig általánosan el van ismerve, hogy ez hazánkban a legvégső határon túl van vive. És még fokozza ennek a súlyosságát az, hogy ezen 4 millió egyenes adóemelés nem fog egyenlőn feloszlani, hanem csakis egyes embereket, egyes néposztályokat fog sújtani minden mérték, minden arány nélkül. (Igaz! ügy van! a szélső balon.) Mondám, hogy 4 millió egyenes adó-emelésről van itt szó. A törvényjavaslat indokolásában az mondatik, hogy körülbelül 3.600,000 frt lesz ezen adónak összes jövedelme, de az igen t. előadó ur maga is azt mondta, hogy ez nem alapúi biztos számításon, hanem, hogy egynéhány száz ezer forinttal több is lehet, abban egyébiránt különbség ugy sincs, hiszen jó helyre megy, a többlet akár mennyi lesz. És most bátor vagyok kérdeni, hogy ezen roppant adó-emelés, körülbelül 4 millió — meglehet, hogy többre is fog menni, mint bebizonyult az általános jövedelmi pótadónál, — hogy mire fog ezen nagy adóemelés fordítatni? Az mondatik, hogy legelőször is fordíttatni fog a rokkantak segélyezésére. És itt én is hozzájárulok Szontagh t. képviselőtársam és mások által is kifejtett azon nézethez, hogy igenis, ha hozzájárulni akarunk a rokkantak segélyezéséhez, azt csakis a megállapított hadügyi quóta arányában tehetjük helyesen. Azt mondta a ministerelnok ur, hogy ez nem hadügyi kiadás. Hát ugyan kérdem, mi más? hasonló általában a nyugdíjhoz és ha a nyugdíj a quóta szerint
