Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-183

96 183. országos ülés äeczember 5. 1S79. és fontosak, hogy nem remélhetem, hogy azok a részletes tárgyalásnál kiigazíthatók legyenek: annálfogva ezen törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául nem fogadhatom el. Egyébiránt kijelentem, hogy ha más törvényjavaslatot nyújtana be a kormány, mely azon alapelvekből indulna ki, a melyeket az imént előadni bátor voltam, annak elfogadásától nem fognék idegenkedni, mert én, mint említettem, az elvet magát igazságosnak és szentnek tartom. És ha kímélettel viseltetem adózó polgártársaink iránt, ha azok terhét, a mennyire lehet, nem emelni, hanem apasztani, törekvésem, nem kevésbé rokonszenvvel, szeretettel viseltetem azon fegyveres polgártársaink iránt, a kik, mig mi békében saját dolgaink után látunk, fegyverben állanak, hogy az ország békéje felett őrködjenek; rokonszenvvel viseltetem azon magyar katonák iránt, a kik, daczára az őket elnemzetlenítő rendszernek, a hazaszeretet érzését és a nemzet iránti ragaszkodást híven megőrzik keblükben; azon magyar katonák iránt, a kik, meg vagyok róla győződve, ha az ország szabadsága, alkotmánya és nemzetisége veszélyben forogna, mint elődeik 1848-ban és 1849-ben (Éljenzés a szélső halon) újra körülötte fognak seregelni a nemzeti zászlónak, hogy azt győzelemre segítsék, ha lehet, (Helyeslés a szélső balfelöl) és alatta elvérezzenek, ha kell. (Élénk helyeslés a szélső balfelöl.) Nem fogadom el e törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Szederkényi Nándor: Félreértett szavaim értelmének helyreigazítása végett kérek szót. (Halljuk!) Nagyon sajnálom, hogy előttem szólt tisztelt barátom tegnapi beszédemet félreértette, bizonyos részletekben félre is magyarázta. Beszédem elején tegnap határozottan kijelentettem és ezen alapult beszédem folyománya is, hogy ha ez a törvényjavaslat más alakban, megfelelve azoknak az elveknek, a melyek az 1868: XL. t. ez. 56. §-ában kifejezve vannak, terjesztetett volna elő, más szempontok alá esett volna bírálatom és hogy, mert nem ezen elvntk, hanem a közadózás elvének megfelelőleg nyújtatott be a törvényjavaslat, ezen fisealitási szempontból támadtam meg és soroltam elő azon érveket, melyek alapján nem fogadom el a törvényjavaslatot. Még csak egyet. Én tegnap a bizottság jelentésének egy pontjára azt az észrevételt tettem, hogy nem áll az, a mit a bizottság jelentése magában foglal", hogy mindenki olyan nagyon szívesen fizeti azt az adót, mintsem hogy katonáskodjék. Én arra azt az észrevételt bátorkodtam tenni, — s ezt is igazán az igazság és méltányosság alapján, — hogy ez nem áll. De nem mondtam azt, a mint a t. előttem szólott képviselő ur mondotta, hogy mindenki szivesebben megfizeti az adót, minthogy katonáskodjék. Ezt nem mondtam. Én csak annyit mondtam, hogy az általában nem áll, mert tudjak tapasztalatból, hogy sok fiatal ember szívesen elszolgál a katonaságnál és arra nézve mindenesetre kellemetlen és igen hátrányos az adófizetés. Ezt is csak a méltányosság elve alapján mondtam. Ennyit akartam helyreigazításképen megjegyezni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Midőn a szőnyegen levő kérdésben felszólalok, sok irányban rövidebb lehet felszólalásom, mint a milyen különben lett volna, azok által, a miket a hadmentességi díj igazoltságára vonatkozólag Irányi Dániel képviselőtársunk elvileg és elvontan ezen törvényjavaslattól ugyan, de nézetemmel tökéletesen megegyezőleg kifejtett; mert ezek után Szederkényi képviselő ur tegnapi beszédét illetőleg, csak egy-két igen rövid észrevételre lehet szorítkoznom. Az egyik az, hogy helyreigazítsam a tisztelt képviselő urnák tévedését. A t. képviselő ur ugyanis azt mondta, hogy én úgy nyilatkoztam a múlt alkalommal, hogy már mikor a 2l-es, illetőleg a 9-es bizottság javaslata tárgyaltatott, én kimondottam: arra nagy súlyt nem fektetek. Ezt t. képviselő ur, én nem mondottam, nem is mondhattam, mert sem a 21-es, sem a 9-es bizottság javaslata a képviselőházban sohasem tárgyaltatott, hanem mondtam azt: hogy mikor az a bizottság kiküldetett, nem elleneztem ugyan kiküldetését, de kifejeztem azon nézetemet, hogy attól valami nagy praktikus eredményt várni alig lehet. És éppen azon kis körülmény, hogy ezen egész munkálat, igenis a 9-es bizottságnak munkálata, melyet kisebbíteni bizonyosan nem fogiiék, talán már azért sem, hogy magam is tagja voltam; de nem egyéb, mint egy 9-es bizottságnak munkálata: éppen az a körülmény, azt hiszem, hogy mindazon következtetéseknek súlyát, melyet azon munkálatból azon hitben vont le a t. képviselő ur, hogy az a képviselőházban tárgyaltatván, mintegy irányadóul állapíttatott volna meg, igen nagy mértékben leszállítja. De különben is kénytelen vagyok ismételni — miután úgy látszik, a t. képviselő ur múltkori nyilatkozatomat nem méltatta figyelemre, — hogy arról, hogy a 9-es bizottság munkálatában tett kilátások nem teljesülhettek, bizony nem tehet senki. Mert nem a kiadások apasztásánál nem teljesültek, hanem nem teljesültek pl. azon remények, melyek szerint a vasúti garantialis összegnek, ha jól emlékszem, egy, vagy leg-