Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-163

165, országos ülés november !•. 1879. Szende Béla honvédelmi minister: Vidliczkay József képviselő ur f. év márczius 26-án, a következő interpellatiót intézte hozzám: „Interpellatió a honvédelmi minister úrhoz. A véderőről szóló 1868-ik évi XL-ik t.-czikk 4. §-a szerint a szolgálati kötelezettség tart: a) 3 évig a sorhad állományában; b) 7 évig a tartalékban; a honvédségnél: a) 2 évig azoknál, kik szolgálati kötelezettségüknek a hadseregben eleget téve, áthelyeztetnek a honvédségbe; 6) 12 évig a honvédek közé közvetlen sorozott védkötelesekre nézve, mennyiben ezek a 32-ik §. 3-ik pontja szerint, a 3-ik korosztályból soroztainak be. A mennyiben a 32-ik §. 8-ik bekezdése szerint azon védkötelesek, kiknek a 3-ik korosztályban az ideiglenes szolgálatmentesség megadatott, midőn a 4-ik korosztályba lépnek, a póttartalékosok közé soroztainak s ezekre a védkötelezettség ugyanazon 32-ik §. utolsó pontja értelmében, éltük 32-ik éve deczember hava végével megszűnik. A mennyiben 1869-ik évben a 4-ik, sőt 5-ik korosztályból oly egyének is, kik az akkor fennálló törvények szerint, mind a három korosztálynál felmentettek, a honvédséghez többen soroztattak be s noha éltük 32-ik évét már betöltötték, annak kötelékéből még máig is el nem bocsáttatnak: ilyenek Bodó Gyula és Fejér Imre ügyvédek Nyíregyházán, Majerszky Béla árvaszéki ülnök ugyanott, Nagy László Nánáson, Torday Gábor ügyvéd Debreczenben, kik éltük 32-ik éve betöltése után sem bocsáttattak el még máig is ennek kötelékéből: A tisztelt honvédelmi minister úrhoz azon interpellatiót intézem : 1-ször. Mi az oka annak, hogy a fentebb hivatolt törvényrendelete daczára, nevezettek a honvédség kötelékében visszatartatnak? 2-or. Szándékozik-e a minister ur nevezettek elbocsátása iránt intézkedni, — ha igen, mikor és miként? Erre nézve van szerencsém a következőkben válaszolni. A t. képviselő ur helyesen idézi a honvédséghez közvetlenül besorozott egyének szolgálati kötelezettségére nézve a véderőről szóló törvény 4-ik §-át, mely szerint ezen szolgálati kötelezettség a honvédségnél 12 évig tart. Azonban a t. képviselő úr egyúttal azon véleményét is fejezi ki, mintha az ezen védtörvény 4-ik §-ában foglalt általános szabály alól, ugyanazon törvénynek 32-ik §-a utolsó előtti és utolsó bekezdése kivé telt képezne, avagy az általános szabályt, a védköteleseknek bizonyos cathegoriáira nézve módosítaná. És a szóban forgó egyéneknek a honvédség kötelékéből a 12 évi szolgálati kötelezettség letelte előtt teendő elbocsátása iránti kérdését, illetőleg kivánatát, épen ezen véleményére alapítja a t. képviselő ur. A védtörvénynek ilyetén felfogásával szemben elegendő volna a védtörvénynek a t. képviselő által idézett 32-ik §-a utolsó előtti és utolsó bekezdéseit felolvasnom, a melyek szóról szóra ezt tartalmazzák: „Azon védkötelesek, kiknek a harmadik korosztályban az ideiglenes szolgálatmentesség megadatott (védtörvény 17. §-a), midőn a negyedik korosztályba lépnek, a póttartalékosok közé soroztainak." „Azon év deczember hava végével, melyben a póttartalékos egyén 32 éves életkorát betöltötte, rá nézve a póttartalékban való védkötelezettség megszűnik." Elegendő volna tehát arra hivatkoznom, hogy a t. képviselő úr említett és elbocsáttatni óhajtott egyének a honvédséghez vannak besorozva; holott a védtörvény 32-ik §-ának utolsó bekezdése, a melylyel a t. képviselő úr ezen honvédeknek a 12 évi szolgálatkötelezettség letelte előtt leendő elbocsátását indokolni akarja, nem a honvédek, hanem a póttartalékba beosztott védkötelesek iránt intézkedik. S ennek alapján a szóban forgó egyének, ha vagy az 1869-ik évben a póttartalékba osztattak volna be, vagy utóbb az ideiglenes fölmentés folytán a póttartalék nyilvántartásába tétettek volna át, igen is, igényelhették volna, az elbocsátást és tényleg el is bocsáttattak volna azon évi deczember hava 31-ével, a melyben életkoruk 32-ik évét betöltötték. Elegendő volna megemlítenem, hogy e szerint a védtörvény 32-ik szakaszának utolsó bekezdése, nem állapít meg kivételt a 4. §. által szabályozott honvédségi szolgálati kötelezettség alól és igy a jelen interpellátiónak alapja és kiindulási pontja teljesen elesik. Azonban mindezekkel a kérdésnek elvi oldala, véleményem szerint, még nem volna teljesen kimerítve és felvilágosítva. Szükségesnek látom tehát, még a következőket megjegyezni. Általában igen téves vélemény az, mintha a rendes sorozás, vagy utóállítás utján besorozott védköteleseknek s különösen a honvédeknek szolgálati kötelezettsége, a 32 éves életkor betöltésével megszűnnék; vagyis mintha a szolgálati kötelezettség, nem a besorozás évétől fogva, hanem a születési év szerint, volna számítandó. Hogy mennyire téves ezen felfogás a honvédekre nézve, legjobban kiviláglik magából a védtörvényből; a melyek 4. §-a a szolgálati kötelezettséget, a honvédséghez közvetlenül besorozott egyénekre nézve, határozottan 12 évre szabja meg és a 4. §. utolsó bekezdésében