Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-177

380 177. országos ülés november 28. 1879. állíthatja azt, hogy ezen kifejezések csak mint gyűjtő kifejezések vannak felvéve. Mit mond továbbá a ministerelnök ur? Azt mondja, ismét helytelenül értelmezvén a törvényt, hogy a legkisebb törvéüyes mérték egy bécsi akó volt. A bécsi akó azonban Magyarországban nem is volt használatban, mert a bécsi akó cimentirozott volt, Magyarországban pedig az SO-es években nem igen voltak cimentirozott akók, hanem a magyar akó volt gyakorlatban, mely kisebb a bécsinél. Továbbá azt állítja a miniater ur, hogy a 74-iki törvény értelmében 56 liter 59 centiliter űrtartalom felel ugyan meg, azonban ilyen űrtartalmú hordók nem fordulnak elő, hanem félhektoliterben. A ki a borászattal foglalkozik, tudja, hogy 1874. előtt nem voltak ily hordók gyakorlatban, mert minden néven nevezendő becsi akó, éppen ilyen űrtartalomnak felel meg; pedig nem ugyan az 50-es években, hanem 1874-ben ez már gyakorlatban volt. De megfordítva a dolgot, méltóztassék megmondani a t. minister ur, hol talál Magyarországban 50 literes hordót? Ilyen hordók nálunk nincsenek, ha csak véletlenül éppen e czelból nem készítenek ily hordót; hanem a gyakorlatban többnyire 56 liter 57 centiliteres hordó, sőt többnyire nagyobbak is vannak gyakorlatban. Sajátságos, hogy a t. minister urak úgy tesznek a rendeletekkel, mint hogyha nekik törvényhozó joguk volna. Nekik semmi egyéb joguk nincs, mint a törvényeket magyarázni, (Ellenmondás és derültség a jobboldalon) mindenesetre végre hajtani is és magyarázni, mert a törvényt természetesen alkalmazni is kell, a mi rendelet utján történik. Nincs azonban joguk a törvényt félremagyarázni, (Helyeslés a szélső baloldalon.) a mint nézetem szerint, a minister ur a jelen esetben teszi. {Helyeslés a szélső balon.) Részemről, minthogy a 36-iki törvényben határozottan benne gyökerezik a szőlőtermelők azon joga, hogy hordókban, neveztessenek azok bármiként, eladhatják boraikat, a t. minister ur törvénymagyarázatát jogsértésnek tartom. De nemcsak én, a ki az ellenzékhez tartozom, hanem méltóztassanak Magyarország termelőihez fordulni, mindenütt jogsértésnek nevezik ezt, ha az illető töiténctesen a kormánypárthoz tartozik is. (Derü'tséy a jobboldalon) Mert én nem pártszempontból beszélek, hanem az országnak jól felfogott érdekében, mely itt abban áll, hogy a bortermelés semmiféle akadálylyal ne sújtassék. Mar pedig ha ily csekély űrtartalmú hordókban nem szabad a di ágább borokat eladni, mihez fog folyamodni a venni akaró? Ha valakinek pl. tokaji bor ki-11, (alán drága betege számára, a tokaji bor igen drága lévén, nem képes nagyobb mennyiségben venni, tehát mit fog tenni ? Ha az idézett rendelet értelmében akar eljárni, vagy egy akót kell venni, melyet nem fizethet meg, vagy palaczkokban kell vennie. De hogyan van az a palaczkokban való vétel? Hiába int Ivánka képviselő ur. 0 is tudja, ha valaha bortermeléssel foglalkozott, hogy a bor palaczkokban véve tetemesen drágább, mint hordóban. Akkor o kénytelen azért, hogy a minister megtiltotta kisebb mértékben eladni a bort, palaczkokban venni. De méltóztassanak felvenni, először is tisztán, eredeti termelőtől bort venni nem igen lehet, mert kevesen palaczkoznak, hanem lehet venni akó szerint. S ha veszi üvegben, akkor ismét más baj áll elo. A minister ur ugyanis nem gondolt arra, hogy akkor, midőn rendeletével a borkereskedésnek némi tekintetben akadályokat gördített eléje, ugyanakkor nem hárította el azt a nehézséget, mely fennáll e tekintetben, hogy tiszta bort a nemtermelőtől, nem igen lehet kapni. Ha üvegben tartozik venni, tudnai kellett volna, hogy üvegekben a tokaji bornak leginkább zagyváját árulják. Pedig épen ez az, a mire a minister urnák gondolnia kellett volna; azt kellett volna szem előtt tartani, hogy az állam érdekében mi az üdvös, nem pedig jogot megszüntetni. Régibb időben a jobbágyok is meg voltak szorítva a boreladás tekintetében. A földesurak kiterjesztették e jogot s megengedték, hogy lakodalmak esetében is eladjanak. A mintster, a ki magát szabadelvűnek nevezi, nem hogy kiterjesztené, de még megszorítja a jogot. Ezeknél fogva én a minister ur válaszát nem veszem tudomásul. Kérem a t. házat, méltóztassék a kérdést napirendre tűzni. Tisza Kálmán belügyminister: T. házi Nem kivánok felelni a t. képviselő ur megjegyzéseire ; de miután elmondotta, hogy a törvény hogyan magyaráztatik, nem én általam 1877-ben, ki ha tettem valamit, legfölebb annyit tettem, hogy a hat literrel kevesebb mennyiséget szabtam meg, mint addig gyakorlatban volt, mert a magyar akó itezéje kevesebb volt, mint a bécsi akóé, de a bécsi iteze kisebb volt, úgy hogy a magyar akó és a bécsi akó köztt minimalis különbség volt, — (Ellenmondás a szélső balon) méltóztassék ezt egy tankönyvben megnézni — (Derültség a jobboldalon) mondom, miután az állíttatott, hogy 1877-ig nem az volt a gyakorlat, tartozom a t. háznak azzal, hogy mégis néhány adatot megemlítsek. 1871-ben — tehát mikor nem én voltam minister — Weisz Gáspár, bakonybeli kereskedő, a bornak fél akós hordókban eszközlött eladása miatt lefoglalt borai elkobzásában lett elmarasztalva. 1873-ban ki lett nyilvánítva a ministerium részéről azon nézet, hogy Grringeí István, horvát-kinlei lakos, a bornak 7» akónyi mennyiségben eszközlött eladása 1 miatt, regale-csonkításban volna vétkesnek kijelen-