Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-177
378 177. országos ülés november 28. 1879. Következik az „Istria vámkülzetének és Dalmátiának az osztrák-magyar általános vámterületbe való felvételéről" szóló törvényjavaslat tágyalása. Méltóztatik a törvényjavaslatot felolvasottnak venni? (Igen!) Felolvasottnak vétetik. Szólásra nem lévén feljegyezve senki, felteszem a kérdést: Méltóztatik a t. ház ezen törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen! Nem!) Méltóztassanak azok, kik ezt a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, feláilani. (Megtörténik.) A többség elfogadta. Következik a részletes tárgyalás a bizottság szövegezése szerint. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét és szövegét, mely változtatás nélkül elfogadtatik. Elnök: E szerint a törvényjavaslat végigtárgyaltatván , annak harmadszori felolvasása holnap fog megtörténni. Következik „a ser-, szesz- és czukorfogyasztási adóknak, Martinschizza, Buccari, Portoré, Zengg és Carlopago vámkülzetekbe való behozataláról" szóló törvényjavaslat tárgyalása. Méltóztatik a törvényjavaslatot felolvasottnak venni? (Igent) Felolvasottnak vétetik. Szólásra nem lé^én feljegyezve senki, felteszem a kérdést: Méltóztatik a t. háznak a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen! Nem!) Méltóztassanak azok, kik elfogadják, • feláilani. (Megz történik.) A többség elfogadta. Következik a törvényjavaslat Jrészletes tárgyalása a bizottság szövegezése szerint. Beöthy Algernon jegyző (o 7 vassa a fórvényjavaslat czímét és szövegét, mely változtatás nélkül elfogadtatik). Elnök: E szerint tebát a törvényjavaslat részleteiben is Jetárgyaltatván, harmadszori felolvasása holnap fog megtörténni. Most a holnapi napirendet vagyok bátor a t. háznak előterjeszteni. Mindenekelőtt a ma letárgyalt törvényjavaslatok fognak harmadszor felolvastatni, azután következnek a kérvények s ezek letárgyalása utáii a belügyminister urnák több interpellatióra adandó válaszai. (Közbeszólások jobb/elül: Még elég idö van. Halljuk ma l Tisza Kálmán 111 misterelnök: T. ház! Én alávetem magamat annak is, ha holnapra méltóztatik kívánni, (Közbeszólások: Ma!) de igen fizivi sen válaszolok az interpellatiók egy részére talán ma, a mennyiben négy van, melyekre válaszolni akaiok, hát talán jó lesz megosztani. (H< li/eslés.) T. ház! Azon interpellatiót, melyre legelső sorban fogok válaszolni, Szalay Imre képviselő nyújtotta be. Az interpellatió régebben nyújtatván be, szükségesnek tartom felolvasni annak szövegét. Az interpellatió igy hangzik: „Tekintettel arra, hogy az 1836: VI. törvény, úgy később a gyakorlat és az 1868-iki 13713. számú belügyministeri rendelet, a termelők által a boroknak hordóbani eladását, mint jogot megengedte, annak határt mást nem szabván, mint az abroncsozás egyedüli követelményét, — ennek daczára a t. belügyminister ur 1877. 59 — 560 szám alatt egy rendeletet bocsátott ki, melyben a bor eladása minimumjául 50 liter űrtartalmat állapít meg, a mely űrtartalmú hordók nem is léteznek, s ez által a régi gyakorlat ^U, V 4 akónkénti eladását betiltván, borkereskedelmünk nagy hátrányára, úgy az által, miután önkényüleg törvényt nemesik magyarázott, hanem új törvényt, az előbbeniekkel ellenkező szelleműt alkotott törvénytelenül, melyre csakis kizárólag a képviselőház van jogosítva a főrendiekkel együtt, kérdem a t. belügyminister urat: mely indokok vezették a fenntnevezett rendelet kibocsátására? és szándékoíik-e ezen rendeletet visszavonni?" T. ház! Legelsőben is az interpellatiónak most általam felolvasott indokolására meg kell hogy jegyezzem, hogy a t. képviselő ur az 1834: 36. országgyűlés VI. törvényezikkének határozmányára nézve, meggyőződésem szerint tévedésben van, mert azon torvényezikk megengedi hordókban, átalagokban, akókban és más a vidéken divatozó Űrmértékekben azon feltétel alatt azonban, hogy az edények abroncs alatt legyenek, a bornak eladását. Már maga azon körülmény, hogy hordókat és átalagokat is említve a törvény, külön tartja szükségesnek megmondani, hogy abroncsolva legyenek az edények, tehát maga ezen kifejezés, hogy „hordó, átalag, vagy akókban", vagy más hasonló mértékben, mutatja azt, hogy itt a hordó, átalag és akó a mértéket, a mennyiséget jelenti, nem pedig az edény minőségét és azt hiszem, hogy a ki az ország több vidékein lévő gyakorlatot, a mely majdnem a legutóbbi időkig fennállott, ismeri, igazat fog nekem adni abban, hogy az ország legtöbb vidékein a hordó mértéket jelent és nem jelenti az edény minőségét. Magában az egész Hegyalján gönczi hordó képezte az elfogadott mértéket minden egyes szerződés és alkunál. Másutt volt az átalag, a mely egy fél göne.zi hordó, harmadik helyen volt az akó. Én legalább életemben sohasem hallottam, hogy akó alatt egyebet, mint mértéket, mennyiséget értettek volna. De abban sincs igaza a képviselő urnák, midőn azt mondja, hogy semmiféle mértékek a későbbi rendeletekben megállapítva nem voltak és hogy tehát, én jogtalanul a törvényes gyakorlatot megváltoztattam, midőn félhektoliternyi
