Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-177

177. országos ülés november 28. 1879. 361 lioev Dalmatia a közös vámterületbe — Bosznia és Herczegovina nélkül — be nem vonható. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Utalni akartam ezen eltérésekre, melyek a két törvényhozás előtt levő előterjesztésekben mutatkoznak. Lényeges eltérés mutatkozik a vámjövedelmek kiszámításánál. Azt hiszem, hogy a t. előadó ur is egyetért velem, hogy mégis nagyon gyermekes az a számítás, melynek kulcsát az osztrák-magyar monarchiában egy fejre eső vámjövedelem képezi. Összehasonlítani, avagy inkább egybevetni a fogyasztási képességet fej szerint nálunk és az occupált tartományokban és erre alapítani a vámjövedelmi praecipuum kiszámítását, ez mégis csak túlságos igénybevétele a ház ellenőrzési elnézésének. De még ha ezen alapot lehetne is elfogadni és feltételezni, hogy a vámjövedelem ugyanannyit tenne ki — fej szerint számítva — Bosznia és Herezegovinában, mint az osztrák-magyar monarchiában, mig a minister ur 55 krra teszi fejenként a vámjövedelmet, addig az osztrák indokolásban az újabb financzvámok hozzászámításával 70 krral van az kimutatva. Egy további lényeges eltérés van abban is, hogy az osztrák indokolás csoportosítva elősorolja azon czikkeket, a melyek leginkább fogyasztatnak Bosznia és Herezegovinában és evvel legalább némi támpontot nyer a törvényhozás annak megbirálására, hogy a javasolt praecipuum sok-e, vagy kevés, mig ily támpontot a t. minister ur előterjesztése semmi irányban sem nyújt. Eltekintve már most ezen lényeges eltérésektől és az indokolás elégtelensége és kevéssé őszinte voltától, igen érdekes illustratiókkal találkozunk a tabellákban arra nézve, hogy mig a kiegyezési tárgyalásoknál a financzvámok képezték tudvalevőleg a majdnem kizárólagos compensationális objectumot vámügyi és közgazdasági károsodások egész hosszú sorozatáért s mig akkor a várható financz-vámjövedelmi többlet 11.200,000 frtra lett feltüntetve, most azt látjuk, hogy a finauez-vámjövedelmi többlet 5.127,000 írtban jelentkezik. Különbség tehát alterum tantum. Az igaz, hogy részben a petroleumvám leszállítása folytán csökken az előirányzott jövedelem, de figyelmeztetem a t. házat arra, hogy ezen leszállítás akkor következett be, mikor a financzvámokból várható compensátióra való hivatkozás már megtette a szolgálatot, szóval raidőn a kiegyezési törvényjavaslat legnagyobb része meg volt szavazva. (Igaz! Ugyvan! a, baloldalon.) Áttérek most azon ellenvetésekre, melyek az előadó ur által az Apponyi t. képviselő ur részéről is felhozott közgazdasági indokokra nézve felhozattak. Én azokat két csoportra osztom, miután ezen principiális álláspontra ugy e házban, KÉPVH. KAPLÓ 1878—81. VIH. KÖTET. mint a kormány és a többség álláspontját képviselő sajtó terén is elég gyakran találkozunk. Az egyik állításra, hogy ha már vámközösségben vagyunk Ausztriával, hogy ha ezen álláspontra nolle velle rá kell államink, akkor ne hangoztassuk azt, hogy közgazdasági érdekellentétek forognak fenn Ausztria és Magyarország köztt; a második jelszó pedig, hogy Magyarország közgazdasági érdekei elsősorban kelet felé gravitálnak. En nekem azonban, t ház, minden tanulmányom és gyakorlati észleleteim, főleg pedig a legújabb gazdasági reudezkedés alapján nyert meggyőződésemből folyólag, ezen két tant hibásnak, felette károsnak kell nyilvánítanom. Igenis, rá kell állani a törvény által teremtett alapra és a vámközösségből kifolyólag kell berendezni vám- és kereskedelmi politikánkat. De azon kérdést intézem az előadó úrhoz, hogy egy teljesen bevégzett ténynyel állunk-e szemben? Ez a vámközösség, ugy a mint a vám- és kereskedelmi-szerződés és a vámtarifa azt magállapította, tíz évre befejezettnek tekinthető állapotokat teremtett-e ? Hiszen sorra kerülnek elő újabb és újabb és újabb törvényjavaslatok, melyek ezen vámközösség módozatait és a vámpolitika irányait lényegesen megváltoztatni hivatva vannak, {ügy van! a baloldalon.) Ha stabilis viszonyok köztt maradhatnánk a közgazdasági téren tíz évig, ha nem kellene új meg új szerződéseket kötni a külállamokkal, melyek a vámtarifa megváltoztatását feltételezik, akkor némi jogosultsága meg lenne ennek az álláspontnak és azt mondhatnánk: megvan a közös vámterület, igyekezzünk, a mennyire lehet, most a 10 évre befejezett közgazdasági rendezésből kifolyó intézkedéseket megtenni. Azonban, midőn most azt látjuk, hogy a Németországgal folytatott alkudozások iránt egyáltalában nem vagyunk tájékozva, midőn azt látjuk, hogy Ausztria védvámos törekvései, azaz, az osztrák ipar védelmére irányzott törekvések, mindinkább túlsúlyra vergődnek, midőn látjuk, hogy összes gazdasági termelésünk érdekeinek megóvása napról napra nagyobb és nagyobb nehézségekbe ütközik : lehet-e azt állítani, hogy bevégzett tényekkel állunk szemben, hogy biztos alapon állunk, hogy közttünk és Ausztria köztt nem léteznek életbe vágó közgazdasági érdekellentétek? Hisz ez az állapot nem más, mint újabb éa újabb felidézése, állandósítása a közgazdászati hareznak Ausztriával. {Élénk helyeslés balfel'ól.) Minden évben fel fognak ilyen kérdések merülni, melyek élesen feltüntetik amaz érdekellentéteket, melyek csak Magyarország önálló gazdasági politikájával lesznek kiegyenlíthetők. Árra utal a t. előadó ur, hogy nehézségekkel találkozunk a nyugati piaezokon, azért szükséges, hogy kelet felé irányozzuk kereskedelmünk súlypontját. Sajátságos okoskodás. Azért, 46