Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-162
1*2. országos ülés november 8. 1879. 57 törvényczikk 4. §-ának 10. pontjában foglaltatnak és csak a törzsbetéti összegekre nézve forog fenn azon differentia, hogy a győri kölcsönsegélyző-egylet, — mint más hasonló társulatok és egyletek Magyarországon, — a törvénynek azon dispo siti óját, a hol azt moudja, hogy egy törzsbetét 50 írtnál több nem lehet: nem általában szólónak veszi és nem ugy magyarázza, mint a t. ministerium és annak közegei, hanem magyarázza akként, hogy évenként 50 frt törzsbetét engedtetik meg. Miután pedig a szóban levő kölesönsegélyző-egyletnél, a törzsbetétek alakítására czélzó befizetések hetenként 50 krral történnek, az egy éven át ezen módon előálló törzsbetét, 26 frtot teszen. Felfogásom szerint az igazságnak, a méltányosságnak és az ország egy igen fontos közgazdasági ügyének érdekében és biztosítására járunk el, ha az ilyen kölcsönsegélyző-egyletek irányában, nem azon szigorú magyarázatot alkalmazzuk, melyet a pénzügyminister ur közegei alkalmaztak, hanem azt az enyhébbet, melyet a szóban levő kedvezmény ezen egyletek számára biztosít. Engedje meg a t. ház igen röviden indokolnom felfogásomat. Indokolom először azzal, hogy maga a pénzügyminister ur is elismeri, hogy a törvény világos szerkezete ilyféle felfogásnak, mint az enyém és a győri kölcsönsegélyző-egyleté, igazat ad. A törvény azt mondja, hogy a törzsbetét 50 írtnál nagyobb nem lehet, de arról nem szól semmit, hogy azon törzsbetét egj 7 szer mindenkorra, vagy egy évre. értendő-e; nem határozza el azt sem, hogy azon törzsbetét ugy értendő-e, hogy egy tag több törzsbetéttel, mint egy 50 frtossal nem birhat. Hogy ezen felfogás nem egészen alaptalan, kitűnik abból, hogy vannak az országban több olyan kölcsönsegélyző-egyletek, melyek ezen kedvezmény szerint tractáltatnak, illetőleg kisebb adónak vettetnek alá. De vannak ezen győri egyletnél más méltányossági tekintetek is. Először nem bizonyítható be távolról sem, hogy az intézet nem bona fide járt volna el ^kitűnik ez irataiból és actáiból, hogy épen ugy jár el a kölcsönsegélyzési műveletekben, mint eljárni kell a törvény említettem szakasza szerint. Igazságtalanság volna a törvény ridegségét rá alkalmazni azért is, mert ha más egyletek vannak az országban, melyek irányában enyhébben járnak el, nem látom okát annak. miért történjék ennek irányában szigorúbb eljárás. Idejárul az, hogy a dolog hosszú idő óta függőben levén, előállt azon következetlenség, hogy némely tagok időközben az egyletből kiléptek, vagy a városból elköltöztek s az újabban belépett tagok most abban a hátrányban részesittetnének, hogy amazokért is tartoznak fizetni. A mi az igen t. előadó ur véleményét illeti, én azt, hogy új törvényjavaslat adassék be, a mely szabatosan, az ország közgazdasági érdekeinek és ezen intézetek fennállhatásának megfelelő módon szabályozza a megadóztatást, részemről elfogadom, azonban bátor vagyok egyfelől elvi tekintetekből, másfelől ezen méltányossági tekintetekből is figyelmet érdemlő ügy szempontjából, a következő indítványt elfogadásra ajánlani: „Felhivatik a pénzügyminister arra, hogy a kölcsönös segélyző egyletek megadóztatására nézve jelenleg fennálló és nem kellő szabatossággal szerkesztett törvény helyett, új és megfelelőbb törvény megalkotása czéljából, még a jelen év folyamán javaslatot terjeszszen elő és addig, a most tárgyalás alatt lévő kölcsönsegélyzőegyleti kérvények végleges elintézése, függőben hagyassék. {Élénk helyeslés.) 4* De van ezen dolognak még egy mas, ha szabad magamat ugy kifejeznem, országos ós sociális jelentősége is. Magyarországnak visszautasíthatlan érdeke az, hogy az ilynemű intézeteket, melyek az újabb kor egyik szép vívmányaként a polgári középosztály s a kisipar emelésére hatékony emeltyűt képeznek, a kormány és törvényhozás minden okszerű módon támogassa. Az általános tapasztalás azt mutatja, hogy a hol ez intézetek virágoznak, ott a középosztály jólétben van, az uzsora, az az uzsora, a melyet igazán lehet sújtani és kárhoztatni, azon vidéken nem terjed el, mert ezen intézetek hatalmas ellenszerei annak, nem is említve azt, hogy Magyarországon a mi fejletlen iparunk biztosítására, ezekben az intézetekben hathatós tényezőt birunk. Ezen tényeknek és igazságoknak felismerése vezette az osztrák kormányt a legutóbbi napokban arra, a mint ez különben ő Felségének trónbeszédéből is ismeretes, hogy törvényjavaslatot terjesztett a birodalmi tanács elé, a melyben ki van mondva, hogy ezen intézetek irányában az eddiginél kedvezőbb eljárás fog alkalmaztatni és ez az egész országban helyesléssel és elismeréssel fogadtatott. Az igen t. pénzügyminister urnák azon valószínű ellenvetésére, hogy igy megint jövedelem vonatik el az ország kincstárától, holott amúgy is súlyos a helyzetünk, azt vagyok bátor megemlíteni, hogy én vagyok az utolsó, ki csak egy garast is tartanék elvonhatónak a kincstártól, ha arra jogos és igazságos igénye van. De ez esetben, azt hiszem, hogy a helyesen felfogott pénzügyi érdek azt követeli, hogy az ily adóalapok, minőket ezen intézetek képeznek, a nagyon is szigorú és kíméletlen eljárás által ne rontassanak le és ne semmi sittessenek meg.
