Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-174
174, országos ülés noyetnber 25. 1879. 31 í eszközéül is akarjuk felhasználni, akkor nem akarjuk azzal sem a választók kegyét, sem a népszerűséget magunknak megnyerni. {Helyeslés bal felöl) a minek megnyeréséül volt — ezt most már utólagosan bevallhatják — a magyar iiadsereg felállításának követelése azon oldalról felállítva , különösen a niinisterelnök ur által, mert különben nem magyarázható meg, hogy mért lett teljesen elejtve ezen szempont. S mi nem is törekszünk oly kegyek nem helyes és a parlamentben egyáltalában a nemzet és korona érdekeitől elválasztottan elnyerhetőknek nem tekinthető s nem említhető kegyek megszerzését saját pártunk, vagy felfogásunk részére biztosítani, mondom, nem kívánunk sem felfelé, sem lefelé korteskedni (Helyeslés balfelöl) és épen azért, mivel olyan álláspontot választottunk, a mely ennek sem egyikére, sem másikára nem alkalmas, hanem a melyet egyedül, kizárólag az ügy iránti meggyőződés keltett fel bennünk és melyhez, mert mindazou egyéb argumentumok és egyéb csábok hiányzanak mellőle, mi rendíthetlenül azért ragaszkodunk, mert annak igazságáról meg vagyunk győződve, épen azért, kérjük a t. házat, hogy ezen álláspontot elfogadni és határozati javaslatunkat a többségben részesíteni méltóztassék. (Elénk helyeslés balfelöl.) Márkus István előadó: T. ház! (Nagy zaj. Felkiáltások: Holnap! jS'agy zaj.) Elnök: (Csenget.) Kérem a t. házat türelemre és ki fog derülni, hogy a vitát folytatni senki sem kívánja. (Felkiáltások balfelöl: Holnap ! Holnap.') Hiába tiltakoznak és húzzák ok nélkül, mert ha egyébről nem, legalább a napirend megállapításáról kell szólani; méltóztassék tehát meghallgatni az előadó urat, a ki személyes kérdésben kivan egy pár szót szólani. (Halljuk! Halljuk.') Márkus István előadó: T. ház! A mint a t. elnök ur is kijelentette, személyes kérdésben kérem néhány pillanatra a ház türelmét. Az előttem szólott képviselő ur engem ferdítésről és ráfogásról vádolt. Miután semmi sincs távolabb tőlem, mint hogy ezen vádra a parlamenti discussióban magamat érdemessé tegyem, kénytelen vagyok azon szavaimat, melyeket a képviselő ur félreértett, helyreigazítani. (Halljuk! Halljuk!) Beszédem kezdetén azt mondtam, hogy a házban úgyszólván semmi véleménykülönbség nem tolt az iránt, hogy a monarchia eddigi haderejének fenntartása a monarchia külügyi helyzete szempontjából szükséges. A szavakat nem tudom idézni, de értelme ez volt. Azután igy folytattam : miután azonban az elméleti egyetértés a hadi létszámra nézve s tehát egy elméleti hadi létszám nem elégséges a monarchia védelmére, hanem e czélra valóságos katona szükséges; s miután e czélt leginkább a bizottság által ajánlott javaslat utján vélem elérhetőnek: azért tartom szükségesnek, annak a másik két ellenkező javaslattal szemben való védelmét megkísérteni. Nem tudom, ezek voltak-e szavaim, de ez volt azok értelme. Miután azonban szavaim félreértés tárgyává lettek, kötelezve érzem magamat azok értelmét helyreigazítani és kijelenteni azt, hogy én sem ezen, (a szélső bal felé mutatva) sem azon (az egyesült ellenzék felé mutatva) pártot nem vádoltam azzal, hogy a monarchia védelméről gondoskodni nem akar. Ezzel tartoztam magamnak és az igazságnak, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Másodszor azt mondta a képviselő ur, hogy az előadó félhivatalos közege a kormánynak. Meglehet, t. ház, hogy a t. képviselő urnák hosszas előadói praxisából ez a nézete maradt meg az előadói hivatás természetéről. Én ezt a felfogást — ha más részére jogosultnak ismerem is el, a magam részéről el nem fogadom. Én úgyis mint képviselő, úgyis mint előadó, e helyről a magam nézeteit szoktam és fogom is mindig tolmácsolni. Ezt akartam csak megjegyezni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Pulszky Ágoston: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. Az igen t. előadó ur egyenesen felszólítást intézett hozzám, hogy mondjam meg, hogy váljon saját hosszabb tapasztalatom alapján tudom-e azt"? (Nagy zaj. Ellenmondás több oldalról) hogy vájjon akkor, a mikor az előadóságot, mint a kormánynak félhivatalos közegét jellemeztem, váljon saját előadói tapasztalatom alapján mondtam ezt? Felelek erre a kérdésre. (Halljuk!) És miután ezen kérdés bizonyos ezélzattal mondatott, mely szavaimat, mint sértőket tüntette föl, ennyiben szavaimnak kellő magyarázatát akarom adni. Igen is, én az előadót a kormány hivatott félhivatalos képviselőjének tekintem mindannyiszor, valahányszor a bizottság változatlanul elfogadja a kormánynak javaslatát. Igenis, mikor én, mint előadó szerepeltem, én az ilyen imputatiót egyáltalában semmi tekintetben rósz néven nem vettem és nem is vehettem ; (Felkiáltások jobbfelöl: Ez nem személyes kérdés!) nem vettem azért, mert akkor ügyeltem egyszersmind arra is, hogy argumentumaim a kormány argumentatiójával ne legyen ellentétben. (Nagy zaj! Helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök, mint beliigyminister: T. ház! (Felkiáltások a jobboldalon : Holnap!) Ha beszédet akarnék ezen tárgyban tartani, igen szívesen azt mondanám, hogy „holnap", de felszólalok egyes-egyedül azért, mert épen a t. ellenzék részéről egy egyenes kérdés intéztetett hozzám, (Halljuk!) felszólalok csak ezért, mert, miután e tárgyban már egyszer nyilatkoztam, a vita bezárása után szólani nem is volt szándékom. Most, midőn e
