Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-174

174. országos filés vidítványai köztt, Jókai képviselő ur ezt az öszszefüggést még mindig kutatni és igazolni iparkodik ; {Derültség balfelöl.) és hogy, miután úgy látszik, a volt balközép komédiáját a t. ministerelnök ur eljátszotta — ne méltóztassék nekem e kifejezést rósz néven venni, mert miután azon dráma avval végződött, hogy a balközép vezére a ministereinökséget elnyerte s igy házassággal végződött, nem lehet tragoediának nevezni, bármily szomorú eredményei legyenek is — a mi meggyőződésünk szerint — az országra nézve, {Derültség balfelöl) mondom, miután ezen, színjáték, ott már tökéletes befejezését nyerte, de Jókai képviselő ur, minthogy ezen megoldás által, úgy látszik költői igazságérzetét kielégítve nem találja, külön, a vitából kiszaggatott tárczafejezetekben, a volt balközép helyesbített és bővített kiadásban megjelenendő regényét bocsátja közre. {Elénk tetszés balfelöl.) A t. képviselő urat ezen bennünket is sok tekintetben gyönyörködtető foglalatosságában zavarni nem kívánom; de engedje meg álképviselő ur, ha arra kérem, hogy ezen foglalatosságának talán más alkalommal hasznosabb és a discussióra nézve is í'oganatosabb helyet keressen, a mivel igen lekötelezné a házat, mint a mikor ezen foglalatossága által igen vitális alkotmányos kérdések fejtegetésétől és az azokra vonatkozó arguinentatiótól a közfigyelmet elvonja. {Elénk helyeslés balfelöl.) S most legyen szabad a discussio általános menetére és az abban használt áltatános argnmentátióra vonatkozólag csupán egy megjegyzést felhoznom s azután néhány szóval áttérnem azokra, a miket Márkus István képviselőtársam specialiter a törvényjavaslatot illetőleg felemlített. A mit a t. háznak előzetesen előterjeszteni kivánok, egyszerűen az, hogy mi sok alkalommal a ház ezen oldaláról kritizáltuk, sok alkalommal aggodalmasnak nyilatkoztattuk ki a külpolitikai helyzetet, de viszont sokszor részletes discussióban a ház túlsó oldaláról ezáfolatokat vettünk — ellenkező állításokat hallottunk; megvallom azonban, azok után, a miket az utolsó discussiókban hallottam, fogalmat magamnak alkotni arról egyáltalában nem tudok, hogy a berlini szerződést és általában a külpolitikai állapotokat az igen t. többség miként fogja fel még akkor is, mikor közvetlenül egy azon alapuló és a külpolitikai helyzetnek — mint a t. előadó ur mondta — nagyszabású mozzanataival indokolnak valamely törvényjavaslatot. Mert a berlini szerződés és az abból következő állapot mindazok után, a miket a t. túloldalról hallottunk, ugy látszik, a t. kormánypártnál azon szerepet játsza, a mit játszott a középkorban a biblia, vagy Virgil „Aeneise". Ugyanis, ha a november 35. 1S79. 3(}7 középkorban, az emberek a jövőt illetőleg valamiről mesterséges utón tudomást akartak szerezni, azon az egyház által meg nem engedett, de abban a korban még az egyházi férfiak által is igen gyakran követett és általánosságban elterjedt előítélethez folyamodtak, hogy felütötték a bibliát vagy Virgil Aeneisét és az ott talált sorok értelmezéséből természetesen saját érzelmeik, érdekeik és tetszésük szerint iparkodtak kiolvasni maguknak azokat, a miket a jövőre vonatkozólag vagy magukkal, vagy másokkal elhitetni akartak. Ezt nevezték sors Virgiíiánának. így cselekszik a t. kormány a berlini szerződéssel is. Hogy ha arról van szó, hogy Bosznia occupatióját igazolja; hogy ha arról van szó, hogy a külügyminister eljárására vonatkozólag felvilágosítást adjon, akkor az ezek alapján előállott állapotot, mint a birodalom vágyai kielégítésének és biztosításának eszközét tüntetik fel: ha ismét arról van szó, hogy itt bennünket rémítgetnek; ha arról van szó. hogy a veszélyeket fessék|, a melyek köztt vagyunk; ha arról van szó, hogy áldozatokat követeljen a birodalom lakosságától a birodalom védelmére; ha arról van szó, hogy ezen áldozatoknak hosszabb ideig való tartósságát biztosítsák, akkor ismét a külpolitikai helyzetre, és a berlini szerződésre, hivatkoznak. {Tetszés a. baloldalon.) Jókai Mór t. képviselő ur egyik fő indokul arra nézve, hogy az 1863-iki és jelenlegi meggyőződése köztti különbséget megmagyarázza, azon helyzetet hozta fel, a melyben Európa és a melyben Európában a mi monarchiánk áll és a melyet minden tekintetben ä berlini szerződés után mint iszonyút, mint vészthozót, mint olyat tüntetett fel. a mely bennünket minden oldalról ellenségekkel vett körül, mely Romániát és Szerbiát, mely két fejedelemség 1868-ban egyáltalában tekintetbe sem jöhetett, most, veszélyes ellenségekké, veszedelmes szomszédokká tette. Egy szóval a berlini szerződés és az az által előidézett külpolitikai állapot folytonosan, mint nyugtalanító tünetek állíttatnak elő, ugyanakkor. midőn megnyugvásokat azok előtt, önmaguk jelentették ki. És a t. előadó ur az azon padokon ülő képviselő urakkal szemben, néha velünk szemben is semmi argumentumhoz sem szokott szivesebben folyamodni, mint azon nyerseségében, mondhatnám a parlamenti történetben ritka nyilatkozathoz, melylyel bennünket folytonosan mintegy külföldi hatalom specziális ellenségeskedése és jelenleg is közvetlen támadásai ezéipontjául tüntet fel, ellentétben mindazon diplomaticus kijelentésekké], melyeket a külügyminister és a ministerelnök úrtól is számtalan esetben hallottunk és hallunk és melyek igen jól megteszik szolgálatukat itt, midőn pedig más alkalommal helyesnek és jónak látják félhivata39*