Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-174
304 l 7 *- ers*»go* ülés *»vt>mbtT 25. 1873. ben akkor, midőn a mi javaslatunkról és Ugrón képviselő ur határozati javaslatáról van szó. Önök egy független s talán elszigetelt Magyarországban és egy független magyar hadseregben .... Közbeszólás a szélső haloldalon: Miért elszigetelt?!) Elszigetelt — ez az én véleményem — és egy független magyar hadseregben keresik e haza jövőjének biztosítását; mi e biztosítást a közös monarchiában és a közös védelemben keressük. De bármi legyen sorsa az önök eszméjének és azzal a jövendő magyar hadseregnek, talán ok lehetne arra, hogy önök némileg nagyobb kímélettel és talán parlamentariasabb kifejezésekkel, mint a hogy egyes képviselők tették, támadnák meg a közös hadsereg intézményeit (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon. Ellenmondás a szélső halon.) és gondolnák meg, hogy miután ezen intézményt emberek képezik, az intézménynek megtámadása mindig bizonyos visszhangot kelt, — mert emberek ők is, — azon emberekben, a kik annak alkatrészei. Tudom, hogy önök az innen jövő felszólalásokra mindig tiltakoztak azon felfogás ellen, mintha önök a hadsereg tiszti karát támadnák meg; ámde azon rectificatiók után mindjárt jő az új megtámadás, a milyen volt. például az Orbán Balázs képviselő uré, a ki egyszerűen a katonatiszti proletár-ivadékról beszélt. Beszélnek önök a hadsereg szelleméről azon értelemben, mintha az a szellem pótolhatná azon katonai fegyelmet és képzettséget, a melyre egy mai hadseregnek szüksége van. Erre nézve azt hiszem, hogy szebben nem nidnék megfelelni, mint a hogyan Hedry t. képviselő ur megfelelt. S ahhoz a mit mondott, talán nem kell semmit hozzá tennem, mint azt, hogy azon nemzetek, a melyek nagy. egységes államot képeznek, a melyeknél tehát a hadsereg nemzeti szelleme kérdés alá nem jöhet a nemzeti szellemet nem tartották elégségesnek arra, hogy annak fejében a hosszasabb kiképzést és gyakorlati időt elejtsék. De beszélnek önök más értelemben is a hadsereg szelleméről, beszélnek a tiszti kar szelleméről. Én is jöttem érintkezésbe azzal a tiszti karral és hosszabb ideig, több téren, mint Ugrón t. képviselő ur és így talán vagyok annyira illetékes annak megítélésére, mint ő. És megvallom, t. ház, hogy azon kitűnő katonai és férfias erények mellett, a melyekkel a hadsereg tiszti kara ékeskedik, nem épen ritka kivételképen találkozunk az olyan politikai nézetekkel és meggyőződésekkel, a melyek a mi meggyőződéseinket, a mi alkotmányos érzületünket mélyen sérthetik. Ámde ez a fájdalmas meggyőződés í nem foszthatott meg azon objectivitástól, melyet J ily kérdésekben kötelességemnek tartok s a melylyel szükségesnek tartottam megvizsgálni azt, hogy mi oka ezen érzületnek és van-e kilátás ezen érzületnek megváltozására. S azt találtam, mit önök mindnyájan találni fognak, ha hidegen gondolkoznak a kérdés felett, hogy az a szellem következése azon évszázados nevelésnek, a melyben a hadsereg részint a fennálló politikai szervezet, részint, — a mire súlyt fektetek, — a történelmi események folytán részesült: és tapasztalni fogják egyébiránt azt is, hogy, a mint azoii okok, a melyek ezen szellemet szülték, múlnak, a mini az alkotmányos élet fejlődik és a hadsereggel közelebb érintkezésbe lép. a mint a hadsereg tisztikara a polgári társadalommal egyesül, érintkezésbe lép: e szellem is mindinkább hanyatlik és legjobb reményeink lehetnek arra, hogy ezen meg meglévő ellentétek, nem sokára teljesen meg fognak szűnni. Tudom egyébiránt, hogy ez nem fog tán önmagától könnyen és gyorsan menni; tudom, hogy az államnak és nemzetnek intézményeivei segítségére lehet és kell is jönni ezen fejlődésnek ; de e czélra, ugy hiszem, ezt nem jelszavakkal, hanem azon intézményeknek concret javaslatba hozatalával, a czélravezető eszközöknek, a ezélboz mérésével és hatásos voltuknak szigorú megbirálásával kell törekednünk. S ha majdan arról lesz szó, hogy azon eszközök, melyekkel ezen szellemnek fejlesztésére — természetesen fokozatosan és lassan — hatni lehet, akkor én kötelességemnek fogom tartani saját nézeteimmel a ezél előmozdításához hozzájárulni. Addig is azonban, inig akár ezen lassú és fokozatos, utou, melyet én kijelöltem, akár talán más utón, melyet, mások óhajtanak követni, e téren akárminő eredményt képesek leszünk elérni: addig is én nagyon károsnak tartom, ha — mint itt történt ezen vita alatt, — folytonos veszélyeket és rémeket festünk a falra; ha önök mindig ujjhúzásokat helyeznek kilátásba, ha a hadsereget nem tekintik annak, a mi: alkotmányos és törvényes intézménynek, ha egy bizonyos fokig meghamisítják alkotmányunkat is és azt állítják, hogy a hadsereg kivül áll az alkotmányos ellenőrzéses befolyáson, midőn azon hadsereg ellenőrzése, és befolyásolása, — tudom, nem az önök ízlése szerint, —• de törvényesen biztosítva van: akkor ezen támadásokkal, melyeket a hadsereg intézménye ellen és nagyon gyakran a tisztikar ellen egyesek hibái miatt intéznek, meggyőződésem szerint nem a tisztikarnak fognak ártani, mely végtére is ott, a hol van, kötelességét teljesíti s mely férfias erényekben, a becsületérzésben és — a mire súlyt kell fektetnem — a törvény iránti tiszteletben felette áll minden sértő megtámadásnak: hanem ártani fognak a közös hadsereg intézményének és tehát az ország védelmének, ártani fognak mindnyájunknak és Önmaguknak is. {Ugy van! jobbfelöl.)
