Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-173
§84 173. országos ülés sereinkéi- 2*. 1873. nép adja, mely ki van merülve. Az adók emelése nem oly mód, mely képes lenne a deficitet eltüntetni. A pénzügyminister ur azt mondta minapi exposéjában, hogy megtakarításokat eszközölni nem lehet. Ez igen természetes, ha semmit sem akarnak változtatni azon állapoton, melyben most vagyunk, ha a hivatalnokok számát magákkor sem akarják csökkenteni, ha feleslegeseknek, vagy hasznavehetetleneknek bizonyulnak, ha mindenkinek pensiót akarnak adui, csak azért, hogy e házat megtömjék többséggel, mely a kormánynyal szavaz: igy reductiót eszközölni nem lehet, (Igaz ! a szélsőbalon) kivált, ha a hadseregre nézve azon nézetet fogadják el, melyet a kormány vall. Eo nekem, ax volt meggyőződésem mindig s az ma is, hogy az egyedüli mód nevezetes megtakarításokat eszközölni, a honvédelmi szervezetnek gyökeres átalakítása. Azt mondják: miért meni akar a magyar ember lelkesedéssel szolgálni a közös hadseregben? Lehet ennek több oka. Én a napokban kaptam egy levelet, mely alá ez van irva: „egy emberbarát és katona. di E levél írója, miután panaszkodott volna hosszasan az élelemről azt mondja, hogy a bánásmód barbárságon alapúi, mert ha a papíron van is az, hogy ütni nem szabad, mindenki megláthatja az exercirozás alkalmával, mily sűrűn osztatik a pofon, hasbarugás, lábtiprás, arczbaköpés, sőt íöbb ízben előfordult már a szájbaköpés, de ez csak a kaszárnyában, hogy a czivilisták ne lássák. Ilyesmi Ázsiában sem történik. Hála istennek, nem voltam soha katona, nem tudom, igaz-e ez, nem veszem szent írásnak, de bizonysága annak, hogy vannak egyesek, kik panaszkodnak. Nekem nincs módomban ezek igazságát constatálni, hanem a honvédelmi minister urnák talán van. En ezt nem hozom fel, mint speciális vádat, mert ez senki ellen sincsen intézve, hanem általánosságban van mondva a hadseregben divó bánásmódról. Ha igaz az, vagy ha csak egy része igaz annak, a mi e levélben mondatik, ez elegendőleg megfejti azt, hogy miért nem szeret a magyar ember a közös hadseregben szolgálni. Ezek mind oly dolgok, a melyeken radicaliter keli segíteni; azonban ezen mi csak akkor segíthetünk, hogyha a hadsereg urai mi leszünk és a hadsereg felett minden tekintetben a parlament, a magyar kormány fog intézkedni, (Igaz! szélső balfélbl) mert a magyar kormányt felelőssé tehetjük e házban, de a közös hadügyministert nem, sőt ennek még csak szemrehányást sem tehetünk, mert a honvédelmi minister azt mondja, hogy nem tudok róla semmit, nem tudom, hogy ez is történik. Es ez igen természetes, hiszen azt sajnáljuk épen, hogy a honvédelmi minister urnák oly kevés befolyása van a közös hadseregügyeire, hogy alig lehet azt figyelembe venni. Ha azonban mi felelősségre vonhatnók a közös hadügyministert, akkor másképen állana a dolog. Ezért kívánom én, hogy a hadsereg oly módon szerveztessék, hogy kormányunk parancsoljon annak minden tekintetben, melyet szükség esetén felelősségre is vonhatunk. Minthogy pedig a kormány által előterjesztett törvényjavaslat szerint, ez egyáltalában nincs kilátásba helyezve, sőt én azt lehetetlennek tartom, e törvényjavaslatot még csak a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el, {Helyeslés a, szélső baloldalon.) hanem pártolom az Ugrón t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatot. (Elénk helyeslés balfelöl.) Elnök : Meg vagyok róla győződve, t. ház, hogy sokan vannak a képviselőházban, a kik volt képviselőtársuknak, boldogult Bónis Sámuelnek, a ki mindig köztiszteletben és szeretetben részesült, a végtiszteletet megadni kívánják {Helyeslés) és a ma délutáni 3 órakor kitűzött gyászszertartáson résztvenni óhajtanak. (Helyeslés.) Ennélfogva a t. ház engedelmével az ülést bezárom. A legközelebbi ülés a mai napirenddel holnap d. e. 10 órakor fog tartatni. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 40 perczkor.) •gJüír>S@^G^i^"
