Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-173
578 173. országos ül< ; s kell, hogy van-e Romániának hadserege, arról senki sem beszélt; maga Oroszország annyira el volt foglalva leng} ? el fájdalmaival és azoknak kiheverésével, hadseregének újjá szervezésével és vasutainak befejezésével, hogy mindenféle háborúra való kilátás, a távol jövőben látszott elsöpörve lenni. Ugyan kinek jutott volna akkor eszébe, hogy ugyanazon ember, kinek a sorstól azon missió adatott, hogy béke. bírája legyen Európának, hogy egy év múlva ugyanaz indítson meg könnyelműen, egész Európa békéjét felháborító hadjáratot és vigye a hadjáratot ugy, hogy abból Francziaország tökéletes parálisáltatása származzék. Még azok is, kik megengedték, hogy háború üthet ki az egymással szemközt való állásból, hitték azt, bog)" bizonyosan meg fog veretni a német, a német pedig phüosophus és az ilyen vereséget viseli , s kárpótoltatását későbbre halasztja. Ellenkezően történt s tudjuk, hogy ha a franczia megaláztatik, ezt nem töri el soha, az nem ismer teljes kibékülést. És megtörtént azon szerencsétlenség, hogy e gy oly na gy nemzet, mint a franczia, megszűnt az európai diplomatiában tényező lenni. Ez okozta, hogy minden aspirátió egyszerre felszabadult, ez okozta, hogy a keleti háború megindulhatott ugy, ahogy megindult, Es most. hogy állunk a keleti háború után ? Azon Olaszország, a melyhez annyi sympathiával, sőt többel,mint sympathiával, viseltet tünk, az az Olaszország minden darab földön, hol még czitromfa virít, Itália irredentát lát. És az a nagy olasz népvezér, a ki megemlékezhetnék a magyar vérről, mely az olasz egység kivívásában omlott, azt mondotta a török-orosz háború alatt, akkor, midőn mi a török iránt rokonszenvet nyilvánítottunk .... Csanády Sándor (közbeszól): Csak mi, nem önök! Jókai Mór: Kérem a t. képviselő urat, valahányszor az előadásomba közbe méltóztatik rontani, én mindig önkénytelenül a peleskei nótáriusra emlékszem. (Élénk hosszas derültség.) Bizony el is hallgatnám t. ház, de mivel a periódust ki kell egészítenem, ki kell mondanom, hogy nekünk azt mondta, a kitől legkevésbé vártuk, a legkedvesebb olasz barátunk, hogyha olyan igaz testvérei vagyunk a töröknek, menjünk ki velők együtt Ázsiába. „Juori i Turchi!'"' A kis államok, melyek az óta keletkeztek és jelenleg hadseregekkel birnak. ez államok, ha azt látják, hogy mi birunk elég erővel őket védelmezni is, megtámadni is, akkor a mi szövetségeseinklesznek; ha pedig azt látják, hogy abdicálunk hatalmi állásunkról, keresni fognak más szövetségest. ovember 24. 1879. Hogy Oroszország mint függ fejünk feleit, azt, ugy hiszem, nem kell magyaráznom. Az orosz diplomatia már másodszor szenvedett vereséget az osztrák-magyar monarchia miatt, másodszor lett neki meghiúsítva azon törekvése, hogy elfoglalhassa vágyainak legutolsóját: Konstantinápolyt és a Dardanellákat. Mert ne tessék hinni, hogy neki csak az az érdeke volna, hogy Sófia városában ezentúl az imámok éneke helyett, harangozó adja hirül a vesperát, hanem mint Péter czár azért építette szent Pétervárt, hogy egy ablakot törjön birodalmának a világba, ugy a mostani orosz diplomaták is, egy ajtót akarnak törni a világba s míg ezt meg nem nyerték, békességet a közbeesőknek és akadályul állóknak nem engednek. Hogy a mi fejünk felett függ Oroszország hadereje, azt ugy hiszem, még' azok sem fogják tagadni, a kik nagyon szeretik azzal áltatni magukat, hogy olyan nagy barátság van a magyar-osztrák birodalom és Oroszország köztt. De, t. ház, a mi legaggasztóbb az európai viszonyokra nézve, őszintén ki kell mondanom, az az óriási készülődés, mely a két legnagyobb és még most ts leghatalmasabb állani, Németország és Francziaország között van. Nem titok, mindenki láthatta, a ki a hajdan Németország határát képező Rajnán a legutóbbi években végig utazott, micsoda irtóztató erődítési munkák folynak ottan. Az öt milliárd bele vau temetve a metzi, a strassburgi és koblenzi építkezésekbe s heh 1van építve azon katonai vasutakba, melyeknek nincs más rendeltetésük, csak az, hogy az ország egyik határától a másikig, százezrével lehessen napok alatt a hadsereget vinni. A ki látja ez óriási előkészületeket, a ki meggondolja, hogy jelenleg Európában valamennyi a bányákból kiásott ezüst és arany, nem tesz ki annyi értéket, mint a mennyi évenként ágyútöltényekbe beletemettetik ; ki meggondolja, hogy a mennyi gabonát Amerika évenként Európába behoz, az nem több, mint a mennyit a sok állandó hadsereg kenyér-részletekben felemészt: az valóban megdöbbenhet a felett, hol végződik mindez, de nem tanácsolhatja a mi monarchiánknak, hogy az kezdje el a lefegyverzést, (Halljuk!) Egy t. képviselőtársam, ott a túloldalon, azt mondta, hogy mindennek az uralkodók az okai. Engedjen meg nekem, nemcsak azok. Ha igazságos akar lenni, meg kell vallania, hogy a nép tribuujai, a nép diplomatái azok, a kik szítják az ellenségeskedést egyik nemzet és a másik köztt. És ha birunk bátorsággal, megmondani a felséges királynak az igazat, bírjunk bátorsággal megmondani az igazat, a felséges népnek is. A mig a nemzetek le nem tesznek a vérszomjróL addig éhezni fogják a kenyeret. (Mozgás balfelöl, t
