Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-173

173. országos ülés november 24. 1879. ÍJ»73 esetre, de talán egyáltalán nem teljesülhető feltételekhez kötvén, — miután az 1868. évi XL. t. ez. ll-ik §-ában megállapított s az 1878. évi XXXI. t. ez. 2-ik §-ával meghosszabbított határidő a legközelebbi napokban lejár, — kerülő utón bár, de tényleg, eredményében, Ugrón Grábor képviselő ur javaslatával találkozik. És épen ezért, a tisztelt közjogi ellenzék határozati javaslatához, eltérő elvi álláspontomból nem járulhatván, az azzal eredményében találkozó másik ellenzéki javaslatot, sem pártolhatom. Teljesen egyetértek Pulszky Ágost t, képviselőtársam érdekes, szakszerű előadásának azon részével, melyben sajnálatát fejezé ki, hogy a véderőtörvéuy revíziója iránt egyidejűleg nem tétetett előterjesztés. Én is szivesebben s czélszerübbeu láttam volna a két rokon-kérdés együttes tárgyalását; de miután kormányunk ez iránybani törekvése, a közös hadügyministeriummal és az osztrák kormánynyal folytatott tárgyalások nehézségeit ez ideig le nem bonyolíthatá, a hadsereg hadilétszámának s a hadjutalék mennyiségének megállapítása iránti újabb törvényhozási intézkedés pedig továbbra nem halasztható ; számba véve és méltányolva sajátlagos államszervezetünkből folyó viszonyainkat, annál nyugodtabban adandóm szavazatomat a véderőbizottság által ajánlott javaslathoz, mert azzal a védrendszer gyakorlatilag igazolt hiányainak orvoslását megakadályozva, illetőleg az ez irányban elkülönítve folytatandó tárgyalásokhoz képest hozandó törvényhozási határozatokat korlátozva, egyáltalán nem látom. A kérdés, mely fölött szavazatunk legközelebb dönteni hiratva leend, röviden ezen két pontba foglalható össze: „szabad-e és szükséges-e, hgyelembe véve egyrészt hazánk pénzügyi, gazdasági és népességi viszonyait, másrészt a monarchia politikai, nemzetközi és stratégiai helyzetét, a hadsereg hadi létszámát, mint eddig, úgy továbbra is 800,000, a Magyarországot terhelő hadjutalékot pedig B42.988 főben megállapítanunk?" és ha igen: „szabad-e és szükséges-e, hogy az ez értelemben! törvény hatálya 10 évi időszakra kiterjesztessék'?" Én mindkét kérdésre határozottan igenlőleg válaszolok. Mert bármely irányba fordítsam figyelmemet, nézzek bár keletre és észleljem a véres munka után ott legújabban közbejöttünkkel megalkotott béke még tetőzetlen épületét; nézzek bár nyugatra és szemléljem ott Közép-Európa két legnagyobb birodalmának, a véderő-bizottság jelentésében millió-számra elősorolt szuronyait; tekintsek bár északnak és lássam, mint gyógyítja ott sebeit, erőt gyűjtve új küzdelemre a népek szabadságát önkényes hatalmával fenyegető óriás; vagy fordítsam délnek szememet, és szemléljem a legújabb nagyhatalom irigy elemeinek, birodalKÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. VIII. KÖTET. műnk szomszédos tartományaira szegzett sóvár tekintetét; a tapasztalat minden téren ugyanegyet bizonyít, azt: „hogy önállóságunk és államterületünk sérthetlenségét, valamint hazai belügyi, gazdasági és pénzügyi viszonyaink ápolásának és fejlesztésének első és legszükségesebb feltételét, a békét, csakis hatalmi állásunknak tekintélyt kölcsönző, a szomszédos államok intézményeihez kellő arányban álló és szervezetében az állandóság biztosítékát biró haderő fenntartása által biztosíthatjuk. Ennyit a hadilétszámot illetőleg. De hát azt méltóztatnak mondani t. képviselőtársaink a túloldalon, hogy megbocsájthatlan 10 évre állapítani meg e roppant anyagi áldozatokat igénylő létszámot, mert változhatlan viszonyok, az 1868. évi XL. t. ez. 13-ik §-ának határozata érvényben marad s a létszám leszállítását a törvényhozás nem kezdeményezheti. No hát kérem alássan, ezen érvelést, bocsánatot kérek, komolynak nem tekinthetem. Hogy van-e remény a viszonyok közelbeni oly változására, mely a létszám leszállítását veszély nélkül lehetővé tenné, vagy hogy képzelhető-e, miszerint ily viszonyok beálltával, azokat a törvényhozás mindkét tényezője ne üdvözölné egyenlő örömmel? e felett vitatkozni nem lehet szándékom. De, hogy ily körülmények bekövetkezte esetén, épen ama 13-ik §. kellő módot biztosít a törvényhozás részére, a létszám-leszállítás kezdeményezését a kormánytól kieszközölni, ez csakugyan kétségtelen. Ezekben indokoltam szavazatomat s most még legyen szabad, tekintettel a vita folyamában elmondottakra, védrendszerünk hiányaira és illetőleg, némely, nézetem szerint kívánatos módosításokra nézve, néhány rövid észrevételt tennem ; mert noha a védképességünket csonkító takarékosságot, a mai viszonyok között nemcsak észszerütlennek, de vétkesnek is tartanám, meggyőződésem, hogy a harczképesség sérelme nélkül eszközölhető megtakarításokra való erélyes törekvés, ép oly mérvben honfiúi kötelességünk. Védrendszerünk keretében, — természetese!! mindenekelőtt szem előtt tartva a harczképesség érdekeit, — különösen két szempont az, melyet irányadóul érvényesítve látni szeretnék. Egyik a pénzügyi helyzetünk által, a lehetőség határáig parancsolólag követelt takarékosság, másik a nemzeti érdek. A takarosságot illetőleg, a lehetőség határát, a harczképesség mindenekelőtt figyelembe veendő érdeke, fájdalom, szűkebben korlátozza, hogy sem e téren államháztartásunk gyökeres rendezését eredményező megtakarításokat, — legalább a közel jövőben — reményleni mernék, mindazonáltal nem tartom jelentéktelennek, mit elérni lehetne. 35