Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-172

a^tjg 172- •rs«íg«s ü'*> »ov*Mker 22. lg?*. Minthogy én azon nézetben vagyok, hogy Magyarország jelenlegi hadserege magában korántsem elegendő arra, hogy hivatását betöltse; minthogy én nemcsak ma, hanem azóta, hogy gondolkozni tanultam, mindig azon meggyőződésben élek, hogy azon ország, mely saját hadseregére nem támaszkodik, független nem is lehet, mindig azt vitattam és óhajtom, hogy az egész magyar nemzet, a fegyver használatában jártas legyen és a honvédség és az általános védrendszer az. mely Magyarországnak megfogja adni azon belső erőt, mely állami létének fenntartására szükséges. Ha időközben, bármely más alakulások történtek; ha időközben a 67-iki törvényhozás azon szakaszí, melyet annak idején a 67-es bizottság megállapított, a teljes ülésben módosította volt, e;sak azon álláspontot foglalom el, melyet minden hasonló kérdés irányában elfogadtam, hogy t. i. az oppositiónak és a rideg megtagadásnak helyét láttam addig, mig a koronatió meg nem történt. [Mozgás a szélső balon.) A koronatió megtörténte után pedig, a meglevő alapon óhajtom a továbbépítést eszközölni. (Helyeslés a jobboldalon, mozgás a baloldalon.) EH, t. képviselőház, igems azt mondtam, hogy meggyőződésem szerint, a hadsereg kiadásaiban lényeges megtakarítást lehet eszközölni, még pedig nem abban az irányban, hogy ez által a honvédség eltöröltessék, hanem éppen az ellenkező irányban. Körülbelül ezek voltak szavaim. Ezen meggyőződést fenntartom ma is és a mit tegnap, némi tekintetben Pulszky barátom ezt fölemlítette volt, én is oly módosításokat gongolok életbe léptethetőknek a hadseregben, annak ütközési képességének csonkítása nélkül, melyek anyagi tekintetben igen nagy megtakarítást foglalnak magokban. (Halljuk!) Pulszky barátom tegnapi beszéde szerint, az egy évi önkénytesek intézményét kiterjeszteni akarja azokra nézve is, a kik nem éppen a legmagasabb iskolákat, hanem a. középiskolákat végezték. Én nem most, hanem az általános véderőrol szóló törvény meghozatala alkalmával már s ezt fenntartom ma is, az egy évi önkénytesek intézményét, a haza minden polgárára kitérjeszthetőnek véltem és vélem s azt hiszem ma is, hogy erre mindenki, a ki saját költségén egy évig szolgál, a ki ez idő alatt, az ő reá eső katonai kötelességeket teljesítette, az úgynevezett első elassisba vau, annak a jogegyenlőség szempontjából is joga van azt kívánni, hogy az egy év betöltése után, hasonlókép szabadságra mehessen. Ha ezen általános elvet elfogadni és alkalmazni méltóztatnak, azt hiszem, hogy a fennálló hadsereg legénységének, vagyis az ujonezjutalék azon részének, mely 3 esztendőre soroztatik be, legalább egy harmada, szívesen meg fogja fizetni azon költségeket. melybe ő az országnak kerül, hogy a másik két év legnagyobb részét otthon tölthesse. És ha a?, ily katonák, kik az egy évi szigorú szolgálat után, minden tekintetben letették a kellő vizsgálatot, a hátralevő két évben 10—10 hónapra szabadságoltatnak s csak a fegyvergyakorlatokra hivatnak be két-két hónapra, ez által a gyalogságnak ütköző képessége nem fog szenvedni; hasonlókép a lovasságnál is találok a megtakarításokra nézve igen nagy lehetőséget. Az új fegyverzés módja, a lövegeknek nem várt s igen nagy távolságra való hordképessége, a közönséges gyalogsági lőfegyvereknek szintén nagy hordképessége, azon meggyőződést érlelték bennem, hogy a lovasság szerepe a hadjáratokban, lényegesen megváltozott és hogy a mi, a régi hadjáratokban, a döntő csatákban nagy lovassági tömegek által éretett el, az a jelen fegyverzésí viszonyok mellett, alig lehetséges. A lovasságnak, a nagyszámú hadseregeknél most az a feladat;!. hogy mértföldekre a hadsereg előtt és körül, a vidéket észlelje s őrszeme, mintegy felvilágosítója és elleplezője legyen a hadseregnek és* fedje, rejtse annak mozdulatát. Ha a lovasságnak feladata ez, a lovasságnak azon precis ütköző képességre, melybe a régi sorlovasságnál oly nagy súly fektettetc.t, felfogásom szerint alig van szükség, hanem igenis szükséges a lovasság számát szaporító és a szerint berendezni, hogy annak egy részét,, egyes döntő positiók elfoglalására, mintegy lovas gyalogságként oda lehessen vetni, más részét pedig eclairenz szolgálatra használni. Ennélfogva a lovasság jelenlegi létszámát nem tartom elegendőnek, annál kevésbbé, mert meggyőződésem szerint azon mérkőzés, a mely ezen birodalomra és különösen Magyarországra bekövetkezend. oly állammal fog történni, melynek igenis nagy számú lovassága van. De arra sokkal szegényebbnek tartom ez országot, hogy képes lehetne e lovasságot, rendszeresen kaszárnyákban elhelyezve eltartani, s itt utalok azon rendszerre, a mely némely részben, a honvéd lovasságnál Magyarországon már is életbe leptettetett, a mely a porosz Landwehr és más ármádiák lovasságánál szintén életbe van léptetve s a melyet nagyban kifejtett a muszka hatalom, az úgynevezett kozák telepeken. Ezeu rendszer mellett, a szám megszaporitásának daczára, lényeges megtakarítást vélek eszközölhetőnek. Bocsánat, hogy itt ismét elvágom szavaimat és bővebb részletekbe most nem megyek, (Halljuk ! balfelöl) csak rámutatok a tárgyra. A lényeges megtakarítások egy harmadik részét a hadseregben abban keresem, hogy ha az élelmezés és ellátás módja, a mostanitól eltérőleg organisáltatik. Azon concentrálása az élelmezés-