Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-171

242 171. országos ülés november 21. 1879. van a dögvész, égiháború, jégeső. Ez is az isten kegyelméből van, mindkettő elcsúszhat egymás mellett. Nézzük t. ház, hogyan történtek eddig egy­általában a hadsereg szervezetei, hogy micsoda garantia az, különösen a mi alkotmányunknak? nézzük mindjárt az esküformát épen a közös hadseregnél; épen a közös hadseregi eskü nem arról szól, hogy ő az alkotmányra megesküszik és azt vérével, életével fenntartja, hanem egye­dül kizárólag a király személyére esküszik, semmi másra. Tehát alkotmányunknak ezen garan­tiája sem létezik benne. Én bátor vagyok csak annyit mondani, hogy a mi alkotmányunk garan­tiája semmi egyéb, mint egy kis irott papir, melyet a kormányon ülők és a magosban levők megtartják, vagy eldobják, a hogy nekik tetszik, hü czéíjaikra alkalmas. Vagy azt hiszi a t. minister ur, hogy 1867-ben, midőn az egyesség köttetett, hogy ha a törvény alkotása előtt König­grätz nem lett volna, ugyan itt ülnénk-e? És hogy ha azon Königgrätz nem lett volna, kapott volna-e Magyarország, habár ilyen férc-alkot­mányt is, mint a mostani? Az, t. ház, hogy ha megtörténik azon eset, a mint számtalanszor megtörtént, a történelem­ben számos példa van rá, hogy az alkotmányosság eilentétbe jön a királyi hatalommal, mint ez meg­történt a történelem tanúsága szerint, akkor tör­ténnek azon példák, hogy a közös hadseregben levők testvér testvér ellen küzdenek, történik azután, hogy mikor leveretett a szabadságháború, akkor azon közös hadseregbeli tiszt, apja halá­lánál, felakasztásánál kénytelen segédkezni jelen­létével, {ügy van la, szélső baloldalon.) Ezek tör­ténnek meg akkor, hogy ha ezen rendszer meg­marad, a mint volt és Magyarországnak nem lesz önálló külön hadserege. Mert abban az eset­ben nem hiszem, hogy Magyarországnak lesz olyan hadfia, a ki Magyarország ellen merne fegy­vert fogni. Beszéltek a non interventióról Bosznia occu­patiója alkalmával és ezen elvet ki akarták mondva látni majd mindenütt, s hogyan vagyunk a non interventióval ? Mikor Lengyelországban, nem igen régen volt a szabadságháború, akkor azt mondták nekünk: nem lehet közbeszólni a gyilkosságok, kínzásokra, mert a non interventió elve ezt meg nem engedi. Ismét ott volt az orosz-török háború. Ott volt ismét a muszka kegyetlenség, de a non interventió elvénél fogva ismét nem lehetett közbelépnünk. És később mégis elraboltunk a töröktől két tartományt, Boszniát és Herczegovinát, mit, miután az egész ország tiltakozott ellene, önálló, független Magyar­ország hadseregével, nem lehetett volna tenni, (ügy van! szélsöbaloldalon.) És épen azért, mert, a mint a t. minister ur mondta, azon kasztszel­lem fennáll most is, én a közös hadsereg institu­tióját oly féregnek tekintem, mely mindig mélyebb és mélyebb sebet vág a nemzet testén. Ezen indokoknál fogva pártolom az Ugrón Gábor által benyújtott határozati javaslatot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Szederkényi Nándor: T. ház! Azon indo­kolás, a melyet a bizottság bemutatott s a melyre utal a t. előadó ur is, azt gondolom, több figyel­met érdemel és annak egyes pontjai, habár a törvényjavaslatnak megszavazása mellett bizonyos tekintetet igényelnek, de azt gondolom, hogy vannak még szempontok, a melyek épen a törvény­javaslat mellett szólnak és a mely szempontok is figyelmet és meghallgatást igényelnek a házban. Bátor vagyok ezen szempontból néhányat felemlíteni és a t. ház kegyes figyelmébe aján­lani. A t. bizottság véleménye oda terjed általá­ban, hogy tekintve a helyzetet, mely Európában ma létezik, tekintve azon nagy hadsereg állomá­nyokat, a melyeket az európai államokban fenn­tartatlak, Ausztria-Magyarország nincs azon hely­zetben, hogy hadserege hadiállományának leszál­lítására gondoljon, hanem 10 évre ezen hadiállomány fenntartását proponálja. És ezen körülmény fel­derítésére, a bizottság véleménye, egyes államok hadi állományának kimutatására szorítkozik. Engedje meg a t. ház, hogy én részemről a hiányos és egyoldalú kimutatást megbővitsem, és megismertessem. Európának jelenlegi hadi­állományával, a melyre nézve általában azt jegy­zem meg, hogy adataim nem a legutolsó évről vannak véve és ha talán egyik, vagy másik tekiu­ben nem üti meg a kellő mértéket, ez csak annak tulajdonítható, hogy e tekintetben biztos statis­tikai adatokhoz jutni, igen nehéz. íme Európában hogy áll az egyes államok hadiállománya? Németországban 2.500,000 azon állomány, a mely általa minden perezben hadilábra állít­ható. Oroszországé 2.300,000; Francziaországé 2.400,000, Ausztria-Magyarországé 1.195.000, az itteni kimutatás szerint, mások szerint vala­mivel kevesebb. Olaszországé 1.152,000, Nagy­Brittániáé 527,000; Spanyolországé 300,000, Törökországé 750,000, Romániáé 62,000, Szer­biáé 72,000, Svájczé 200,000, Hollandiáé 70,000, Dániáé 52,000, Portugállá 73,000, Görögországé 100.000, Montenegróé 20,000, San-Marino köz­társaság 960 embert állíthat hadilábra; ez össze­sen 11 milliót tesz. Ezen létszám Európában körülbeiől 10 év óta áll fenn. Mert csak a franczia-német háború után, részint a német fegyverek diadala, részint a franczia fegyverek kudarcza éíeszté fel Európa államainak ösztönét ez irányban és minden állam nemcsak megfeszítette, hanem túlfeszítette erejét. 1870—71-ben alapíttatott meg a német császár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom