Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-161

lg 161. országos ülés el, melyek az általa beadott törvényjavaslatban értékcsorbítást szenvedtek, mert annak egyik pontja szerint az amortisátió meghosszabbíttatott. A pénzügyminister nr ugyan, egy tőle eredt communkjuében, az ellene intézett megtámadás egy pár pontját megczáfolta, másoknak horderőt nem tulajdonított. Ugy de a közvéleményt ezen ezáfolat nem nyugtatta meg tökéletesen és ennek fő oka tán az, hogy épen a pénzügyminister ur ezáfolatának egyik ellenadata, tévesnek állíttatik. Németh Albert (közbeszól): Én nem tartozom e közvéleményhez S Pázmándy Dénes: Hogy tökéletesen meg legyen nyugtatva a közvélemény, az egész háznak érdekében, de különösen a kormánynak és a pénzügyminister urnák érdekében, interpellátiót fogok beadni és kérem a minister urat, hogy az abban elősoroltakat, itt e házban ünnepélyesen ezáfolja meg, ha azok nem valók, — a mi mindnyájunknak csak örömére fog szolgáim, — ellenben, ha azok valók, ugy bizonyára itt a fórum, hol a következmények kifejlésének történnie kell. Ennélfogva van szerencsém a következő inter]>ellátiót benyújtani: (Olvassa.) „Interpellátió a pénzügyminister úrhoz, bizonyos államkötvényeknek általa történt eladása tárgyában : 1. Való-e, hogy a pénzügyminister ur f. évi októberben — s nem szeptember hó folytán — Waitzenkorn és fia, helybeli pénzváltó - üzletében 11,600 frt névértékű urbér-váltsági kötvényeket árusított el személyesen? 2. Való-e, hogy a pénzügyminister ur hasonlag oly hitelpapírokat, melyekre nézve f. é. okt. 28-án a képviselőházban tartott exposéjában, a törlesztés meghosszabbítását helyezte kilátásba, illetőleg önmaga javasolta, szintén október hó folyamában, az itten székelő magyar leszámítoló banknál (Dorottya-utcza) eladott ? 3. Van-e tudomása a t. pénzügyminister urnák arról, hogy hozzátartozói közül többen, ugyanily nemű értékpapírokat, ugyanezen . időkben s nagy összegekben adattak el? 4. Miképen tudja a minister ur ezen tényeket összeegyeztetni hivatalos állásával és titoktartási kötelezettségével ? a Gróf Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! A parlamenti gyakorlat és a nálunk bevett szokás azt hozza magával, hogy e helyről oly tényekért, vagy mulasztásokért feleljen a kormány tagja, melyeket hivatalos működésében elkövetett. Ily tényekért a választ megadni, a képviselőház iránti tisztelet és saját kötelességem érzete folytán, mindig kötelességemnek tartottam. Ez alkalommal is megteszem ezt a t. ház előtt, kijelentvén, hogy semmi oly tényt, melyből azt lehetne következtetni, hogy hivanoveiubcr 6. 1879. talos állásommal visszaéltem, vagy hivatalos állásomat saját előnyömre felhasználtam volna, nem követtem el s azért kérem a t. házat, hogy ebbeli válaszomat méltóztassék tudomásul venni. A t. képviselő ur azonban kiterjeszkedett más ügyekre is, olyanokra, melyek magánjellegüek. Ezek most már több nap óta a sajtóban, több oldalról hangoztattak. Épen a több oldalról tett nyilatkozatok folytán kiki s igy a háznak is minden tagja, magának tudomást és saját felfogása szerint magának meggyőződést szerezhetett a dolog miben állása felől, valamint arról, van-e itt kárhoztatandó eljárás vagy nincs. Ily magánjellegű ügyet illető kérdésre azt mondhatnám, hogy e helyről nem is tartozom válaszszák De én tovább megyek és azt mondom, hogy mindazért, a mi e dologban az én részemről a lapokban nyilvánosság elé hozatott, a felelősséget igenis elvállalom. Mindazt azonban, a mi ezen túl megy, határozottan valótlannak vagyok kénytelen állítani, a mint eddig is valótlannak kellett nyilvánítanom. Az ide vonatkozó kérdésekre tehát többet e helyről nem mondok, hanem kijelentem, hogy magának a képviselő urnák, ki a kérdéseket tette, teljes készséggel és nyíltsággal a választ megadni kész vagyok. Magára a kérdésre adott válaszomat, kérem a t. házat, hogy méltóztassék tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Pázmándy Dénes: T. ház! Nekem más felfogásom volt e dologról, mint a t. pénzügyminister urnák, a ki ezt az ügyet kizárólag magánjellegűnek tartja. Én ugyanis azt hittem, hogy az ily nagyobb horderejű dolognak a sajtóban előfordulása, ha teljesen, minden kételyt kizárólag meg nem czáfoltatíiak, veszélyezteti a képviselőház és a kormány iránti bizalmat. És ebből azt következtettem, hogy ez elég ok arra, hogy a minister ur nyilvánosan, kimerítően nyilatkozzék. A közügy érdekében igen szerettem volna, ha ez ügy itt mindjárt, a mint szóba hozatik, teljesen kielégítő válaszszal véget ért volna és sem a sajtóban, sf'm e házban több commentárra alkalmat nem adott volna. Daczára azonban annak, hogy ekként máskép fogom föl a dolgot, mint a t. minister ur, én válaszát tudomásul veszem s bár — ismétlem — nem fejeztetett be a dolog ugy, miként én akartam volna, a i minister ur válaszában újabb megezáfolását látván a sajtóközleményeknek s ezt registrálván: ha ez az ügy a minister ur és a ház többsége fölfogása szerint magánjellegű dolog, akkor ezt többé nem vitatom. Én tehát a választ tudomásul veszem, habár azt kielégítőnek nem is találom.