Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-171

171. országos ülés november 21. 1879. 225 azon további követelésre adhatna okot részünkről, hogy mielőtt e törvényjavaslat megszavazásáról szó lehetne, látni akarjuk itt a ház előtt javaslat alakjában azon módosításokat, melyeket a védrendszer megváltoztatása, javítása és pótlása tárgyában, a ministerium jövőre initiálni szükségesnek tart. (Elénk helyeslés halfelöl.) Ugyanezért bocsánatot kérek a t. háztól, hogy ha ezen törvén)' tárgyalása alkalmával azon változásokra is kiterjesztem figyelmemet, melyek a védrendszer keretében szükségesek, (Halljuk!) mert más alkalmunk nincs, hogy kívánalmainkat és óhajtásainkat és azon óhajtások, a melyeket az országban fennállanak, ismerünk s a melyeknak tolmácsai itt e helyen kell, hogy legyünk : a korona, a kormány színe elé juttassuk; más alkalmunk nincs, hogy azon föltételeket kijelöljük, melyektől függővé kell tenni azon nagy jognak a kormány részére való átadását, a mely ezen törvényjavaslat megállapodásaiban, intézkedéseiben tartalmaztalak.(_HeZ.yesíés balfelöl.) Kapcsolatosan kell tehát, t. ház, tárgyalni — még ha a kormány e részbeli javaslata előttünk nem fekszik is — már ez alkalom ötletéből. a végrendszerre vonatkozó változtatásokat, azokkal, a melyek e törvényjavaslat keretében foglaltatnak. Ha — mielőtt ezen törvényjavaslathoz magához hozzászólanék, részletesebben elő fogom adni azokat, a melyeket részemről a védrendszer keretében megváltoztatandóknak, vagy pótlandóknak tartok: méltóztassék ezt e szempontból megítélni és méltóztassék ez iránt kegyes elnézéssel lenni. (Halljuk! Halljuk!) A védrendszerben foglalt megállapodások három szempontból tárgyalhatók. A hadsereg, a nemzeti érdekek kielégítésének nemcsak kifelé, hanem magán az állam és nemzet keretén belül egyik igen hatalmas, egyik leghatályosabb eszköze. Tudjuk, hogy a hadsereg a nemzeti öntudatnak nagy kifejezése s a nemzet igen sok részében, az életnek iskoláj'a. Ezen szempont, sok tekintetheti irányadó is volt a védrendszer határozatainál. Irányadó volt azon discussiókban, a melyek a védrendszer felett 1868-ban itt megindultak. Hogy csak példáját hozzam fel annak, hogv mily nyomatékkal birt az 1868-iki törvényhozók előtt e tekintet, megemlítem, hogy azon eltérések, melyek a mi honvédelmi rendszerünk és a lajthántúli tartományok honvédelmi rendszere köztt fennállanak s azon nagyobb áldozatok, melyeket mi honvédelmi rendszerünk fejlesztésére hozunk, s a melyeket hozunk a közös honvédelemnek — gyakran el nem ismerve ott, a hol ezt el kellene, hogy ismerjék — a quotánál, hogy ezek az eltérések, nagy részben nemzeti szempontból állapíttattak meg. hogy ezen áldozatokat nemzeti szempontból viseljük. Ezen nemzeti szempont kell, hogy kifejezést KÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. VIII. KÖTET. nyerjen mindazon módosításokban is, a melyek az 1868. védrendszerre vonatkozólag életbe léptetendők. [Halljuk!) Nem szabad, hogy e tekintetben azon alapról, a melyet az 1868. törvény nyújt, visszalépjünk; ellenkezőleg azon mérvben, a mint állami önállóságunk gyakorlata következtében a nemzeti öntudat megerősödött, kell hogy ez megfelelő kifejezést nyerjen magában a védrendszerben is. (Tetszés halfeWl) E szempontból legnagyobb fontosságú egy kérdés, a mely igen gyakran lett e házban felemlítve s a melynek a jelenlegi kormány tagjai több ízben adtak kifejezést: ,

e ez a tiszti keretben a magyar elemnek minél hatályosabb, minél erősebb kiképzése. (Élénk helyeslés.) Tudjuk, hogy 1868-ban az előző események folytán, a magyar tiszti elem száma egyáltalában nem felelt meg a magyar katonaság számarányának a közös hadseregben; tudjuk azt is, hogy 1868 óta, mindazok daczára, a mik eddig történtek, még mindig folytonos és állandó azon tapasztalat, hogy a tisztikarban a monarchia ezen felének honosai és alattvalói, nincsenek megfelelő arányban és számban azokkal, a kik a monarchia túlsó feléből ott helyt foglalnak. Ez részben az előbbi körülményeknek, a lefolyt évek mozzanatainak tulajdonítandó, részben azonban tagadhatatlanul két körülménynek: (Halljuk!) először is annak, hogy azon alapítványok köztt sokkal csekélyebb számúak a magyar alapítványok, a melyek tisztek kiképzésére vonatkoznak : de másodszor, hogy a magyar korona területén, magasabb tisztképző intézet, ez idő szerint egyáltalában hiányzik, A Ludovica-academia eredetileg e czélra volt szentelve, 1868. után a honvédség czéliaira alakíttatott át. Ho<?v e czélnak tökéletesen meg nem felei, azt nem rovom fel a honvédelmi ügy kezelésével megbízott hatóságoknak. Ez naa;v részben a honvédelmi törvényeknek következménye, annak következménye, hogy a honvédség részére csakis azok maradnak fenn, mint közvetlenül besorozhatok és közvetlenül szolgálatba vehetők, a kik a közös hadseregbe való írjonez-állífástól, vagy pedig a közös hadseregbe való önkénytes belépéstől, fennmaradnak. Ezen szervezetében tehát, ezen körülmenyeknél fogva is, a Ludovica-Academia nem felelhet meg teljesen czéljának a honvédelem keretében; még kevésbbé felelhetett meg eredeti czéljának, mely az volt, hogy a magyar elem tiszti kiképzésére az alkalom biztosittassék, bővíttessék. Az első tehát, a mire. a védtörvény határozni anyainak pótlása és változtatása alkalmával tekintettel kell lennünk, az, hogy alkalom nyújtassák magyar tisztképző intézetek alakítására és szervezésére és hogy erre vonatkozólag törvényes biztosítékokat nyerjünk, (Helyeslés halfelöl.) 29