Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-168

176 168. országos ülés norember 17. 1879. hogy t. i. a törvényhozási indokot származtatja a 67-iki törvényből. Ez a ministerelnök ur meggyőződése. Én ilyen teljes megtérésre parlamenti történetünkban alig emlékszem. (Halljuk! a baloldalon.) Volt egy idő, — midőn ezen közös intézményeket alkották — akkor a ministerelnök urnák az is sok volt, a mit a 67. törvény tartalmaz s kimondta, hogy a veszély nem annyira abban van, a mit azon törvény a közös kormányra ráruház, mint azon lehetőségben, hogy azon motívumok alapján a hatáskör ki fog terjesztetni. A mit akkor túlságosan soknak tartott a ministerelnök ur, ma azt a törvényből kifolyónak, természetesnek, sőt nyilatkozata egj másik helyén, a dualismus fenntartásával tökéletesen összeférhetőnek és abból önként folyónak tartja. De, ha ez igy van, akkor egyet egész tisztelettel kérdek. Mi tehetségünk és belátásunk szerint igyekeztünk kifejteni, mi a 67-iki törvény szelleme, mik voltak azok a nagy érdekek, melyeket a 67-iki alkotmány ki akart békíteni és megóvni, mik voltak a biztosítékok ezen alkotmány elfajulásaellen; mi volt az alkotók fölfogása különbség nélkül, a ministerelnök uré is, az azon törvényekben lefektetett politikáról. Ha most a ministerelnök ur avval a fölfogással homlokegyenest ellenkezőt állít, egy kérésünk van hozzá. Mondja meg itt, mit tart ő a 67-iki alkotmány szellemének; magyarázza meg, miért tartja a 67-iki alkotmány szelleméből folyónak ezen intézkedéseket, mert csak igy és máskép nem lehet önöket megnyugtatni az iránt, hogy midőn ezen lépést teszik a 67-iki alkotmányhoz, melynek, ha nem is betűjét, de szellemét és az abban befektetett biztosítékokat önök fönntartani akarják, hogy azt fönn is tartják. De a mig ezt a ministerelnök ur nem teszi meg, midőn mi a törvénynek ellenkező szellemét mutattuk ki; addig azt kell mondanom,hogy azon állítás egy nem bizonyított, a törvényjavaslat czélját elleplező' állítás és semmi más. (Helyeslés halfelöl.) De, t. ház, nemcsak ezzel kísérlik megvédeni a törvényjavaslatot, hanem a ministerelnök ur figyelmeztet bennünket arra, hogy mi a duálisai ust veszélyeztetjük; veszélyeztetjük pedig az által, hogy annak oly magyarázatot adunk, a mely mellett egy erélyes, eonsequens és hatályos működés lehetetlen és Jókai t. képviselő ur hozzátette, hogy nem ők űznek nagyhatalmi politikát, hanem a viszonyok kergetik és űzik őket ezen az utón; nem az ő kívánságuk a közösségnek kiépítése, erősítése, hanem az a viszonyok szükségszerűségének eredménye. T. ház! Helyesen van-e igy feltéve a kérdés ? Áll-e az, hogy kikerülhetlenül szükséges arra, hogy ezen teendők elintéztessenek, azokat a közös kormány hatásköréhez utalni? Nem volt-c kimutatva — és ez nem czáfoltatott meg a túloldalról — hogy azon teendők végezhetők úgy, hogy a közös kormány és a közös intézmények igénybevétele elkerültessék és a két állam közvetlen befolyása megállapittassék; végezhetők úgy, hogy ez által mind a pénzügyi, mind a politikai ellenőrzés mindkét államfél részére jobban biztosíttatik. De, ha komolyan hiszi a ministerelnök e nézeteket, ha osztozik abban, hogy a viszonyok követelménye a közös intézmények tágítása, akkor én az ily politikának elveit nem akarom bűnösnek nevezni; nem akarom felemlíteni, hogy ellene van mindazon elveknek és nézeteknek, a melyekkel követeltetett, elfogadtatott és védetett a dualismus, de állítom, hogy bizonyára ez a politika, ez az elv az, a melylyel az a februári pátenstől máig megtámadtatott s a mely annak elébb-utóbb romlására vezet; állítom, hogy, ha ezen elv és irány vallói hatalmasok lettek volna

7 soha a dualismus létre nem jő és állítom, hogy ha ez elvek uralomra vergődnek és elterjednek, állami és nemzeti létünk biztosítékai csakhamar áldozatul fognak esni. (Élénk helyeslés a bah oldalon.) De, a t. túloldal megkísértette nemcsak érvekkel támogatni a törvényjavaslatot, hanem megkisérlette támadásait egyenesen ellenünk is irányozni. Ezen támadások két részre oszthatók. Szívesen beismerem, hogy azoknak a dolgot illető része magától a ministerelnök úrtól jön és constatálom, hogy nem a dolgot, hanem a pártot és a személyeket illető része, különösen azon törekvés, hogy mindezen történtekért a 67-ki alkotások tétessenek felelőssé, a többi védőktől, különösen Jókai képviselő úrtól ered. A mi az elsőt illeti, a ministerelnök ur két érvet hozott fel, mely egész terjedelmében szellőztetve eddig nem volt. Egyik az, hogy a mi nézetünk szerinti rendezés triasra vezet a monarchiában az által, mert, a mint ő magát kifejezni méltóztatott, egy harmadik testvérkormányt állít fel Bosznia területén, mely a két állam kormányával párhuzamba és egyenrangba lépvén, meg van a trias. Tehát csakugyan annyira félreértette a ministerelnök ur azt, a mit beszédemben kifejtettem, hogy Bosznia területén egy harmadik egyenrangú kormány felállításáról szólhat? Ezt én nem mondtam. Világosan kifejtettem, hogy azon tartományokat, akár felosztjuk azokat, akár nem. mert mindkét módozat lehetséges, mint a monarchia keretén kivül tartandó és a két államnak közvetlenül alárendelt és a két államtól függésben levő tartományokat akarom tekinteni. Ki teremti meg a monarchia két államának kor-