Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-168
16S. országos ülés BOYember 17. 1879. |JJ „Nem volna-e lehető a tartományok megosztása; az egyiket mi, a másikat az osztrákok administrálják ; vagy nem volna-e lehető ezeket összefüggésbe hozni a két állam kormányával. Sőt elismerem, egy lehető mód az, a melyet a ministerelnök ur javasol; hogy ezen módok közül, melyik a czélszerú', melyik felel meg az állam érdekeinek, az más kérdés." T. ház, ez nem más kérdés, ez ide való, itt megvitatandó, elhatározandó kérdés. Elismerem, a t. képviselő ur szép beszédet tartott; de szép beszédének legszebb része, épen e pontnál következett volna, a melylyel a t. képviselő ur is adós maradt. Egy képviselő kitérhet ugyan ezea kérdés elől, de a kormány és parlament nem és épen ezen nem könnyű kérdés megoldását eszközli a törvényjavaslat. E helyről kötelességszerüleg végig hallgattam a t. szónok urak beszédeit és egy kérdést találtam a vita központjául. Es ez az: egyik fél azt állítja, hogy Bosznia és Herczegovina elfoglalása és kormányzása az 1867. évi XII. törvényczikkel összeköthető és az ez által teremtett új helyzet ezen törvényt nem dönti meg. A másik ennek épen ellenkezőjét állítja, vagyis más szóval a kérdés igy áll: vájjon a dualistikus államformával és az alaptörvényekkel ezen monarchia agressiv politikát folytathat és nem tesznek jó szolgálatot azok a dualistikus államformának és alaptörvényeinknek, a kik ezen törvényből nem erőt merítenek, hanem korlátot érdekeinknek megfelelő szabad mozgásban. Két tényező az, t. ház, a mely rendes viszonyok köztt a kormányok bukását előidézi. Az egyik a kormány hibái, a másik az ellenzék érdemei és kell, hoffv ezen két ténvező karonfogva járjon egymással. Elismerem, vannak bizonyos esetek, a melyekben az ellenzék jogosult arra, hogy positiv javaslattal nem lépvén fel, várja a kormány hibáit, mig ama kormány abban megbotolva elbukik; de vannak kérdések, a melyeknél nem elég a passivitás, nem elég csupán a kritikai álláspont. Elismerem azt, hogy Bosznia és Herczegovina közigazgatásában kell valamit tennünk; de positiv javaslattal kell előallani. A jövő megfogja mutatni, hogy volt-e ezen kérdésnél a kormánynak hibája; de meggyőződésem szerint, bár élt is az ellenzék előnyös helyzetének minden fegyverével, de nem szerzett érdemeket. Minél nagyobb a veszély bizonyos viszonyok köztt, annál nagyobb erőfeszítésre van szükség, hogy ezen veszély elhárittassék. Szilágyi Dezső t. képviselő is oly sötét színekben látja a veszélyt, oly közelállónak Játja az absolutismust, a eentralparlamentet, oly fellegekkel terhelve az egész horizont, hogy már látja az ember hullani a Magyarországot megsemmisítő villámokat és mit ajánl ezzel szemben villámhárítóul ? Azt mondja, hogy a törvényjavaslat ne fogadtassák el; gyenge villámhárító az "t. ház, ha nincsenek meg azon veszélyek, melyeket oly sötéten fest. A határozati javaslat épen elég arra, hogy a képviselő ur még egyszer szólhasson a tárgyhoz, de nem elég arra, hogy a kérdést csak egy lépéssel is elébb vigye a megoldáshoz. Engedje meg a t. ház, hogy Szilágyi Dezső t. képviselő ur beszédére némely megjegyzéseket tehessek. (Halljuk!) T. ház! Hogy a magyar parlamentben megrovást érdemlő dolog legyen az, ha a képviselőház által kiküldött egyik bizottság, a magyar ministerelnök által beadott indokolást egész terjedelmében elfogadja és azt magáévá tenni meri; ha a ház által kiküldött bizottság az indokolást alaposnak, helyesnek itéli és nem változtatja meg és az előadó ezt kötelességszerüleg elősorolja, hogy már mindez gúnytárgyát képezheti-e, ennek megitélését a t. házra bizom. (Helyeslés jobbfelöl.) A képviselő ur megtámadja a jelentést beadó bizottságot és azt mondja, •— a Boszniában fennálló szervezetre, népességi és adózási viszonyokra nézve informáló adatokat kérvén a ministerelnöktől, — hogy ezen kívánságát a bizottságban azért nem terjesztette elő, mert a bizottság rövid jelentést adott be. Szilágyi Dezső (közbeszól): Nem ezt mondtam ! Pulay Kornél előadó: T. ház! Midőn a bizottság e kérdést tárgyalta, midőn a képviselő ur azon kívánságát kifejezhette volna, hogy előterjesztessenek az adatok, akkor még sem hosszú, sem rövid előterjesztése nem volt a bizottságnak. Ezen érvelése a képviselő urnák tehát elveszti alapját. Igaz, hogy a bizottságban élesen megtámadta a törvényjavaslatot a t. képviselő ur és igyekezett kimutatni, hogy minő veszélyek fognak belőle származni a monarchiára és az országra nézve; s ezzel szemben, midőn a bizottság tagjai azon kérdést intézték hozzá, hogy kellene tehát ezen veszélyektől megmenekülni, azt a megjegyzést tette, hogy ez kíváncsiság a bizottság tagjai részéről. Engedje meg a t. ház kijeién tenem, hogy én nem tartom jogosnak, hogy egyes képviselő azon bizottságról, melyet positiv javaslattal támogatni nem tudott, lenézőleg és kicsinylőleg nyilatkozzék. (Helyeslés a jobboldalról.) Elismerem, hogy joga volt a képviselő urnák azt mondani, hogy evangeliumszerű hatással van reám a ministerelnök ur szava, — joga van ezt tenni és e feltevéssel élni azon képviselő urnák, a ki mindent üldöz és mindent megtámad, a mi Tisza Kálmántól ered. Azonban csudálkozom, hogy a képviselő ur e téren jő közel hozzám. 29*