Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-161

10 161. országos ülés november ő. 1879. az okokat, hogy miért, csak eonstatálom, hogy magyar udvartartás nem létezik. Azon összeg, melyet „udvartartás" ezímén fizetünk, Bécsben költetik el, és ha az általam felhozott indokok nem állnának is, ez az egy elegendő volna arra, hogy ne szavazzam meg az előterjesztett összeget. Az előadottak alapján az udvartartás költségeinek 4.650,000 írtban leendő megszavazását túlságosan nagynak tartom s azért bátor vagyok a következő módosítvány elfogadását ajánlani. (Halljuk!) „A második sorban ezen összeg helyett 4.650,000 frt, tétessék 3.650,000 frt. {Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Márkus István jegyző (olvassa Urányi Imre módosítvány át). Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a szőnyegen lévő törvényjavaslathoz, az előttem szólott képviselő ur után felszóllalok, azokat, a mik személyes momentumok, csak annyiban nem mellőzöm, a mennyiben helyreigazításra szorulnak. S itt mindenekelőtt és mindenek felett azon különbségre kell a t. házat figyelmeztetnem, melyet az előttem szólott képviselő ur bölcsen elhallgatott, hogy akkor nem az egyszer megállapított összegnek fenntartásáról, hanem évenkénti 1 millióval szaporításáról volt szó. (ügy van! jobb/elöl.) Hogy ebben, minden dologra nézve mily nagy a különbség, azt, én azt hiszem, a ki elfogulatlanul akar itélni, lehetetlen, hogy be ne lássa. (Ugy van! jobb/elől.) Különben a képviselő ur azt is helytelenül mondja, hogy én attól féltem, hogy én fogok illoyalisnak tartatni. Nem azt mondtam, hanem azt mondtam, hogy nem szeretném, hogy ugy lehessen a dolgot odaállítani, hogy az országnak csak egyik pártja loyalis, másik pártja nem. Nem személyemről — fel is olvasta helyesen a képviselő ur maga is — hanem a pártokról és a pártok viszonyairól beszéltem. (Helyeslés jobbfelöl) Harmadszor azon általa idézett kifejezést sem applicáltam, hanem csak mintegy kérdésül vetettem fel és kifejeztem, hogy támadhat ez a kérdés az emberekben. Ebben is — parlamentaris eljárás és szólásmodor szempontjából nem is akarok egyebet mondani — azt hiszem, igen nagy és érezhető a különbség. Különben a képviselő ur beszédében egy furcsa állítás is foglaltatik s ez az, hogy 1873-ban a deficit 8 millió volt. Én nem tudom, hogy a t. képviselő ur, minő kimutatásból méltóztatott ezt venni, talán a vagyonmérlegből; de semmi esetre sem az évi pénzügyi eredményekből, mert azok, ha emlékem nem csal, 64 millió deficitet mutattak. Tehát már én nem tehetek róla, tessék az adatokat kissé jobban megnézni, mielőtt a ház előtt nyilatkozni méltóztatik. (Mozgás a baloldalon.) Minden esetre 60 millión fölül volt, ugy emlékszem 64 millió a deficit Az összehasonlítás tehát nem ugy áll, hogy akkor 8, most 24 millió, hanem, ha áll is ma a 24 millió, a viszony az: hogy 64 és 24. (Mozgás a, baloldalon.) Ez financiális szempontból már maga nagy különbség. De különben, t. képviselőház, bár az előttem szólott képviselő ur felszólalása, másutt más értelemnek és más felfogásnak is adhatna helyet, én a magam részéről sokkal jobban hiszem ismerni a magyar törvényhozás tagjait, semhogy szükségesnek tartanám hosszasabban indokolni azt, hogy midőn a kir. udvartartás költségei egyforma összegekben állapítandók meg a monarchia két állama által, midőn ezt a törvény mondja, midőn a másik állam ezen udvartartási költségeket nem fölemelve, de a már egyszer megállapított összegben megszavazza, akkor nézetem szerint nemcsak erkölcsileg, de tisztán politikailag is lehetetlenség, hogy a mi részünkről ebben ellenszegülés történjék. (Ugy van! jobbfelöl.) Azt hiszem, nem tartozik ide és nem helyes az udvartartás belső ügyeit elemezni és vitatni. De egyről biztosíthatom a képviselő urat és az az egy az, hogy épen azon körökben, a melyekben a magyarságra egyedül lehet nagy súlyt fektetnünk, századok óta nem volt oly magyar udvar, mint a minő ma. (Ugy van! Elénk helyeslés jobbról.) Ezek folytán egyszerűen kérem az ajánlott összeg megszavazását. (Helyeslés jobb felöl.) Lukács Béla: T. ház! Magát a beterjesztett törvényjavaslatot elfogadom. Nem ezért szólaltam föl tehát, hanem azért, hogy a ministerelnök urnák egy adatára észrevételt tegyek. A t. ministerelnök ur Urányi Imre képviselőtársammal szemben, a ki hivatkozott az 1873-iki deficitre s a ki azt, az előirányzat szerint 8 millió írtra tette, azt mondotta, hogy azon deficit 64 millió frtot tett ki, azzal szemben kell tehát állítani pl. az 1879. évi deficitet, a mely a ministerelnök ur állítása szerint kitesz 24 millió frtot. Bátor vagyok megjegyezni, hogy a ministerelnök ur szintén tévedett. Ha az 1873-diki deficitet 64 millió frtra teszi s igy az akkori tényleges deficittel akarja szembe állítani a mai deficitet, tessék az 1879-iki előirányzatot ugy fölvenni, a mint van, t. i. ehhez hozzá kell adni még Bosznia és Herczegovina occupatiójának költségeit, melyek az 1879. évi előirányzat szerint kitesznek 9 millió frtot: összesen tehát az 1879. évi deficit — az előirányzatban megnézheti akárki — 33 millió és egynéhány százezer frt. Tehát ezen összeget és nem 24 milliót kell szembeállítani. Mert az igen furcsa eljárás, ha