Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-161

s 161. országos ülés november 6. lí>29. megvitatbatása, mint annak lehetősége, hogy az évfolyamában, akár a közigazgatási reform kérdése általában, akár a megyei házi pénztár nagy fontosságú kérdése elkülönítve, tárgyaltatván, bármely irányú intézkedés hozassék. így csak még a javaslatban foglalt összegekre vonatkozólag, leszek bátor néhánj^ rövid észrevételt tenni. A megyék közigazgatási-, árvaes gyámhatósági kiadásai ezen javaslatban az 1880. évre 4.850,000 frttal, tehát ugyanazon összeggel vannak felvéve, miat a mely összeg e czélra a költségvetésben a folyó évre is engedélyezve volt. Tagadhatatlanul nagy ezen összeg és kettősen nagy az államháztartásunk jelenlegi helyzetében. De, t. ház, ha számba veszszük másrészről a törvényhozás újabb intézkedései folytán fokozott megyei követelményeket; ha számba veszszük az adózó polgárok részéről, a közigazgatás irányában támasztott és természetszerűleg mindinkább fokozódó igények emelését és különösen, ha tekintjük hazánkban fennálló közigazgatási intézményeink ama számtalan hiányait és szükségleteit, melyek pótlása és orvosiása, ha tisztán anyagi eszközökkel nem is, de legalább lényegesen eszközölhető és előmozdítható : akkor ugy vélem, hogy nem annyira ezen költségek magasságát, mint ellenkezőleg annak a szükséglethez mérten csekély voltát kell, hogy menteni igyekezzem; minthogy pedig e mentség a pénzügyi helyzetünk által melíőzhetlen takarékosságban rejlik, minthogy ezen takarékosság saját szükségleteinknek, legalább egy időre, lehetőleg a végső határokig korlátozására késztet; bátorkodom a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság részéről, a t. háznak általánosságban a részletes tárgyalás alapjául ajánlani. (Elfogadjuk!) Elnök: Szólásra nem lévén feljegyezve senki sem, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak nyilvánítón). Baross Gábor jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét 1., 2., 3. szakaszait, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak.) Elnök : E szerint végig tárgyaltatván a törvényjavaslat, harmadszori felolvasása a szombati ülésben fog megtörténni. Következik a megállapított napirend szerint, az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az ő császári és apostoli királyi Felsége legmagasabb udvartartása költségeiről szóló törvényjavaslat iránt. Ha a jelentést felolvasottnak méltóztatnak venni, az általános tárgyalást megnyitom, melyben az első szó az előadó urat illeti. Máriássy Sándor előadó: T. ház! ő császári és apostoli királyi Felsége, legmagasabb udvartartási költségei az 1870. évi V-ik, illetőleg 1873. évi Hl-ik törvényczikkelyékkel a folyó év végével lejáró tiz évre lévén megállapítva, a törvényhozás e tekintetben! újabb intézkedéseinek szüksége elérkezett. A javaslat, a mely e czélból a kormány részéről előterjesztetett, ugy alakjára, mint a megajánlandó Összeg magasságára és az időtartamra, melyre megajánlás történik, teljesen megegyeznek az előbb idézett korábbi törvényekkel ; bátorkodom ezen javaslatot ennélfogva a pénzügyi bizottság részéről, részletes tárgyalás alapjául leendő elfogadásra, röviden ajánlani. Urányi Imre: T. ház! Mielőtt a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat iránt saját egyéni nézetemet elmondanám, engedje meg a t. ház, miszerint egy rövid visszapillantást vessek azon boldog idő szakára Magyarországnak, mikor a jelenlegi igen t. ministereluök ur még ellenzéki vezér volt. (Halljuk! Halljuk!) Tenni akarom ezt azért, mert a múltból akarok következtetést vonni a jelenre és a múltból tanultakkal akarom indokolni szavazatomat. Hogy ezt tehessem, kénytelen leszek egy pár mondását a t. ministerelnök urnák, az 1873. évi február 14-iki ülésből felolvasni. Ugyanis a többek köztt igy méltóztatoit nyilatkozni: „De helytelennek tartom ilyen nagy összeg indítványozását olyankor, mikor az ország, ha nincs is a véginség szélén, de mindenesetre nagy deficittel küzd. Ez oly eljárás, a mely magának a nionarebicus elvnek van véghetetlen nagy kárára". Továbbá: „Rosszallom tehát e törvényjavaslatot ezen szempontból és megengedjenek, de önkéntelenül merül fel az emberek előtt azon kérdés, hogy vájjon a magyar királynak udvaronczai yannak-e inkább, vagy komoly tanácsadói. (Elénk helyeslés balfelöl.) Az udvaroncz feladata : azt tenni, a mit perczileg kellemes, nem gondolva a jövővel; a komoly tanácsadóké : megmondani azt, a mi talán perczileg kellemetlen, hogy biztosittassék a jövő. (Elénk helyeslés balfelöl) Helytelenítem tehát ezen eljárást monarchicus szempontból. Hogy azért helytelenítem főleg, mert olyankor történik, midőn oly nagy deficitje van az országnak: a természet involválja azt, hogy helytelenítem azért, mert az úgyis már fejünkre nőtt terheket még szaporítja. Már most, ily körülmények köztt azt kell magamtól kérdeznem, hogy vájjon mi az, a mit tenni helyes ? és én, t. ház, miután azt a két roszat, a mi bekövetkezhetik, mind a kettőt megakadályozni nem birom, legalább az egyik rosznak bekövetkezését igyekszem meggátolni. Mintán nincs hatalmamban eszközölni, hogy a törvényjavaslat visszavétessék; nincs hatalmamban eszközölni azt, a mi magának a monarchia elvének árt, meg ne történjék; de ott van előttem a másik rósz s e másik rósz szerintem abban állana, hogy a mi viszo-