Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-166
J2g Itití. országos ülés november 18. 1879, mondotta ugyanis Szilágyi Dezső képviselő ur a f. évi szeptember hó 19-én választói körében tartott beszéde folyamában: „Nem az ellenzék politikája az, a mely ezt a malomkövet Magyarországnak és a monarchiának nyakába akasztotta. Mi ellenzék — igaz — csak akkor szólhattunk fel a politika ellen, mikor már bevégzett tényekkel állottunk szemben és a mikor alig remélhettük, hogy ezeket a bevégzett tényeket megmásíthatjuk. De ha mi mégis felszólaltunk, tettük azért, mert szemben a tanúsított eljárással és e lépés kikerülhetien káros következményeivel, a nemzet lelkiismerete megsértésének tartottuk volna, ha a legerősebb tiltakozást az ellen nem emeljük. Ma azonban már másképen áll a dolog. Ma a feladat az: azon teendőket, a miket az országgyűlés egy törvényben önmaga elfogadott, a lehető legkevesebb kárral végezni." No hát kérem alássan, hogy mit akart, vagy nem akart mondani a t. képiselő ur az alkalommal, azt nem tudom; de hogy most idézett szavait nem csak Jókai képviselőtársam és én, de a nagy közönség is az occupationális politika consequentiáinak elfogadásaként értelmezte, ezt, igcirs állíthatom, annál is inkább, mert elég alkalmain volt a közönség körében ezen nyilatkozat czélja és szándéka fölött eszmecseréket hallanom. Tudom, hogy a képviselő ur hatalmas szónoki tehetségének igen csekély feladat, valamely nyilatkozatot taglalva, ezt a körülményekhez képest, akár külömböző és homlokegyenest ellenkező értelemben is tüntetni fel; de bocsássa meg, ha mi kevésbé kiváltságos emberek, a mondottakat csak ugy értelmezzük, a mint azok elmondva voltak. S most bocsánatot kérve a t. háztól e kis eltérésért, fölveszem előadásom fonalát ott, a hol azt elejtettem. En tehát elfogadom az occupatió consequentiáit s ezek között mindenekelőtt azt, hogy a berlini szerződés értelmében általunk ideiglenesen megszállott tartományok közigazgatása iránt intézkedjünk. A kérdés már most az, hogy miként történjék ez. A főelvek, melyeket e tekintetben szem előtt tartani kívánatosnak vélek, a közigazgatásnak a megszállott tartományok viszonyai és jövedelmeihez alkalmazott szervezése; és az 1867-iki alaptörvén)' értelmébeni államszervezet sértetlen fenntartása. Az első feltételt illetőleg, a törvényjavaslat 3-ik §-ban világos és megfelelő gondoskodást, valamint annak teljes biztosítását találom, hogy a netalán kívánatosnak mutatkozó és rendkívüli költségeket igénylő beruházások a magyar törvényhozás hozzájárulása nélkül, megterheltetésünkkel ne foganatosíttathassanak. A második elvet illetőleg, gondosan mérlegelve a viszonyokat és a törvényjavaslat szakaszait, aggályra okot szintén nem találok. Én a megszállt tartományok közigazgatását csak két módon látom lehetőnek. Az egyik mód volna, hogy osztassék meg a feladat a két államfél között s legyen az egyik tartomány a magyar, a másik az osztrák államfél fennhatósága alatt és terhére administrálva; a másik mód az, mely az előttünk fekvő javaslattal ajánltatik. Az első módot — eltekintve attól, hogy az a közös és ideiglenes megszállás természetével ellenkezve, az adott viszonyok között megoldhatlan közjogi kérdésnek praejudicálna — azt hiszem a ház túloldalán ülő képviselő urak, különböző szempontokból époly kevéssé óhajtanák, mint én s igy dualisticus államszervezetünk keretében, felfogásom szerint, egyedül a javasolt ut marad, mert a közigazgatásnak a két törvényhozás általi követlen eszközlését, vagy csak ellenőrzését is, részemről merőben lehetetlennek tartom. De veszélyt vélnek látni némelyek a javaslat 1-sf) §-ában, mely azt mondja, hogy: „A ministerium a monarchia közös ügyeire nézve fennálló törvények értelmében felhatalmaztatik, hogy Bosznia és Herczegovina ideiglenes közigazgatásába, alkotmányos felelősség mellett befolyjon." No hát kérem, én ezen szakasz intézkedésében alkotmányos jogaink biztosítását igen, de veszélyt látni nem tudok. Igaz, hogy a 1867. évi XII. t.-cz. azon ügyek között, melyek a közös kormány hatáskörébe tartoznak, Bosznia és Herczegovina közigazgatásának megfelelő esetet nem említ fel. De hát kérdem, lehet-e azt feltenni, hogy az idézett törvény megalkotói czélzatosan hagyták volna ki ezen törvényből a hasonló esetre való előzetes gondoskodást? Nem uraim! én ezt nem hihetem. Hiszen ez annyit tenne, mint a dualisticus alapon szervezett államot minden, esetleg létérdekei által követelt, hasonló külügyi actíóra képtelenné tenni; ezt pedig a monarchia mai nagyhatalmi állásának alapjait megvetett törvény. bizonyosan nem czélozhatta. Meggyőződésem szerint nem gondoskodott az 1867. évi XII. t.-czikk, azaz világosan nem gondoskodott az, a jelenleg fennforgó helyzetről, mert nincs törvény, melynek alkotásánál, a jövő méhében rejlő minden eshetőség, világosan számba vehető legyen; de igenis, mondja e törvény 27-ik §-a, hogy „felállítandó egy közös ministerium mindazon tárgyakra nézve, melyek, mint valósággal közösek, se a magyar korona országainak f
