Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-165

IIJ Idtá országos ülés noTember 1!. 1878. bizottság határozata alapjáu, a törvényhozás által a költségvetésbe fel fog vétetni;" továbbá az 1879. évi állami költségvetésben mutatkozó hiány „ugy a miképen az a törvényhozás által meg fog állapíttatni," végül a boszniai kiadások fedezésére ez évben „még megszavazandó" költségeknek, a magyar korona országainak terhére eső része. A 2. §. azután azt mondja, hogy mindezen hitelműveletek „100 millió arany forintnál tovább nem terjedhetnek." A későbbi törvények, nevezetesen az „1879. évi XXL, XXII. és XXHL, az 1879. évi XXXIII. és az 1879. évi XII. t. ezikkek, ezen itt csak maximum gyanánt megállapított összegeket, azután részletesen megállapították. Az általam idézett törvényczikkben határozottal! megvan állapítva azon összeg, a melyet a kormán}

7 a közös póthitelekre fizethet; határozottan meg van állapítva a boszniai túlköltekezés költsége ; meg az 1879-iki deficit, melyet az 1879- évi II. t. ez. keletkezésekor még tudni nem lehetett, mert a költségvetés akkor megállapítva még nem volt. A törvény szelleméből kiindulva, tehát a t. kormány nem volt felhatalmazva, hogy 100 miliió arany frtot vegyen föl, hanem hogy a későbbi törvényekben kifejezést nyert költséget teljesítse, a mennyiben pedig ezen költségek végsommája a 100 millió írton alul maradt, nem volt a kormány felhatalmazva, hogy mégis 100 millió arany forintot vegyen föl, hanem csakis annyi kölcsön felvételére volt felhatalmazva, a mennyire — a későbbi törvények folytán — épen szükség volt. Én tehát a pénzügyminister ur első érvelését, saját álláspontja igazolására és az én számításaim megdöntésére, ezek után el nem fogadhatom. {Helyeslés a baloldalon.) A második kifogása a t. pénz ügy minisier urnák az, hogy az 1878. évi deficitet é a költségvetési törvény alapján vettem én nem a zárszámadási összeg alapján: Hiszen elismerte maga a pénzügyminister ur is, hogy az 1879. évi zárszámadásnak, nemcsak én nem vagyok birtokában, de a háznak egyetlen tagja sincsen. Bátor vagyok azonban megjegyezni, hogy itt nem az a kérdés, hogy igazolt-e azon költség, mely az 1879. évi költségvetésben előfordul, hanem az, hogy a törvények által adott felhatalmazás megtartatott-e, vagy nem? A pénzügyminister ur hivatkozott arra, hogy az 1876. és 1877. évi zárszámadások a képviselőház által már helyben vannak hagyva, az azon évre vonatkozó hitelműveletekre nézve tehát a kormány már megkapta a föl mentést. Engedelmet kérek ez nem áll. A t. kormány nem az 1876. és és 1877. évi hitelműveletekre nézve kapta meg a felmentést, hanem a kevesebb bevételekre és túlkiadásokra nézve. Előttem vau épen az 1877-dik évi zárszámadásra vonatkozó képviselőházi határozat. Azon határozat, melyet a képviselőház elfogadott, így szól: „Az 1876. évi XLVI. t.-cz, 1877. évre megszavazott állami költségvetési törvényben és az időközben póthitel alakjában, a kormány részére engedélyezett hitel ellenében, az 1877. évi állami zárszámadás szerint előfordult túlkiadások, valamint a felmerülő kevesebb bevételek jóváhagyatnak." Ezen összegre nézve, ezen deficitnek fedezésére nézve megadatott a felmentés oly értelemben, hogy miután a rendes állami jövedelmekből ezen deficitet fedezni nem volt képes, a kormány föl volt jogosítva ezt a törvényben kijelölt fedezeti módok szerint, t. i. vagy ideiglenes hiteloperatióval, vagy járadékok eladása által fedeztetni. (Hegedűs Sándor közbeszól). Engedelmet kérek, Hegedűs t. képviselőtársamtól , de általánosságban is bátor vagyok megjegyezni, hogy i,van lényeges különbség a dologban. 1876-tól kezdve, különféle hiteloperatiók foganatosíttattak. A zárszámadásokban kifejezést találnak az azon években foganatosított hiteloperatiók. De épen, mivel — mint a t. pénzügyminister ur is a maga jelentésében helyesen kiemelte, — ezen hiteloperatiók szoros összefüggésben voltak egymással, azokra nézve sem a zárszámadási bizottság, sem pedig a képviselőháznak eddig hozott határozatai nem terjedtek ki. Az eddigi hiteloperatiókra, mint ilyenekre nézve a fölmentés nem adatott meg; sőt ezekre nézve még máig sincs megadva a felmentés s indokolja ezt maga a pénzügyminister ur, midőn azt mondja a ház elé okt. 28-án terjesztett jelentésében, „hogy az idézett törvények értelmében, tehát az aranyjáradék-kibocsátás a különféle törvényeknek megfelelő külön hitelműveletekre volna osztandó és mindegyikről külön jelentés teendő; ez azonban gyakorlatilag kivihetetlennek mutatkozik, mert a magyar aranyjáradéknak négy évi időszakra terjedő kibocsátása már a dolog természete szerint s különösen tekintettel arra, hogy a mindkét kibocsátású 6% kincstári utalványok visszaváltására foganatosított járadék-értékesítések, az állam egyéb szükségleteinek fedezésére megkívántatott pénzösszegek beszerzésére szánt járadékeladásokkal, mindenkor párhuzamosan eszközöltettek, tényleg oly annyira egybefolyó, egységes hitelműveletet képez, hogy annak egyes . részekre való szétválasztása, csak az áttekintés rovására történhetnék és az egész míveletről adandó felvilágosítást zavarná, a mennyiben az értékesítési számadás némely tényezőjének képzeleti alapon való megosztása • nélkül nem eszközöltethetnék." Azt hiszem tehát, helyesen jártam el ésma is helyes azon álláspontom, hogy midőn azon kérdés megítéléséről vau szó, hogy mennyire terjedt ki a kormány felhatalmazása? nem lehet